A British Motor Museum szexepiljét az eleve excentrikus brit autóipar legnagyobb tévedései, hibái, balfogásai adják.
Az autós múzeumok nem az országfelfedező jellegű családi kirándulások tipikus célpontjai, de vannak olyan kivételesen érdekes példányok ezen intézmények között, amelyek még azokat is le tudják nyűgözni, akiket amúgy hidegen hagynak az autók. Idei családi angol-skót-walesi autós nyaralásunk egyik csúcspontja például pont még az autók iránt kevésbé lelkesedő feleségem és lányaim számára is a British Motor Museum volt. Külön öröm, hogy itt nemcsak egyszerűen öreg autókat lehetett nézegetni, hanem félóránként-óránként induló kiscsoportos tárlatvezetéseken hozzáértő bácsikák mesélték el gyönyörű, BBC-kaliberű brit angolsággal, mit kell nézni és látni a furábbnál furább kiállítási tárgyakon.
A fő kiállítási csarnokban ízlésesen keverednek prototípusok, ritkaságok, sporttörténeti és filmes autók
Az épület belül nagyobb, mint kintről gondolnánk; a mozgólépcső az étterrmekhez és a Vauxhall-tárlathoz viszi a látogatókat a galériára
Ebben a körben csak prototípusok, koncepciók láthatók
Land Rover, Mini, Rolls: amik először az emberek eszébe jutnak, ha a brit autóipar legendái kerülnek szóba
A futurista csarnokban a Jaguar-tárlat, a karbantartó műhely és a látogatható raktár lakik – utóbbi a legizgalmasabb része a múzeumnak
A múzeum a lehető legközepebb-Angliában található, Birmingham közelében, nem messze a Jaguar főhadiszállásától, Coventrytől. Van is egy jókora dedikált Jaguar-tárlat az intézményben, de ez csak a harmadik legkevésbé érdekes részleg a brit autóipar, motorsport és filmes automobilógiai általános múzeumi csarnok, és főleg a félhomályos, sejtelmes különlegesség-raktár után.
Az elővételben 16, helyszíni vásárlással 19 fontos teljes árú felnőtt jegyben ez mind benne van. Azt mondom, 2-2,5 órát minimum érdemes tervezni a múzeumra, de akiben erősebben buzog az autóbuzéria, úgy el fog bóklászni itt akár egy bő fél napot is, hogy észre sem veszi, mennyire eltelt az idő.
A brit autóipar múzeumába stílszerűen egy brit identitású, bár már német technológiát használó tesztautóval érkeztünk. A MINI Countryman JCW minden idők legnagyobb MINI-je, így remek partner volt négyfős családunk számára a 6000 kilométeres brit túrához
A főépület (fenti kép) belül sokkal nagyobb, mint amilyennek a hatalmas parkolóba érkezve gondolná az ember. Az előcsarnok biztosan meghozza a kedvet a jegyvásárlásra akkor is, ha csak bekukkant a turista. Rögtön az ajtóban ott áll az első brit motoros jármű (ez is háromkerekű, mint a Benz-féle Patent Motorwagen), mögötte pedig egy első szériás Morris Mini és egy Land Rover, szemben egy kicsi, de látványos angliai Ford-történeti áttekintő kocsisorral és az új Defender kabriókasztnis ős-prototípusával.
A kisgyerekeket is rögtön beszippantja az intézmény. Nyilván az ős-Mini vidám arcát használták fel ehhez:
a tologatós-beleülős kiskocsik, a játékos felfedezésre invitáló foglalkoztató pult és a minis cukiságokkal teli shop könnyen megnyeri a gyereklelkeket. Apuka pedig megkapja azt a boldogságot, hogy több helyen is felboncolt, kettévágott modelleken magyarázhatja, mi hogyan működik.
Ha ezeket meglátja a behozott kisgyerek, biztosan órákra itt ragad a család
Angol humor: kérlek, ne vigyél ki a közútra, mert nem fizették be utánam a gépjárműadót
Itt indulnak a gyerekkalandok a múzeumban
Minis kispárna, minis bögre
Az egyik első brit autó, a német Benz Patent Motorwagenhez hasonlóan háromkerekű Wolseley Autocar Number One, Herbert Austin kocsija
További 5 kép
1897-es Daimler, tuninggal: utólagosan felszerelt kerek kormánnyal (eredetileg még botkormány volt rajta)
Reflektor 1897-ből. Van tüzed?
Land Rover DC100 2012-ből: ekkor láttuk először, nagyjából milyen lesz a Defender utódja
A Ford és Anglia kapcsolata sokáig nagyon szoros volt; érdekes Fordok a múzeum halljában
10-kor nyitott a múzeum, 11-kor indult az első vezetett túra, amelyen egy jól érezhetően füle hegyéig örökre a brit automobilizmusba elmerült úriember
tiszteletreméltó visszafogottsággal, a dilettánsok számára is érdekes tényekre koncentrálva, szórakoztató nemzeti öniróniával mutogatta végig, hogyan is omlott össze és került mára mindenféle külföldi konszernekhez a brit autóipar.
Nagyon jól tettük, hogy csatlakoztunk a kis csoporthoz. Különben biztosan simán elsétáltam volna azok mellett a szemre nem túl izgalmas kocsik mellett, amelyek sorsa komoly fordulópontot jelentett, vagy sajnos inkább csak jelenthetett volna a nagy brit márkák, gyártók sorsának alakulásában, vagy amik különlegesen érdekes sorsuk miatt lettek egyedi darabok. Mint az a Morris Minor, ami még a háború utáni acélínségben készült mindenféle trükkös nyersanyagspóroló megoldásokkal, és 1961-ben került vissza a gyártó múzeumába, amikor az egymilliomodik legyártott példányt keresték egy olyan akcióval, hogy aki a legöregebb Minort viszi be hozzájuk, kap érte cserébe egy újat. Így lett meg nem csupán a legöregebb, de a legelső darab!
A BMC 9X annyira érdektelen, semmilyen kis izé, hogy ha nem ismerjük a történetét, biztosan nem állunk meg mellette
Ezt a prototípust Alec Issigonis azzal a szándékkal tervezte, vagy inkább tervezgette 1967 és 1979 között, hogy a Mini utódjává váljon.
Az utastérbe nyíló ötödik ajtó a maga korában forradalmi újítás lett volna, messze megelőzve időben a Fiat 127-est, VW Polót és társaikat, de az első angol kis hatchback végül soha nem kerülhetett sorozatgyártásba
Ennek a kompakt autónak a Rover és MG márkát kellett volna megmentenie
MG Rover RDX 60: már nem volt ideje sorozatgyártásba kerülni, a prototípus is csak félkész, a hátsó ajtó nem is nyitható
További 6 kép
Ezt a belsőt elnézve azért nem vagyunk biztosak benne, hogy IV-es Golf, a H-Astra mellett egy ilyen Rover olyan nagyot tudott volna szólni a 2000-es évek elején
Austin Ant: az icipici, olcsó, Mini-alapokra épített SUV-ocska Issigonis túl korán jött ötlete volt 1969-ben
Az Ant-projektet törölte a brit gyártó, a szegmens végül a japánoké lett.
A szörnyű pillanat, amikor a teherautósan egyszerű Land Roverből megpróbáltak polgári SUV-t faragni
Ez volt a Road Rover, 1955-ből. 12 prototípus készült belőle, de nem került gyártásba
Emellett az Austin Minor mellett sem álltunk volna meg, ha vezetőnk nem hívja fel rá a figyelmet: ez volt az első legyártott szériapéldány. Az 1948-as kocsit 1961-ben vásárolta vissza a gyár, az egymilliomodik Minor legyártását kísérő médiakampányban
A filmes és a sportatutós szekció kicsi, de erős Gaydonban. A csarnoknak ebben a részében a hatkerekű rózsaszín Thunderbird húzza magára leginkább a tekinteteket, de a legnagyobb hős a három sport-Mini egy dobogón; a '66-os Monte-Carlo Rallye méltatlanul diszkvalifikált hármas befutói. A prototípus-szekció futottak még autóiról is lehetne egy-egy izgalmas könyvet írni: iszonyú mély a brit autóipar történelmének ürege.
2004-es Thunderbirds című brit tini-sci-fi ikonikus autója egy hatkerekű új Ford Thunderbird – a kocsi látványban, izgalomban sokkal többet nyújt, mint a film
A Harry Potter-sagában több Ford Angliát is használtak, ez az egyik
Egy a sok City Cab-ből, az 1994-es Judge Dredd filmes autójából. A sci-fi-kocsi sokkal újabbnak hat valódi koránál, és most megtudtam azt is, hogy Land Rover alapra épült
Az 1985-ös MG EX-E elképesztően friss és látványos koncepciómodell ma is. A középmotoros sportkocsiból soha nem lett szériaváltozat, sajnos
Az 1966-os Vauxhall XVR koncepció is dobozban marad, pedig csodálatos mini-Corvette lehetett volna belőle
További 3 kép
A sebességrekord-döntögetés régi brit hagyomány, van is rekorderautó Gaydonban gazdagon
Ez az a három Mini, ami 1966-ban megnyerte a Monte-Carlo rali dobogós helyeit, majd a francia rendezőbíróság diszkvalifikálta őket egy mondvacsinált hülyeség miatt, így dobogóra emelve egy Citroent. Legalábbis a britek így mesélik a sztorit
MG Metro 6R4 1985-ből: hat henger, Rally, 4-kerék-hajtás. És több mint 400 lóerő
A főépület egyéb érdekességei között találni álcázási szándékból rózsaszínre fújt katonai Land Rovert, korán jött kis villanyautót, amerikai-angol női kocsit az '50-es évek végéről és királyi integetős terepjárót is. A galérián az idővel egyre nyomasztóbban unalmassá váló Vauxhallok sorában az egykori versenycsapat tömpe orrú szervizbusza a legnagyobb arc.
Ős-Double-Decker. Az emeletes brit busz intézménye ma is létezik, de egyre több új példányt látni elektromos hajtással a brit nagyvárosokban
A rózsaszín Land Rover nem filmes autó, hanem egy teljesen komoly katonai jármű, az SAS sivatagi egységének szállított modell. A rózsaszín festés jól beolvad a sivatagi homokba, szóval bármilyen feltűnő is ez a gép a múzeumban, valójában ez egy álcázott kocsi
A startup-korszak előtt indult norvég startupot a Ford az elektromos korszak előtt vette át – a túl korai reformötletek négykerekű emlékműve a Th!nk City egyik megmaradt példánya, a 2000-es évek végéről
Az amerikai Nash egyik modellje, a Metropolitan Austin márkanév alatt futott Nagy-Britanniában az 50-es évek végén. A modellt kimondottan női autónak tervezték és hirdették!
Egy jó autómúzeumban mindig van egy szép, öreg autójavító műhely is valamelyik sarokban
További 4 kép
Integetős királyi Land Rover 1953-ból
Erzsébet és Fülöp egyszer egy 50 ezer mérföldes Államszövetség-bejáró túrára is elvitte ezt a kocsit integetni mindenhol, Skóciától Új-Zélandig
A Vauxhallok egyéniségét idővel teljesen elemésztette az Opelség
Egy fantasztikus versenycsapat-furgon abból az időből, amikor a Vauxhall még nem csak átemblémázott Opeleket jelentett
A Jaguar különterme valójában egy külön múzeum. A tárlat teljesen átöleli a márka történetét a Swallow oldalkocsigyártól az S.S. márka 1945-ös Jaguarra cserélésén át (érthető okokból) a Daimler-akvizíción keresztül nagyjából az indiai érdekeltséggé válásig, 1922-től 2008-ig.
A legérdekesebb tárgyak a Jaguar-szentélyben is a koncepciók, prototípusok, de a Jaguar arisztokratikus kisugárzása miatt itt még a legkisebb kegytárgyakat is vallásos alázattal közelíti meg az ember.
A Jaguar (és a Daimler) rajongói számára amúgy szó szerint zarándoklati helynek számít a BMM: idén szeptemberben is lesz itt egy nagyszabású márkatalálkozó a Jaguar and Daimler Heritage Trust szervezésében. Ha lenne Jaguarom, már nézném is a nívópálcát, foglalnám a kompjegyet, és kezdeném számolni a napokat!
A Jaguarok még festményen is szépek és érdekesek
Egy menetkész állapotú, versenyzésre gyárilag felkészített, de teljesen street-legal kocsiként árult 1954-es D-Type. A modell átlagára kb. 210 millió forint – ez biztos sokkal többet ér
12 hengeres Jaguar-motor, önmagában, autó nélkül is esztétikus műtárgy
Ez az unalmas 1954-es Daimler azért nem unalmas mégsem, mert 1415 mérföldet, kevesebb mint 2300 kilométert futott 70 év alatt
A Die Another Day gonosz XK-R-je, rakétákkal és Gatling-gunnal
További 12 kép
A felpolírozott XJ a Jaguar válasza volt egy Audi A8 demóautóra: mi is tudunk ám csillogó aluautót csinálni! A kocsi a 2002-es Párizsi Autószalon sztárja volt
A Jaguar 1960-ban vásárolta fel a Daimler márkát és sokáig almárkaként használta. A Daimlereket az ilyen megnyomorgatott szélű hűtőrács különbözteti meg a Jaguaroktól
Az első üzemképes XK-8 prototípus, 1993-ból, iszonyú menő bad-ass álcázással
A túlsó Daimler sokáig az anyakirálynő privát autója volt, az innenső pedig a "céges", amiben II. Erzsébet anyukája rövudhullámú rádión követhette az ascoti lóverseny-eredményeket, sőt: fogadott is a futamok előtt a kocsiból
Az elképesztően avantgárd XJ220 prototípusa 1988-ból!
Az XJ220 12 hengerrel és szárnyasajtókkal mutatkozott be, a Jaguar pedig iszonyú sok előleget szedett be rá a megrendelőktől. Utána nagy balhé lett abból, hogy a szériaverzió végül csak hathengeres lett, oldalra nyíló ajtókkal
A műszerfal tényleg '80-as évek, de a technika tiszta sci-fi volt, az XJ 220 kora leggyorsabb szériaautója volt
Jaguar F-Type koncepció, 2000-ből, 12 évvel a szériaverzió bemutatása előttről
Az F-Type az E-Type modern újraalkotása lett volna. Ez a prototípusnak még egész jól ment, a szériamodell sokkal decensebb volt
Hangulatos és kellemesen retrós az F-Type Concept műszerfala
1976-os ETC-verseny-XJ Coupé
Rendőrségi XJ-t készítenek fel egy veteránparádéra a múzeum műhelyében
A legelvetemültebb autóbuzik számára a gaydoni múzeum legérdekesebb és leghangulatosabb része nyilván a raktár, ahol helyenként a szinte összeérő tükrök között átügyeskedve magunkat lubickolhatunk az autótörténelemben. Reflektorok, magyarázó táblák nélkül még izgalmasabb felfedezni a legkülönbözőbb állapotú, korú, történetű ritkaságokat, prototípusokat, egyedi átalakításokat, különleges sorsú roncsokat.
Rover 2000S koncepció 1966-ból, furán beteg, de nagyon érdekes arányokkal, vonalakkal
Homokfutó Mini, így, ahogy van mehetne egy új Mad Max-moziba
Az angol autóipar legszerencsétlenebb modellje, a Princess, a legszerencsétlenebb kinézetű változatában
Fura arcú katonai Landy, Vauxhallként szintén fura arcú Monza társaságában
Az MG ironikus biztonsági autója: az USA-nak periszkóppal felszerelt (ez van a tetőn), gumilökhárítós förmedvényt készítettek az MGB modellből
További 7 kép
A brit autógyárakban szokás aláírni egy-egy modell utolsó példányát. Vezetőnk rámutatott, hogy ilyen sok aláírás egyetlen autón (ők mind részei voltak a gyártási folyamatnak) el is árulja, mi volt az egyik legnagyobb baja a '90-es évek brit autógyártásának
Egy utolsó utáni Rover 75 – ebből a koncepcióból már nem lett szériamodell
Ez a furcsa roadster egy Reliant Scimitar SS1, amiből 1507 példány készült tíz gyártási év alatt – akármilyen jó (és akármilyen csúf) kis roadster, ez is csak egy szög volt a brit nemzeti autógyártás koporsójába
Rover SD1 kombi prototípus: ha lett volna belőle valami, a Citroen CX kombi kiváló természetes ellensége lehetett volna
Ez az ütött-kopott bódé a Longbridge Tunnel Mini, amit az oxfordi gyár egyik szervizalagútjában 30 évvel a gyártás leállítása után találtak meg, így ez a legutolsó klasszikus Mini(karosszéria), ami elhagyta az üzemet
British Motor Museum, Gaydon, Anglia közepe: ha arra jársz, ne hagyd ki!
Ez is érdekelhet:
Támogatott és ajánlott tartalmaink