Az ember, aki megszerzett és elvesztett harminc Bugattit

Fritz Schlumpf gazdagodása tökéletesen kiszolgálta a Bugattik iránti érdeklődését. Nem volt akadály neki megvenni egy komplett gyűjteményt a világ másik végén, hogy aztán Franciaországban múzeumot nyisson. Kétes üzleti gyakorlatai és a francia textilipar összeomlása miatt azonban keresztülhúzta a számításait.

Fritz Schlumpf gyapjúbrókerként dolgozott, majd idősebb testvérével 1929-ben kereskedelmi vállalatot alapítottak és több gyárat, valamint fonóüzemet vásároltak fel Elzászban, ezzel uralva a terület textiliparát.

Nem úgy hangzik, mint a részvények vagy a kriptovaluta, de bőven volt pénz a gyapjúban, amit jól mutatott az is, hogy Schlumpf már 22 évesen megvette első Bugattiját.

1928-ban még messze nem volt olyan elterjedt az autó, mint most, és különösen az ilyen nagy értékű sportautók keltettek feltűnést. Az ifjú kereskedő azonban imádta a Bugattit és az autóversenyzést, ezért több futamon is indult. Szenvedélye volt az autózás, ezért több üzem vásárlása mellett vettek 1957-ben testvérével megvásároltak egy használaton kívüli gyapjúgyárat Mulhouse-ban, ahol múzeumot szerettek volna építeni édesanyjuk és Ettore Bugatti tiszteletére.

Ahogyan beköszöntött a hatvanas évek, Schlumpf rákapcsolt és címeket szerzett Hugh Conwaytől, aki tagja volt a brit Bugatti tulajdonosok klubjának. A testvérpár így akadt rá az Amerikában élő John W. Shakespeare-re, aki már az ötvenes évektől gyűjtötte az autókat.

Shakespeare első Bugattija egy 1932-es Bugatti Type 55 volt, majd egy Type 41 Royale Park Wardot vett.

Harminc darabos kollekciója világszerte híres volt, Fritz Schlumpf pedig elég gazdag és elszánt volt ahhoz, hogy ajánlatot tegyen az egészre. Hetvenezer dollárt ajánlott az autókért, az amerikai azonban százötezer dollárt kért a Bugattiékért. 1963-ban Schlumpf egy szakértővel az oldalán utazott a harminc autóhoz, ahol kiderült, hogy a legtöbb elég rossz állapotban van, de innen márt nem fordult vissza. Nyolcvanötezer dollárárban egyeztek meg.

1964. március 30-án déli irányba hagyta el a Bugattikat szállító tehervonat Illinois államot, majd egy holland teherhajóra rakták őket. Néhány héttel később a franciaországi Le Havre kikötőben értek partot a restaurálásra szoruló autók, melyek között már akkor is rengeteg ritkaság volt.

Schlumpf álma azonban sosem valósulhatott meg, mert a véleményes üzleti gyakorlataik és a francia textilipar összeomlása miatt a testvérek Svájcba menekültek, az autókat pedig maguk mögött hagyták. A munkások 1977-ben bukkantak a kincset érő veteránokra, melyeket a Cité de l’Automobile múzeumban, a világ legnagyobb autókiállításán bárki megnézhet. Innen nézve, tulajdonképpen összejött a múzeumi tárlat.