Amikor már a pályafutása vége felé járt a Diablo, akkor készült el a Lamborghini ikonikus szuperautójának legextrémebb kiadása. A GT-nek a versenypályára szánt változata volt a GTR, ami még könnyebb, még erősebb és még gyorsabb volt, mint a többi.
1999-ben a genfi szalonon leplezte le a Diablo GT változatát a Lamborghini, és még ugyanabban az évben, a bolognai autószalonon bemutatták a pályára szánt GTR kivitelt is. Mind a kettő elég ritka darab, hiszen míg a GT csak 80 példányban készült, addig a GTR még ennél is kevesebb, harminc példányban létezik, és csak a kiválasztott vevők kaphatták meg.
A pályára szánt Diablo technikáját még jobban kihegyezték. 6 literes V12-es motorja 575 helyett 590 lóerőre volt képes, így 338 helyett 348 km/órás végsebességet ért el. Az ötfokozatú váltót megtartották a szériamodellből, de nagyjából ez az egyetlen olyan részlet, ami megegyezik a Diablo többi kiadásával. A GTR ugyanis vérbeli versenyautó.
Szinte az egész karosszéria szénszálas anyagból készült, kivéve a tető, ami acél maradt, hogy megtartsák a merevségét, illetve az ajtók, amiket biztonsági okokból alumíniumból készítettek. A Speedline kerekek magnéziumból vannak, az oldalablakokat pedig szintén a súlycsökkentés jegyében üvegről plexire cserélték, amit csak elhúzni lehetett.
A visszapillantó tükör mellé még egy nyílást vágtak a plexire, itt szellőzött az utastér, ami igencsak felforrósodott, amikor igazán meghajtották az autót, a középmotor és a pilótafülke közötti hőszigetelés ugyanis szintén a súlycsökkentés áldozatául esett. A képeken látható Diablo GTR a 22-es példány a 30-ból, és annak ellenére, hogy ütni-vágni készült, szép állapotban várja új gazdáját.
