Te mire költenél 1,6 millió forintot? Kicsit szűkítsük a lehetőségeket: BMW-s vonalon. Ennyiért normális vagy kifejezetten jó állapotú, első generációs 1-es BMW-t, E30-as, E36-os, E46-os vagy E90-es 3-ast, E39-es vagy E60-as 5-öst is kapni, valamint korai X3-ast és X5-öst is. Kétkerekű BMW-kből pedig tizenéves túramotorok vagy túraendurók között lehet szemezgetni, vagy meg lehet venni a kínálat legdrágább e-bike-ját, újonnan persze.

Vagy költheted erre:

Dehogy az egész autóra. A színére.

Magyarázat lehetne, miért szinte kizárólag fehér, fekete vagy szürke majdnem minden autó manapság, ha az eltérő színek felára több mint másfél millió forint lenne – de nem erről van szó. Ez a Verde Ermes nevű Individual-szín nem azért kerül ennyibe, mert zöld, hanem mert elképesztő, sárgás-aranyos árnyalatot kap fény hatására, ami Totyi fotós képein is érzékelhető, de életben üt igazán. Főleg a piros belsővel.

Ezzel már kétmillió forint fölött vagyunk, de nyugalom, nem a tételeket sorolva jutunk majd el a huszonhét millió forintos végösszegig, csak ha az importőr húz egy ilyen merészet a tesztautó-konfigurációnál, akkor azért tegyünk említést róla. Aztán reméljük, hogy lassan az autóvásárlók is bátrabbak lesznek, és kicsit színesebb lesz az utcakép.

A BMW M340i amúgy a legunalmasabb színben is izgalmas kocsi volna. Az új M3-as érkezéséig ez az aktuális, G20-as kódú 3-as sorozat csúcsmodellje, számos olyan tulajdonsággal, amitől annak is megemelkedik a pulzusa, aki fenntartásokkal fogadja a mai BMW-k egy részét, hogy finoman fogalmazzuk meg az elsőkerekes BMW-k iránt érzett szomorú gyűlöletet. Az M340i sorhatos, háromliteres, turbós benzines. Nem első-, igaz, nem is csak hátsókerék-meghajtású, hanem xDrive, ám ez ilyen teljesítménynél inkább segíti az autózást, nem pedig megöli az élményt.

A 3-as sorozat – amely nemrég még simán elment volna 5-ösnek is, akkora – remek alap, az erősen a 340i alatt álló 320d Touring is olyan kellemes autó, hogy annál nem is kell több.

Jó, azért kell – mondom ezt a 340i vezetése után. Mert ez a BMW tényleg az élményről, még pontosabban a vezetés élményéről szól, ami egyre ritkább a károsanyag-kibocsátási limitekkel és a feleslegesen túlméretezett autókra vágyó tömegek igényeivel (is) kényszerpályára terelt autóiparban. Bár a 4,7 méteres hossz és a majdnem 1,7 tonnás tömeg nem kevés, a 3-asnál nem érezzük, hogy a teljesítmény jó része a súlyfelesleg leküzdésére kell – bár a 374 lóerőből arra is futná.

Mert ez az autó nagyon megy. A gyári gyorsulási érték 4,4 másodperc – és ugye ez nem a 3-as sorozat sportváltozata (az az M3/M4 lesz), csak a sportos. Az összkerék-meghajtás sem fájó, sikerült úgy hangolni a rendszert, hogy kifejezetten öröm legyen vele a kanyarodás: enged egy kis ficánkolást, de amikor az örömködés közelítené a veszélyes szintet, akkor magától értetődően és magabiztosan úton tartja a kocsit, miközben a kormányon semmilyen hajtási befolyást nem tapasztalunk. A vezető ösztönös reakciója erre a provokálás, a nagyobb gáz és a szűkebb ív, aztán pedig a döbbenet, hogy a BMW ugyanúgy viselkedik, mint az előbb, miközben már azt is kicsit határközeli tempónak éreztük. Ebben a partiban az elektronika nem a buligyilkos, hanem hoz még néhány jó csajt. A nyolcfokozatú automata pedig hideg sört.

Miközben kényelmes és nyugodt, ha úgy akarjuk (vagy inkább, ha úgy követelik a körülmények). Hiába csak egy 3-as, kényelmesen elfér benne akár négy felnőtt is, még a magyar utakon is értelmezhető a komfortja, noha karakterétől semmi nincs messzebb, mint a dugóban szötymörgés, valahogy ott sem idegen test.

A komoly sportkocsi és az akár családi vagy üzleti célra is használható, nyugodt, négyajtós autó ideális kompromisszumának mégsem nevezhetünk egy alapáron is húszmillió forint körüli prémiumautót – ha nevezhetnénk, a BMW M340i xDrive az lenne.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)