A legszebb veterán autóritkaságok felvonulásán a látogatók ítélik oda a Coppa d’Oro díjat, a Comói-tó partján tartott Concorso d’Eleganza közönségdíjának győztese pedig idén az Alfa Romeo 33 Stradale lett, minden idők egyik leggyönyörűbb sportautója.
A hatvanas évek végén az Alfa Romeónál megfordították a szokásos menetrendet, és nem egy közúti autóból kezdtek versenygépet faragni, hanem egy eleve versenyautónak épült négykerekűt próbáltak meg utcaira szelídíteni. Az alapokat a Tipo 33 adta, egy elképesztően lapos, csővázas szerkezetű versenyautó, ebből készült a nevében is az utakra szánt 33 Stradale.
A formáját Franco Scaglione tervezte,
aki akkoriban a Bertone stúdióban dolgozott, és olyan remekművek kerültek ki tőle, mint az 1954-ben bemutatott kompakt kupé, a Giulietta Sprint. A 33 Stradale azonban egyenesen a mesterművének számít, hiszen ezt az Alfa Romeót, amit ma bizonyára szuperautónak neveznénk, ma is sokan a világ legszebb sportkocsijának tartják.
Sokak szerint a női test lágyan hullámzó vonalai ihlették Scaglione formatervét, és ezzel a vélekedéssel nem tudunk vitatkozni.
Nem egy nagy monstrumról van szó,
hiszen a 13 colos kerekeken gördülő 33 Stradale mindössze 3,97 méter hosszú, 1,71 méter széles és csupán 99 centiméter magas. A beszálláshoz mégsem kell annyira összegörnyedni, mivel egy zseniális megoldással a felfelé nyíló ajtók egészen belenyúlnak a tetőbe, úgyhogy elegánsan be lehet lépni a kagylóülésekbe.
Szükség volt néhány módosításra
Az áramvonalas lámpaburák alatt eredetileg oldalanként két fényszóró került egymás alá, de az alsók olyan alacsonyan lettek volna, hogy a közúti változaton nem lettek volna szabályosak. Ugyanígy praktikus okokból cserélték a középen fent felfüggesztett egyetlen ablaktörlőt két alul lévő hagyományos darabra.
A 33 Stradale még ma is képes lenyűgözni mindenkit, tökéletes arányaival és figyelemreméltó részleteivel megérdemelten kapta meg a díjat.
A technikájára is nagy figyelmet fordítottak,
hiszen mégiscsak egy Alfa Romeo versenyautóról van szó. A középmotoros sportkocsiba egy 2 literes V8-as motor került, aminek percenként 10 ezer a maximális fordulatszáma. 230 lóerős teljesítménye fantasztikusnak számított akkoriban, főleg azért, mert az alumínium karosszériás 33 Stradale csak 700 kilogrammot nyomott.
5,5 másodperc alatt gyorsult százra és 260 km/óra volt a végsebessége, és ezekkel a számokkal még ma sem mondanád lassúnak.
1967-ben a torinói autószalonon leplezték le,
és akkor is éppen olyan elképesztő sikert aratott, mint idén, a Comói-tó partján rendezett Concorso d’Eleganza szépségversenyén. Igazi ritkaság is, hiszen összesen csupán 18 példány készült belőle, beleértve a két prototípust is, amelyek egyikét az aresei Alfa Romeo-múzeum őrzi.
Mivel egy közútra szabadított versenyautóról volt szó, a 33 Stradale a maga korában a legdrágább autónak számított.
1968-ban 9,5 millió lírába került, miközben egy Lamborghini Miurát meg lehetett kapni 7,7 millióért, és egy Fiat 500-as 475 ezer lírába került. Ma pedig még értékesebb, mint valaha: csak becsülni lehet, de a képeken látható csoda értéke a 10 millió dollárt is meghaladhatja.
