A kilencvenes években rövidre sikerült a Bugatti feltámadása, és ennek emlékét őrzi az a Modena melletti gyár, amely mostanáig elhagyatottan állt, sejtelmesen idézve az itt készült szupersportautókat.
A világ legjobb és leggyorsabb szupersportautóját kívánta megépíteni az olasz vállalkozó Romano Artioli, amikor 1987-ben megalapította a Bugatti Automobili S.p.A-t. A legendás francia márka feltámasztását eredetileg Molsheimben képzelte el, de annak érdekében, hogy képzett szakembereket találjon, inkább Modena mellett, a neves olasz gyártók, a Ferrari, a Lamborghini, a Maserati és a De Tomaso szomszédságában telepedett le.
A következő években Campogalliano mellett 240 ezer négyzetméteren épült fel a Fabbrica Blu,
ami akkoriban a világ egyik legmodernebb autógyártó üzemének számított. A gyártócsarnok mellett tervezőstúdió, fejlesztőközpont, tesztpálya, irodaház, étkezde és egy látványos bemutatóterem is helyet kapott a területen. A 22-es autópályáról is jól látható ikonikus épületegyüttes pályafutása azonban az eredetileg elképzeltnél jóval rövidebbre sikerült.
Artioli unokatestvére, a sztárépítész Giampaolo Benedini tervezte meg a 200 alkalmazottnak munkát adó központot. A célja egy olyan létesítmény megalkotása volt, amely gyönyörű és korszerű, ugyanakkor egyedi és avantgárd, akárcsak a Bugatti szupersportautói. A fejlesztőrészleg kék épülete, amiről a Fabbrica Blu a nevét kapta, a mára kifakult hatalmas Bugatti-emblémával és a méretes fehér szellőzőcsövekkel ikonikussá tette a gyárat.
A világ legmodernebb autógyára
Benedini a hosszú és sötét gyárcsarnokok helyett tiszta és fényben fürdő helyiségeket képzelt el, a Bugatti kék és fehér színére festett falakkal. A rideg ipari padló helyett néhány helyen carrarai márvány és rozsdamentes acél borítja a padlót, a recepcióra még mozaikok is kerültek. A teljesen üvegezett épületben kaptak helyet az irodák, a redőnyök itt automatikusan alkalmazkodtak a napfényhez, mindig a legjobb körülményeket biztosítva a dolgozóknak.
A kerek épület emeletén egy látványos bemutatóterem kapott helyet, ahol az ügyfelek vehették át az autójukat, de különleges alkalmakra is fenntartották. A világos és tágas helyiség a vásárlókon kívül az alkalmazottak, szponzorok és rajongók központi találkozóhelyének is számított. Az alapító Ettore Bugattihoz hasonlóan ugyanis Artioli is családként kívánta összehozni a dolgozókat, ezzel is fokozva az elkötelezettségüket a márka iránt.
A Bugatti ugyan Olaszországban támadt fel, de a márka francia öröksége az épületben is megmutatkozott.
A molsheimi régi üzemből Artioli elhozott egy antik faajtót, amelyen egykor Ettore Bugatti lépett be, és előtte való tisztelgésként beépítette az új épületbe. Az előcsarnokban az alapító eredeti rajzait állították ki, nem maradhattak el a márka eredetére utaló francia zászlók, a bemutatóterem kerek mennyezetét pedig a Type 59 keréktárcsája ihlette.
Három év építés után az üzemet 1990. szeptember 15-én avatták fel, és nem véletlenül esett a választás erre a napra, ugyanis Ettore Bugatti születésnapja is volt, ennek megünneplésére 77 klasszikus Bugatti autózott Molsheimből Campogallianóba.
„Giampaolo Benedini korszerű és lenyűgöző épületet tervezett, amely időtlenül gyönyörű, és ma is modernnek tűnik”
– mondja Achim Anscheidt, a Bugatti jelenlegi vezető dizájnere.
Villámgyors felemelkedés
Pontosan egy évvel később, Ettore Bugatti születésének száztízedik évfordulóján mutatták be az új szupersportautót, ami ennek tiszteletére kapta az EB110 nevet. 1991. szeptember 15-én három példánya hajtott végig a párizsi Champs-Élysées-n rendezett nagyszabású premieren, amelyen több ezren vettek részt. Romano Artioli büszkeségét Alain Delon is kipróbálta, ennél nagyobb publicitást aligha kaphatott volna az újdonság. Michael Schumacher is a híres vevők közé tartozott.
Artioli a legnagyobb neveket kérte fel az új Bugatti tervezésére, hogy igazi csúcsmodellt alkossanak.
Marcello Gandini rajzolta meg a dizájnt, bár a túlságosan radikális vonalvezetését később Giampaolo Benedini simította ki. A Lamborghini egykori főmérnöke, Paolo Stanzani tervezte meg a lélegzetelállító technikát, a 3,5 literes, négy turbóval szerelt V12-es motort az állandó összkerékhajtással és a hatfokozatú sebességváltóval.
A Bugatti EB110 a kilencvenes évek elejének legmodernebb szupersportautója volt,
felülmúlva olyan legendákat, mint a Ferrari F40 és a Lamborghini Diablo. 560 és 610 lóerős változatban készült, 3,3 másodperc alatt gyorsult nulláról százra, és 351 km/óra volt a végsebessége, amivel a leggyorsabbnak is számított. A Bugatti négy világrekordot állított fel vele, többek közt a legjobb gyorsulás és a legnagyobb végsebesség rekordját a sorozatgyártású modellek között.
A szupersportautók piacának azonban nem kedvezett a kilencvenes évek válsága, a kereslet drámaian visszaesett. Artioli nem tudta kifizetni a beszállítókat, ezért a campogallianói gyárat be kellett zárni. 1995-ig összesen 96 példány készült a GT-ből, és 32 darab a Super Sport változatból, míg az 1993-ban bemutatott luxuslimuzin, az EB112 már soha nem kerülhetett gyártásba. A bezárt Fabbrica Blu azóta emlékeztet a Bugatti feltámadásának történetére.
Nem is elhagyatott
A főépület vendégkönyve még őrzi az utolsó látogatók bejegyzését, és sok relikvia is maradt az üres csarnokokban. A Fabbrica Blu azonban nem teljesen elhagyatott, és nem is pusztult le, ami nagyrészt egyetlen ember lelkesedésének és elhivatottságának köszönhető. Ezio Paviesi eredetileg is a Bugatti komplexumának karbantartója volt, és a gyár bezárása után folytatta munkáját, szenvedélyévé vált a gyár örökségének megőrzése.
Az elmúlt közel három évtized alatt Ezio fiával, Enricóval példás rendben tartotta a gyár területét,
még idegenvezetést is vállalt az érdeklődőknek, nála többet kevesen tudtak a Bugattiról. Az ingatlan a római Stefano és Fabio Pulsoni birtokában van, akik megakadályozták, hogy spekulánsok rombolják le az autótörténelem ikonikus helyszínét, ugyanakkor Adrien Labi befektető bevonásával hamarosan újra életre keltenék az egykori gyárat.
A tervek szerint a Fabbrica Blu hivatalosan is megnyitna az autórajongók előtt. Az épületegyüttes alapos felújítása után a veterán autóknak szentelnék a helyet, a klasszikus modellek tárolása és karbantartása mellett múzeumot és oktatási központot is létrehoznának. Sejtelmes állapotában is nagyon izgalmas volt a Fabbrica Blu, de reméljük, hogy a gazdag történelmét tiszteletben tartva újítják fel, hogy az autórajongók kihagyhatatlan célpontja legyen.
(Fotók: Bugatti, Getty Images)
Olvasd el Romano Artioli és a Bugatti történetét ebben a cikkünkben:
Artioli egykor a Lotus tulajdonosa is volt, erről is van egy sztorink: