Egy szülinapra ugrottunk el Debrecenbe a hétvégén. 300 km oda, 300 km vissza egy kis elektromos autóval. Összegzem a tapasztalatokat.
A legfontosabb tanulság: villanyautóval gyorsan, kényelmesen messzire menni – drága és nehézkes. Az ingyenes töltések ideje végleg lejárt, a szolgáltatók pedig nem voltak szégyellősek a nyilvános töltőkön elérhető elektromos energia beárazásánál. Az az egy kilowattóra, amiért otthon kb. 40-45 forintot szoktunk fizetni, minimum 140-150 forintba kerül, ha egy autópálya melletti gyorstöltőről fejtjük át az akkumulátorba.
A másik tanulság: ma már a DC-gyorstöltőkkel ritkásan megszórt Kelet-Magyarországon is különösebb előre tervezés nélkül lehet villannyal autózni. Ha csak a MOL hálózatát nézzük, akkor is azt látjuk, hogy már eléggé elterjedtek a Plugee töltőoszlopok ahhoz, hogy találjunk egyet, ha a hatótáv a kényelmetlen 40-50 km alá esik.
A harmadik tanulság: az elektromos autózás paradox módon gyorsabb, ha a lassabb utat választjuk. Odafelé az M3-ason és M35-ösön mentünk, végig 130-ra illesztett tempomattal. Kétszer kellett megállnunk tölteni, egy-egy félórára, mert ennél a sebességnél a Peugeot e-208/Peugeot e-2008/Opel Corsa-e/Opel Mokka-e technikájával felszerelt DS 3 Crossback E-Tense húsz fok körüli külső hőmérsékletnél 25-28, az esti 12 fokban már inkább 29-31 kWh-t fogyasztott százon az 50 kWh kapacitású akkumulátorból.
A 4-esen visszafelé ellenben 100-110 km/h-nál már jóval 20 kWh alatt evett százon így egy rátöltés is bőven elég volt ahhoz, hogy hazaérjünk. (A „haza” egyébként egy fejér megyei falu, Bicske közelében, szűk 300 km-re Debrecentől.) Így állt elő az a fura helyzet, hogy odafelé az M1-esen indulva, Budapesten átvágva majd az M3-ason jórészt 130-cal autózva a hagyományos autókkal kb. három óra alatt megtehető út a 40-40 perces töltésekkel négy és fél óra volt, visszafelé pedig a 4-es, M0, M1 útvonalon egy töltéssel még úgy is csak alig négy, hogy az utolsó M1-es szakaszt leszámítva csak országúton és autóúton haladtunk.
És hogy miért nem elég az 50 kWh 25-30 kWh-s fogyasztással 300 km-re? Azért, mert a villanyautók töltésének megvan az a kellemetlen sajátossága, hogy a gyorstöltés valójában csak az akku töltöttségének 75-80 százalékáig gyors, az utolsó negyed-ötödrész töltésénél drasztikusan belassul a folyamat. És persze nem 0 %-kal állunk be tölteni, mert mi van, ha van valami, ugye. Így aztán a realitás az, hogy 10-20 %-kal már keresünk egy töltőt és 75-80 %-os akkuval indulunk tovább. Vagyis egy mai tipikus kisebb villanyautó 50 kWh-s akkuja a sztrádán a rajt után 160-180, utána viszont egy menetben csak 100-120 km-re elég – hacsak nem akarunk órás nagyságrendű időket eltölteni közben a konnektornál.
Ami nagyon hiányzik: az előre foglalható töltőpont és a gyors, egyszerű bankkártyás fizetés.
A villanyautózási infrastruktúrában jelenleg a leggázabb dolog nem az, hogy nincs elég oszlop, hanem az, hogy nem lehet biztosra tudni, lesz-e szabad hely ott, ahol ki akarunk állni tölteni. A szolgáltatók közül egyedüliként az e.on kínált korábban foglalhatóságot: pár hónapon át lehetőség volt a mobilappjukban legfeljebb félórára előre rábökni egy töltőre és lefoglalni magunknak. Így el lehetett kerülni a kellemetlen meglepetést, amikor is a kiszemelt töltőre pont előttünk áll be tölteni valaki. Ez az opció azonban néhány hete váratlanul megszűnt, így jelenleg minden töltés egy kicsit szerencsejáték. Oké, hogy az app szabadnak jelzi a töltőt, ahova igyekszünk, de ha pechünk van, pont az orrunk előtt dughat be tölteni akár órákra egy kocsit egy másik villanyautós. És egy lemerült elektromos autóval ilyenkor nem mindig opció, hogy egye fene, megyünk tovább. Pláne nem az autópályán, tucatkilométerekre a következő töltőponttól.
A másik probléma az érthetetlen mobilappos röghözkötési kísérlet az összes szolgáltatótól. Miért nem lehet ugyanúgy bankkártyával kifizetni a töltést, mint az automata benzinkutakon? Olyan egyszerű lenne: előre bepötyögöm, hogy max. ötezerért fogok tölteni, a rendszer befoglalja a kártyáról az összeget, a végén pedig levonja a valós töltést és felszabadítja a maradékot. Ez most pont így megy az Auchan vagy a Metro önkiszolgáló kútjain.
Ehhez képest az elektromos hálózatokban regisztrálni kell, külön mobilapp kell mindenhová, kártyaadatokat kell megadni és ötletszerűnek tűnő foglalásokkal kell szembesülni a szolgáltató részéről. Eddigi legextrémebb tapasztalatom egy 2 x 100 eurós, napokig tartó foglalás volt egy német áramszolgáltatónál – és ráadásul a hibás töltőoszlop miatt még tölteni se sikerült. Ilyet magyar földön még nem tapasztaltam, de az se normális, hogy a MOL-nál az egyik töltés során, ha jól sázmolom, hat SMS-t kaptam a bankomtól. Előbb befoglaltak 3000-et, majd nem indult el a töltés, majd a következő próbánál megint befoglaltak 3000-et, majd újra, amikor az energia meghaladta a háromezres értéket, majd levonták a valós töltést majd nullázták a második háromezret, majd órák múlva, éjszaka felszabadították az első, befoglalt, de fel nem használt háromezret is. Mindezt egy félórás töltésért. Agybaj. A MOL javára írandó viszont, hogy biztosítja a lehetőséget az instant töltésre is, de ha a kútnál vesszük meg előre fizetéssel a 10, 20 vagy 40 kWh-s töltési csomagot, felárra számíthatunk; 139 helyett 159 forint lesz egy kWh.
Végezetül pedig nézzük meg, mennyibe is került ez a túra. Tele akkuval indultunk, 30%-os akkuval érkeztünk és Debrecenben is toltunk egy feltöltést kb. 30 százalékról – ez azt jelenti, hogy kb. 70 kWh ment el lakossági áron, ez legyen 2800 forint. Ehhez jönnek még a MOL Plugee töltések, három darab, összesen 9800 forintért. Vagyis 12600 forint 600 kilométerre, 2100 százra: a mai üzemanyagárak mellett ez 4-4,5 literes fogyasztásnak felel meg benzinből vagy gázolajból. Nem is rossz!