A Goldfinger tette híressé az Aston Martin DB5-ösét, és a filmhez épített autók egyike ez a példány, ami most ismét eladósorba került. A titkosügynök autójában minden eredeti kütyü benne van, és működik is.
1963-ban két filmes szakember látogatta meg az Aston Martin gyárát Newport-Pagnellben, és akkor még senki sem sejtette, micsoda sikertörténet kezdetét jelenti a találkozó. Ken Adam látványtervező és a speciális effektekért felelős John Stears azért mentek, hogy
megszerezzék az Aston Martin legújabb sportautóját a harmadik James Bond-filmhez, aminek Goldfinger lesz a címe.
Filmes körökben szokott módon a producerek két teljesen egyforma autót akartak. Az egyiket használták volna az üldözéses jelenetekhez, ezért annak a példánynak könnyűnek és gyorsnak kellett lennie,
a másikat szánták a közeli és belső felvételekhez, ezért annak kellett felvonultatnia a titkosügynök teljes kütyüarzenálját.
A film készítői arra számítottak, hogy az Aston Martin a promócióért cserébe boldogan ad nekik két autót,
a márka vezetője, David Brown azonban úgy gondolta, hogy a filmkészítők majd megveszik tőle a sportkocsikat. A végén abban egyeztek meg, hogy a gyár kölcsönadja az Aston Martinokat a forgatás idejére, majd utána visszakerülnek a gyárba.
John Stears Oscar-díjas munkája a Star Wars első részén 1977-ben még egy évtizedre volt, de a zsenialitása már megmutatkozott az Aston Martinon,
amit a filmhez épített át. James Bond első autója a DB5-nek még csak a prototípusa volt, ezért egyedi alvázszámot kapott, de minden kütyü benne van, amit a filmben láttál, és olyan is, amit nem használtak.
A DB5 első és hátsó lökhárítójából hidraulikus ütközők hajthatók ki,
mindkét első sárvédőbe Browning géppuska került, a kerekekből pengék nyúlnak ki, hátul golyóálló páncélt lehet felhúzni,
a mögötte haladókra olajat, szögeket és füstöt képes szórni. Nem maradhat el a forgatható rendszámtábla és a katapultülés sem.
A műszerfalon radarrendszer képernyője látható, ami a mai műholdas navigációk mellett megmosolyogtató,
és két olyan kütyü is bekerült az autóba, amit a filmben nem is használtak. Az egyik a telefon, amivel az MI6 főhadiszállásával lehetett volna kapcsolatba lépni, a másik pedig a vezetőülés alá tett tároló, amibe különböző fegyverek kerültek.
A Goldfinger óriási sikere az Aston Martinnak is nagy hírverést jelentett, ami a DB5-ös eladásait is felpörgette.
A következő film, a Thunderball bemutatója előtt a producerek még két példányt rendeltek, és promóciós célokra az Egyesült Államokba szállították őket. Az egyik a keleti, a másik a nyugati partra került, az utóbbit Jackie Stewart is vezette a Laguna Seca versenypályán.
Mindkét autót felszerelték a filmben látott kütyükkel, az első példánnyal ellentétben már az Aston Martinnál, ami jóval tartósabb megoldásokat eredményezett.
A legelső filmes autóban még elég volt, ha egyszer sikerült használatra bírni a kütyüket, ebben a példányban pedig a mai napig úgy működik minden, ahogyan eredetileg szánták.
A Thunderball után James Bond más autókra tért át, ezért a két DB5-ösre már nem volt szükség.
1969-ben eladták őket, és mindkettőt egy brit gyűjtő vette meg, aki csak az egyiket tartotta meg magának. Később azt is eladta egy Tennessee-i autómúzeumnak, ahol 35 évig állt reflektorfényben, gondosan vigyáztak rá, és időnként megjáratták.
2006-ban került először aukcióra a DB5, ami akkor még mindig eredeti állapotában volt, ezért hamarosan alapos felújításnak vetették alá, ami négy évig tartott, hogy úgy ragyogjon, mint új korában.
A legendás példány most ismét eladósorba kerül az RM Sotheby’s augusztusi aukcióján, és valószínűleg elképesztő összeget fizetnek majd érte.
Nem elég, hogy ez az egyik az eredetileg épített négy példány közül, a ritkaságát tovább növeli, hogy 1997-ben az első két autó egyikének nyoma veszett.
A másikat, amit az üldözéses jelenetekhez használtak, csak utólag szereltek fel kütyükkel, ezért csak egy másik hozzá fogható van még a világon. Az is hozzátesz az értékéhez, hogy 50 év alatt csak három tulajdonosa volt.
