A legendás olasz De Tomaso tanulmányautójából Mangusta néven került gyártásba, végül az MG emblémája alatt szűnt meg az a sportkocsi, amit eredetileg Gandini tervezett, és ami mára igazi ritkaságnak számít.
De Tomaso Biguà
A kilencvenes évek elején Alejandro de Tomaso stroke-ot kapott, és a felépülése közben már a következő sportautóját tervezgette, ami a legendás Mangusta és Pantera örökébe léphet, és átvehetné a kis sorozatban gyártott Guarà helyét. Az inspirációt az angol TVR Griffith jelentette számára, és a De Tomaso hagyományaihoz híven ezúttal is a Fordtól szállított V8-as motorral képzelte el az egzotikusnak szánt sportautót.
De Tomaso nagy rajongója volt Marcello Gandininek, ezért őt bízta meg a formaterv elkészítésével.
A Miura és a Countach alkotója egy kompakt méretű, kétüléses, középmotoros sportkocsit tervezett, aminek a lenyitható tetőmegoldása hasonló volt a TVR-éhez. Az ülések fölötti tetőt ki lehetett venni, mint egy targának, a hátsó részt pedig be lehetett forgatni az ülések mögé, hogy teljes értékű roadster legyen az autóból.
A prototípust 1996-ban a genfi autószalonon mutatták be De Tomaso Biguà néven. A sorozatgyártáshoz még sok munkára volt szükség vele, de Alejandro de Tomaso megrendült egészsége miatt az olasz állam végül nem támogatta a projektet. Befektetőként a norvég-amerikai Qvale családot találták meg, akik még a hatvanas években a De Tomaso és a Maserati importőrei voltak az Egyesült Államokban.
Qvale Mangusta
Az eredeti megállapodás szerint a sportautó a legendás őse tiszteletére De Tomaso Mangusta néven került volna gyártásba, de kapcsolatuk megromlott, és mivel a Qvale család már 30 millió dollárt költött a fejlesztésre, végül elindították a gyártást a felújított modenai gyárban. A Mangusta megtartotta a Biguà különleges tetőmegoldását, a motorja pedig a korabeli Ford Mustang Cobrában is dolgozó V8-as erőforrás volt.
A Mangusta 4,6 literes V8-as motorja 324 lóerőt teljesített, 426 Nm maximum nyomaték mellett, az ötfokozatú kézi váltóval 5,3 másodperc alatt gyorsult százra és 257 km/óra volt a végsebessége, de négysebességes automatát is lehetett kérni.
A korabeli tesztek nagyra értékelték a Mangusta teljesítményét és vezethetőségét,
valamint az ügyes tetőmegoldását, csak a különös dizájnt és az összeszerelés változó minőségét kifogásolták.
Az első példány 1999-ben készült el, a Mangusta amerikai forgalmazása 2000-ben kezdődött, amikor a De Tomaso márka visszatérését is bejelentették, de végül a Qvale emblémája került az autókra. Az első 29 példányt az engedélyeztetés és a töréstesztek céljára készítették, de a Mangusta utána sem fogyott túl jól. Európában csak tizennyolc darabot sikerült eladni, és összesen sem készült háromszáznál több a gyártás három éve alatt.
MG XPower SV
2000-ben, amikor a BMW eladta az MG és Rover márkákat a Phoenix konzorciumnak, Bruce Qvale megkereste az új tulajdonost, hogy a Mangusta európai forgalmazásához keressen partnert. Az MG-nek kapóra jött a sportautó egy saját modell fejlesztéséhez, ezért a következő évben tárgyalásokat kezdtek a Mangusta gyártásának átvételéről. A dizájnt Peter Stevens készítette, akinek a nevéhez a McLaren F1 is fűződik.
Az XPower SV gyártása ennél bonyolultabb aligha lehetett volna, ami a költségeket is alaposan megnövelte.
A briteknél készült karosszériaelemeket Torinóba szállították szerelésre, majd az autót az MG angliai gyárában fejezték be. Az olasz származása és persze a költségek féken tartása miatt több alkatrész is Fiatokból származott, a fényszórót például a kettes Punto, a hátsó lámpákat a Fiat Coupé adta kölcsön.
Az MG megtartotta a Mangusta motorját, amit egyébként a Rover 75-ből épített ZT-ben is használtak. A 324 lóerős sportautó ezzel 5,3 másodperc alatt gyorsult százra, és 266 km/órával száguldhatott. Mivel nem volt elég nagy az érdeklődés, 2004-ben kijöttek a még erősebb, még drágább változatával, amit az 5 literes, 390 lóerős V8-as motor hajtott, ezzel
a gyorsulása 4,9 másodpercre, a végsebessége 282 km/órára javult, de már nem segített az MG-nek.
Sokak szerint az, hogy egy méregdrága rétegmodellre pazarolták a kapacitásokat, nagyban hozzájárult az MG Rover csődjéhez 2005-ben. Az SV-ből összesen csak 82 példány készült, ennek körülbelül fele az izmosabb változat, ami a szebb napokat látott MG utolsó próbálkozása volt a túlélésre. A márka nem sokkal később kínai tulajdonba került, és feltámadt, hamarosan pedig a magyarországi forgalmazása is újraindul.
A Bonhams nemrég adta el ezt a keveset futott példányt, az utolsók egyikét, ami valaha készült:
Ez is érdekelhet: