Magyarországon is ismerős helyzet: aki otthon, lakossági tarifával elszámolt elektromos energiával tölti elektromos autóját, olcsón autózhat, aki viszont csak nyilvános, közterületi töltőkön tudja vagy inkább tudná tölteni az e-autót, anyagilag még a benzines vagy gázolajos autózásnál is rosszabbul jön ki. A brit villanyautósok közössége szerint ez nincs jól így, ezért egyéb szervezetek (például a Brit Autóklub, a RAC) és számos parlamenti képviselő támogatásával tavaly Fair Charge címmel politikai kampányt indítottak az elektromos autózás legalább adózási szempontból egyenlő feltételeinek megteremtéséért.

A kampány legfontosabb célja, hogy a brit kormányzat ne adóztassa aránytalanul túl a közterületi töltést az otthoni töltéshez képest. Az 1994-es keltezésű, tehát jóval az e-mobilitási tranzíció elindulása előtt készült vonatkozó brit adójogszabályok szerint az otthoni, öt százalék áfával terhelt áramhoz képest négyszeresen adózik, illetve bizonyos körzetekben akár 90 százalékkal több adót fizet az energia után, aki közterületen tölt.

Ezt a többletadózást nevezték el a Fair Charge képviselői járdaadónak: nyilván azért kell több adót fizetni a közterületi töltőről vett áram, mint a garázs falán lévő konnektorból vételezett energia után, mert a köztéri töltők a járdán vannak.

A mozgalom harcosai arra is felhívják a figyelmet, hogy a drága utcai töltés elsősorban pont ott akadályozza a lokális emissziótól mentes elektromos autózás terjedését, ahol az a leginkább kívánatos lenne: a nagyvárosi környezetben. Míg Nagy-Britanniában összességében a háztartások 38%-ában nincs lehetőség az otthoni töltésre (nincs garázs vagy kocsibeálló), Londonban vagy Glasgow-ban ez az arány 90% a sok blokkház miatt.

Nálunk se jobb a helyzet az utcán töltők szempontjából, sőt: