A formája miatt lehet szeretni vagy nem szeretni, de aki bevállalta és használja, a praktikussága miatt imádja a Multiplát. A Fiat megosztó csodabogara huszonöt éve meglepetésként érkezett a piacra, nagy rajongótábort szerzett, és a modern autótervezés egyik ikonjának számít.
A Multipla nevet először az ötvenes években használta a Fiat, és már akkor is egy furcsa formájú, praktikus berendezésű autót hívtak így. A 600-asból épített, Dante Giacosa által tervezett ős-Multipla mindössze 3,54 méter hosszú volt, mégis három üléssorban hatan fértek el benne, amivel az első európai egyterűnek számít.
A kilencvenes években az egyterű modellek népszerűsége csúcsra tört, és 1996-ban a párizsi autószalonon a Fiat is bemutatta a sajátját, igaz, egyelőre koncepcióként. A Multipla éppen olyan futurisztikus volt, mint a tanulmányautók általában, például a három évvel korábban bemutatott Downtown, ezért ezzel még nem keltett nagy feltűnést a Fiat.
Hat ülés két sorban
Az már inkább meglepett mindenkit, hogy két évvel később, 1998-ban a torinói autószalonra már a sorozatgyártásra szánt változatot vitték el, ami szinte semmiben nem különbözött a koncepciótól. A Fiat elég bátor volt ahhoz, hogy bevállaljon egy ennyire különleges autót, a sokat kritizált, megosztó formáját Roberto Giolito, a későbbi új 500-as tervezője vetette papírra.
A Multipla furcsaságát nemcsak a lépcsős orra, hanem az arányai is adták,
3,99 méteres hossza ugyanis éppen akkora, mint a mai kisautóké, ezzel rövidebb volt, mint a korabeli Brava, viszont szélesebb, mint a nagyautónak számító Lancia Kappa. Az őséhez hasonlóan ebben is hatan fértek el, de az eltérő arányok miatt két sorba rendezték az üléseket.
Az tette igazán praktikussá a Multiplát, hogy a sík padlója és a hat különálló ülése többféle elrendezést tett lehetővé. Ha a középső üléseket nem használták, akkor a támlájukat lehajtva kartámaszként és pohártartóként funkcionáltak, és hogy elöl is elférjen a középső utas lába, a váltókart a szürreális formájú műszerfalra költöztették.
Egyterűk divatja
A bevezetésekor kétféle motorral kínálták: az 1,6 literes, 16 szelepes, 100 lóerős benzinessel, valamint az 1,9 literes, 105 lóerős turbódízellel, ami az Alfa Romeo 156-osban mutatkozott be. Néhány piacon földgázüzemű változatai is kaphatók voltak, Blupower és Bipower néven, 2002-től pedig Gpower néven autógázüzemű kivitele is készült.
A Multipla erős konkurencia közé érkezett, hiszen ott volt például az 1997-ben európai év autója díjat nyert Renault Megane Scenic, majd ’99-ben megérkezett a Citroën Xsara Picasso és az Opel Zafira is. Az eladások meglepően jól indultak,
a piaci bevezetése után fél évvel már több mint 30 ezren választották a Multiplát.
Szintén 1999-ben történt, hogy a Multiplát a New York-i modern művészetek múzeumában is kiállították, méghozzá a saját útjukat járó, különc típusokat bemutató Different Roads című időszaki tárlaton. A Fiat egyterűje olyan csodabogarakkal osztozott a reflektorfényen, mint a GM EV1, a Ford Ka, a Smart és az első generációs Toyota Prius.
Hibrid lehetett volna
A Priushoz hasonlóan a Multipla is lehetett volna a hibrid autók úttörője, a prototípusát 2000-ben a genfi autószalonon leplezték le. Az 1,6 literes, 105 lóerős benzineséhez 41 lóerős elektromotort szereltek, induláskor mindig ezzel lendült mozgásba az autó, és 20 km/óra felett váltott hibrid üzemre. Csak tíz példány készült belőle, sorozatgyártásba végül nem került.
Karakter nélkül
2002-ben csak egy kicsit igazítottak a Multipla stílusán, a színre fújt lökhárítók mellé vadonatúj, ragyogó színű fényezéseket kapott, valamint a Fiat új, centenáriumi emblémáját, ami a Puntón jelent meg 1999-ben. Az eladások ennek ellenére is csökkentek, 2001-ben még 50 ezer, egy évvel később már csak alig több mint 30 ezer fogyott a Fiat egyterűjéből.
Nagyon várták ezért a Multipla ráncfelvarrott változatát, ami a várakozások szerint rendbe tette volna a szemnek furcsa stílusát. A Fiat időközben megjelent kisebb egyterűje, az Idea mintájára szabták át, eltüntették az orráról a lépcsőt, és a szélvédő tövébe helyezett fényszórókat, amivel
épp a karakterét vesztette el a sokaknak kedves Multipla.
A hátsó részt is átszabták, és az új lökhárítókkal együtt kilenc centiméterrel hosszabb is lett a 2004-ben megjelent új Multipla. Két évvel később megint igazítottak rajta, az új színek és kárpitok mellé átlátszó burájú fényszórót kapott, a gyártásának vége előtt pedig a 2007-ben a Bravón megjelent piros hátterű emblémát,
ezzel a pályafutása alatt már a harmadik Fiat-jelvényt viselte a típus.
Közel 343 ezer példány után 2010-ben került le a kínálatból a Multipla, ami nem kevés, de azért nem közelítette meg a Fiat várakozásait, és a riválisok, a Scenic és a Picasso milliós számait sem. Mégsem ért véget a pályafutása, a kínai Zotye kompletten megvette a gyártósorokat, és 2013-ig gyártotta Multiplan néven, még elektromos változatban is.
A hatüléses elrendezés a Hondát is megihlette, de mások nem követték a Fiat egyedi koncepcióját. A Multiplát rendszeresen beválasztják a világ legrondább autói közé, mások bájosnak tartják, és aki használja, imádja is az olaszok praktikus csodabogarát. Szerintünk mindenképp helye van az autótörténelem ikonikus típusai között.
Spider készült Agnellinek
A legkisebb Fiatokból hagyományosan építettek strandautó-változatot, és talán nem gondoltad volna, de a Multipla is készült tető és ajtók nélküli kivitelben. A Pininfarina által tervezett Multipla Spider az utolsó autó, amit Gianni Agnelli kívánságára építettek, a gyűjteményét bemutató tárlat része volt a torinói autómúzeumban.
Ez is érdekelhet: