A BMW i3 egy kicsit a huszonegyedik századi autóipar Jézusa. Senki nem számított rá, hogy megszületik, az pedig, hogy az új, elektromos korszakot meghirdető egyik legelső messiás épp a BMW-nél bukkan fel, pont olyan meglepő volt, amennyire meglepő az is, ha valaki szűzen hoz világra egy csecsemőt. Nem gondoltuk volna, hogy pont ez a cég képes egy olyan autót megalkotni, ami minden tradíciót felrúgva teljesen új eszméket, látásmódot és megoldásokat mutat a világnak az autózásról és az autógyártásról.

Néhány üzenetét kilenc év alatt sem értette meg igazán sem az autóipar, sem az autópiac. Sőt: ahogy az újabb BMW modelleket nézzük, még mintha maga a BMW se lett volna képes tökéletesen átérezni és elfogadni saját gyermekének tanításait arról, miként is jöhetne létre az elektromos mobilitási tranzíció során egy jobb világ.

Az i3 legnagyobb csodája, hogy mennyire összeszedetten, konzisztensen jeleníti meg egy elektromos autó nagyjából összes lehetséges konstrukciós előnyét. A szénszálerősítéses műanyag váz és az átgondolt tervezés eredménye a kis tömeg. A nagyméretű, kis átmérőjű kerekekkel a légellenállás is csekély: 0,29 az alaktényező értéke. Aki már kipróbálta a kocsit, biztosan észrevette, mennyire könnyen gurul az autó; a gördülési ellenállás is minimális. A könnyű, csekély erővel gurítható autóba nem kell túl nagy, tehát túl drága és túl nehéz akkumulátor a 200-250 km-es biztosan tervezhető hatótáv eléréséhez: elég bele nettó 37,9, bruttó 42,2 kWh-nyi akku is. A kabin a kis külméretek dacára tágas, szellős, világos, élhető, a kis helyigényű elektromos technika nem tolakodik be az utasok életterébe.

A BMW prémiummárka, az i3 pedig megmutatja, hogy a prémium életérzést el lehet érni egy könnyű, hatékony villanyautóval is.

Érdekes anyagok, jópofa textúrák, különleges, mégis jól használható, ergonomikus kezelőegységek, fény, tér, jó hifi és ütős dizájn: alapvetően ezeket a trükköket használja az i3 a prémium hangulat megteremtéséhez. Meg van még egy csomó apróság is, persze.

Ilyen az osztott, bezárt árnyékoló mellett is nyitható és jó szellőzést biztosító tetőablak. Vagy a „frunk”, vagyis az elülső csomagtartó, amelyben a mindig koszos kábelek elhelyezhetők a csomagok összepiszkolása nélkül. Az intuitív, mindennemű technikáskodást mellőző egypedálos vezetés az erőteljes kvázi-motorfékkel. A gombos nyitású kesztyűtartó. A nappalibútor-szerű, de funkcionálisan kifogástalan elrendezésű műszerfal.

2022-ben mindenképpen meg kell említenünk három dolgot, ami részben pont azért nagyszerű ebben a kocsiban, mert régi. Az egyik a tárcsás, kézírás-felismerős iDrive kezelőrendszer, ami még úgy is tökéletes, hogy ebben a régi fejlesztésű BMW-ben még nem érintésérzékeny a központi képernyő. A második a menürendszertől független klímavezérlő konzol, a harmadik pedig a sokgombos, klasszikus tekerős hangerőszabályzós hifi. Ezek a könnyen, odapillantás nélkül is használható klasszikus kezelőelemek sok-sok értékes, az út, a forgalom figyelésére fordítható másodpercet adnak az i3 vezetőjének, szemben oly sok új modell, köztük sok új BMW sokkal figyelemigényesebb HMI-rendszerével.

Nem azt mondom, hogy az i3 tökéletes autó lenne, és nem csak azért, mert ilyen autó nyilván nem is létezhet. A tökéletes sportautó, tökéletes városi autó, tökéletes családi autó megalkotása talán lehetséges, de mindez soha nem állhat össze egy modellé. Egyetlen kocsiban nem összpontosulhat optimálisan minden, amit a különböző kategóriáktól elvárhatunk.

Ez a kocsi, a BMW i3, még az i3s is, elsősorban városi autó, arra való, hogy hipp-hopp, elszaladgáljunk vele ide-oda, gyerekért, boltba, munkahelyre, nagymamához. És ehhez egy kicsit túl sok az egész. A 184 lóerő teljesen felesleges, a kiváló hangzású Harmann-Kardon hifi is fura egy rövid utakra szóló kocsiban. Egy prémium kisautóban nehéz azt mondani egyes részletekre, hogy túlságosan jól sikerült. De valahogy az i3s-sel mégis ez a helyzet.

Egy annyira innovatív terméknek, mint az i3, szükségszerűen vannak azért ezen az aránytévesztésen túlmutató objektív hibái is. Az egyik: a hátsó ajtó konstrukciója vicces és érdekes, de nagyon nem praktikus. Egy másik: kilenc év után is facepalm, hogy a vezetőnek ki kell oldania a biztonsági övét, ha ki akarja engedni a hátsó ülésről az utast.

És még egy: akármennyire is átgondolt a térkihasználás, a hatótávnövelő benzinmotor helyszükséglete azokat a modelleket is sújtja, amelyekben nincs ilyen berendezés. Ebben az i3s-ben is szomorú látni a magas raktérpadlót, ami azért magas, hogy elférjen alatta egy olyan benzinmotor, ami már harmadik éve nem is rendelhető a kocsihoz.

De összességében akkor is csodálatos ez a kis villany-BMW. Nevében az i betű az innovációra utal, és abból aztán tényleg van belőle gazdagon. Utcára került tanulmányautó ez, és hatalmas dolog, hogy ennek ellenére nagyon-nagyon összeszedett, használható, jó és praktikus városi kocsi mind a mai napig. És megy, mint a veszedelem, gyorsan, csendesen, komfortosan, tisztán. És takarékosan. Vegyes használatban, autópályán sem kímélve, klímával is simán 20 kWh alatt maradt százon az étvágya.

Kilenc gyártási év után az idén búcsúzik ez a remek, mai konkurenseivel is teljesen versenyképes BMW modell. A Unique Forever (Egyedülálló Mindörökké) kivitel kétezer darabos sorozata stílusos módja ennek a búcsúnak. Az i3s csúcsmodell szépen dekorált limitált szériája látványos dizájnelemekkel és gazdag felszereltséggel várja (várta: a kocsi Magyarországon már nem is rendelhető) az utolsó vevőket vagy a gyűjtőket.

(Fotók: Hetei Dani)

Az újabb, nagyobb, drágább elektromos BMW-t is szeretjük, de azért az iX nyugodtan fejet hajthat a villanyautóságot sokkal jobban érző kis elődje előtt: