A fizetős zónák határainak egyre kijjebb tologatása egy dologra biztosan jó: egyre kijjebb lakó budapestiekkel utáltatja meg magát az, aki ezt a folyamatot irányítja.
Van ez a jehovista kiadványok illusztrációira emlékeztető városvezetési jövőkép, ahol Budapesten nem pöfögnek többé gyilkos négykerekű fenevadak. Békében szedegetik együtt a virágokat a burjánzó fák gyökerei által feltört aszfalt repedéseiből a belvárosi választópolgárok és a tiszta, illatos, hangtalan tömegközlekedési eszközökkel a városba érkező ingázók, diákok, turisták. Együtt hál a biciklis pizzafutár a villamosvezetővel, egymás vállára hajtja fejét a bubi-bringás és a lime-rolleres, a hajléktalanok pedig akár az úttest közepén is felverhetik nejlonból és kartonpapírból szerkesztett menedéküket, az a néhány autós, aki még közlekedhet egyáltalán, az általános 30 km/h sebességkorlátozás mellett semmilyen veszélyt nem jelent rájuk többé.
E csodálatos álom beteljesítéséhez vezető egyik eszköz a fizetős parkolási rendszer kiterjesztése, a zónák bővítése, a szabad parkolás határainak egyre kijjebb tolása. Ma reggel rám is csaknem csapást mért ennek az általános autósellenes különleges műveletnek a legfrissebb lopakodó operációja. A Főváros szeptember 5-re már bejelentett egy nagyobb szigorítást, de a XI. kerületben valamikor az elmúlt napokban csendben settenkedtek kijjebb az övezeti határok, és immár azokra a parkolóhelyekre is rávetül a fizetős zóna sötét árnyéka, ahol én szoktam parkolni, amikor nagy ritkán fizikai valómban is be kell jönnöm a munkahelyemre.
Szerencsére észrevettem a csapdát, és sikerült megúsznom egy parkolási büntetést. Budapest viszont nem fogja megúszni, hogy én továbbra is kocsival jöjjek be a fővárosba, ha néha a fővárosban van dolgom.
A Player szerkesztőségi irodája az Allée mellett, tehát a Bocskai út és a Fehérvári út találkozásánál található. Én ötven kilométerre élek Budapest központjából. Ha be kell mennem, többnyire kocsival megyek. Ha eltekintünk attól, hogy autós szakújságíróként ez, mármint hogy autóval járok, a munkám egy elég fontos része, akkor is igaz, hogy többnyire autóval mennék. Nem vagyok szorosan az irodához kötve, vagy az értekezletekre megyek be, vagy olyan rendezvényekre, amelyeken részt kell vennem. Ha viszont megyek, időre megyek, tervezhető, de rugalmas, időjárásbiztos mobilitásra, magyarul autóra van szükségem. Ami a mobilitás költségeit illeti, felnőtt, kedvezményre nem jogosult, Budapesten ritkán járó közlekedőként BKV-jegyekkel kellene szaladgálnom, ami még a mai benzinárak mellett sem olcsóbb érdemben a városi autózásaim költségigényénél.
Természetesen ha úgyis be kell autóznom a fővárosba, igyekszem összekötni a kellemetlent a hasznossal. Viszek vagy hozok ide-oda mozgó családtagokat, visszafelé elintézem a nagyobb bevásárlásokat is, ilyesmi. És mindezt még meglehetősen kedvelem is. Ülök a csendes, jó illatú kis buborékomban, hallgatom a kedvenc online rádiómat, és élvezem az autózást, a vezetést, a szabad és gyors közlekedést.
Viszont ha csak egy mód van rá, nem fizetek a parkolásért. Ha valaki Budapestről elautózik hozzánk és megáll a házam előtt az utcán, nem kell fizetnie az önkormányzatunknak. Nekem akkor miért kéne? Milyen szolgáltatást kapok cserébe? Egyáltalán: hogyan is kaphatnék bármilyen szolgáltatást, ha világcsodájaként a mi fővárosunkban több helyen is képes veszteséget termelni a fizető parkolás? Persze ha sietek, időre megyek, nehezet hozok-viszek, több helyre is el kell mennem, akkor bemegyek a cél(ok)ig és fizetek jogkövető polgárként, de általában inkább megállok egy még nem fizetős helyen, és onnan besétálok a dolgomra, esetleg tömegközlekedéssel megyek tovább.
Szerintem nem csak én vagyok így ezzel. Ahogy ma reggel elnéztem a kijjebb tolt zóna határvidékén a parkoló kocsik látványosan felduzzadt számát, úgy látom, a fizetős parkolási zóna kiterjesztése, továbbra is egyetlen eredményt képes biztosan elérni: az új peremkerületen élők szívatását. A hosszú távra érkező vidéki autósok innentől kezdve pár utcával kijjebb teszik majd le a kocsijukat. Akinek beljebb van dolga, továbbra is bemegy, aki pedig az egyik irányból érkezik a városba, de a másik végén van az iskolája, munkahelye, esetleg egy kicsit többet autózik városon belül oda és vissza a kissé kijjebb tolódott új ingyenes zónáig.
Így drágul tovább a parkolás és bővül a fizetős zóna térben és időben, vagy ahogy az önkormányzati honlap fogalmaz: változik a parkolás rendje szeptember ötödikétől Újbudán – katt!
Mivel rendszerint az M1-M7 felől érkezem a fővárosba, alighanem azt szeretné tőlem a Főpolgármesteri Hivatal, ha a kelenföldi P+R-ben hagynám a kocsit, és onnan metróval mennék tovább. Nem is lenne ez rossz, a szerkesztőség nincs messze az Újbuda-Központ megállótól. Mindössze egy probléma van ezzel. Az egyik, hogy a kelenföldi P+R jobbára kora reggeltől késő délutánig tele van. Szóval elmondom újra a mantrát, amit a témában írt korábbi cikkeimben is el szoktam mondani.
Ha Budapest tényleg azt szeretné, hogy az utcáin kevesebb vidéki járjon autóval, építsen vagy jelöljön ki nagyon jó tömegközlekedési átszállási kapcsolatot biztosító P+R parkolókat a peremen, és építse meg azokat a nagysebességű, a belső forgalomtól elkülönített tranzitutakat, amelyek híján most autósok tízezrei araszolnak kényszerből a belvároson keresztül nap mint nap.
Hogy az autó és az autózás nekem és sok-sok, budapesti és nem budapesti lelki társamnak miben több, mint egyszerű közlekedési eszköz, most nem írom le, mert egyszer már leírtam: