1900-ban indult meg a termelés az első Fiat gyárban, ahol 35 alkalmazott készített 24 darab autót, majd három évvel később már száz példánnyal több autót készítettek és hasznot is hozott, aztán további három év múlva már átlépték az ezres darabszámot is. Évtizedes menetelés után pedig Olaszország legnagyobb autógyártója lett a Fiat, mely nemcsak utcai autókat, hanem sikeres versenygépeket is készített.

Ahogy a legtöbb esetben, úgy most is megtörte a lendületet a második világháború, ami után megfizethető autóra volt szüksége az embereknek.

Ez lett a Fiat Topolino, mely újra négy kerékre állította az olasz lakosságot. Ilyen gazdasági helyzetben tényleg csak azok engedhettek meg maguknak ennél többet, akik jól sakkoztak a viharos időkben. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor az 1952-es Genfi Autószalonon bemutatták a Fiat 8V kétüléses kupét. Nem sokkal a premier után már bizonyíthatott is az autó, magánversenyzők sikerrel szerepeltek az olasz versenyeken a Fiat 8V-vel. Az 1952-es Mille Miglián az ötödik helyezést, a Giro della Toscanán pedig a harmadik helyet fogták meg vele.

Differenciálművét leszámítva egyetlen alkatrészén sem osztozott más Fiat modellekkel, a legtöbb elemet és az alvázat is a Siata gyártotta a Fiat 8V számára. Összesen 114 alváz készült, amikre híres karosszériaműhelyek terveztek terveztek különféle karosszériákat. 1954-ben a Fiat kísérleti részlege egy üvegszál erősítésű kompozit változatot is bemutatott belőle, aminek karosszériája kevesebb, mint 50 kilogrammot nyom.

Több 8V-t a Zagato tervezett, de van Ferrari 250 SWB-re emlékeztető megjelenésű Pininfarina változat és Vignale is belőle, valamint Ghia is. Egyik legszebb változatát Giovanni Savonuzzi tervezte, a jet korszak ihlette Supersonic szintén a Ghiánál készült, mint ez az ezüst autó itt.

Eredetileg egy luxuslimuzinnak fejlesztették a könnyűfém ötvözet blokkot, mely a 8V-be került, a 2,0 literes, felülvezérelt V8-as motort két duplatorkú Weber karburátorral szerelték. Teljesítménye 105 lóerő 5600-as fordulaton, amivel megfutotta a 190 km/órás végsebességet.

Mivel a Fiatnál úgy tudták, hogy a V8 elnevezést a Ford birtokolja, ezért a névben egyszerűen megcserélték a két karaktert.

1953 júniusában küldték el a 42-es sorszámú 8V-t a Ghia üzemébe, ahol az archív anyagok szerint ez volt az egyetlen autó, mely nem a Supersonic karosszériát kapta. Hosszú gépházteteje és rövidke utaskabinja meghatározza az arányait, de egészen más kiállása van a finoman kihangsúlyozott sárvédők és a jellegzetes orrkialakítás miatt.

Hatalmas, ovális hűtőmaszkjában csak két krómléc van és ködlámpák, a két oldalán pedig a fényszórók nőnek ki a lemezekből. Érdekes a laza tollvonásnak tűnő krómcsík az autó oldalán is, mely nem sokkal a hátsó kerék után véget is ér. Fényszóróiban ott a Carello felirat, a fűzött küllős kerekeket pedig a Borrani szállította a 8V-hez.

Visszafogott ezüst külső mellé merész piros bőrkárpitos belseje van, szürke szőnyegekkel, gyönyörű háromküllős fakormánnyal és szép műszerekkel. Amikor a 8V megjelent, sokan ékszernek írták le és talán éppen a részletei miatt van valóban közel ehhez.

1957 körül Amerikába szállították, majd több tulajdonos és némi átalakítás következett, amivel teljesen megváltozott a megjelenése.

Sárvédőkbe integrált fényszórókat és Ferrarihoz hasonlító hűtőrácsot készítettek a Fiatnak, majd az egészet pirosra fényezték. A 80-as évek végén azonban újra hozzáértőhöz került a 8V és megkezdték a restaurálást, hogy aztán a 2002-es Pebble Beach Concours d'Elegance-on már újra az eredeti formájában mutathassák meg.

Egyes források szerint tizenöt alváz került a Ghiához, amik közül nem feltétlenül ez a legszebb, de a Supersonicok mellett kétség kívül igazi ritkaság. Legutóbb egy remek állapotú Supersonic több mint kétmillió dollárért kelt el, így jó eséllyel ez a Fiat 8V is hasonlóan értékes lehet.

Ez is érdekelhet: