A mérnökök kísérletező kedvét igazolja az a BMW Z3 prototípus, amibe tizenkét hengeres motort építettek. Az erejével nem is volt semmi gond, de a hatalmas erőforrás kezelhetetlenné tette a kompakt méretű roadstert.
1995-ben jelent meg a BMW első nagy sorozatban készülő újkori roadstere, és a Z3 nem csak azért lett sikeres, mert még James Bond-filmben is szerepelt. Az eltalált dizájnú, kompakt építésű sportkocsit pörgős négy- és hathengeres motorokkal gyártották, a legizmosabb az 1997-ben kijött Z3 M volt, aminek az M3-ból származó 3,2 literes soros hathengerese 321 lóerőt adott le.
A BMW-nél azonban ennél nagyobb erőforrást is építettek a Z3-ba, egy prototípus készült a 750i 5,4 literes V12-esével az orrában.
326 lóerős teljesítménye alig volt több a soros hathengeresénél, de a 490 Nm nyomatéka jócskán meghaladta a Z3 M-ét. 5,5 másodperc alatt gyorsult száza és 263 km/óra volt a végsebessége, de nem is ezzel akadt probléma.
A hatalmas és nehéz motor alapjában változtatta meg a könnyű kis roadster tömegét,
nem elég, hogy 90 kilogrammal nehezebb lett, de az ideális 50:50 százalékos súlyelosztás az első és hátsó kerekeken 70:30-ra változott. A V12-es Z3 ezzel minden kanyarban alulkormányzottá vált, és még egyenesben is nehéz volt kordában tartani.
A legnagyobb probléma mégis a motortér zsúfoltsága volt, nem is a szerelhetősége miatt, hanem azért, mert a V12-es állandóan túlhevült, ami sorozatos műszaki gondokhoz vezetett. Az 1999-ben készült tizenkét hengeres Z3 ezzel megmaradt ritkaságnak a BMW gyűjteményében.
(Képek: Auto Bild)
Ez is érdekelhet:
10 sportautó, amit addig vegyél meg, amíg még lehet
Mielőtt mind elfogy.
