Arról elég régóta hallani, hogy a Renault visszahozza az 1995-ben megszüntetett Alpine márkanevet. Sőt, a tervek szerint az AMG-hez hasonlóan nem csak a meglévő Renault-k sportosabb verzióira aggatja majd rá a patinás nevet (hiszen arra már ott az RS-ek csúcsfelszereltségét képező Gordini-modellcsalád), hanem külön Alpine sportautók is készülnek majd. A kategóriájuk vagányainak számító Renaultsport modellek egyébként már most is a volt Alpine gyártósorain készülnek Dieppében.
A marketinggépezet beindulását a homoerotika határát súroló Vettel-fotósorozat bizonyította, főszerepben az A110-zel:
Aztán jött a bejelentés: a márka ötvenedik születésnapja alkalmából a Renault egy különleges Alpine koncepcióval lepi meg a Monacói Nagydíj közönségét. Ez lett az A110–50, ami nem más, mint a két éve bemutatott elektromos Desir tanulmány, egy kicsit átrajzolva, és az akkumulátorok helyett a Mégane Trophy 400 lóerős V6-jával a közepén. Ami egyébként egy Nissan-motor, merthogy a Renault a GT-R platformját használja majd a jövő Alpine-jához.
Kár volt ezt így ellazázni. Az A110–50 csővázra erősített karbonkarosszériájával nincs gond, mint ahogy a 400 lóerős V6-tal sincs a közepén. Az eredeti A110-zel közös fotóknál viszont kilóg a lóláb. Az egy, a Renault 8 alapjaira épülő, francia motorokkal (néha Lotus hengerfejjel) szerelt egyedi karosszériás sportautó volt, melyből még az 1,1 literes korai verziók is kétszáz fölötti tempót bírtak, a hetvenes években pedig rali-világbajnokká tették a gyárat. Az A110–50 pedig csak egy Mégane Trophy csinos ruhában. Koncepciónak azt szokás hívni, amiből valamit felhasználnak majd a sorozatgyártott modellben. Ennek legjobb esetben a motorját fogják, hiszen még beltere sincs.
Persze ettől függetlenül a hangját nyugodtan átemelhetik a végleges modellbe: