Már a múlt század elején felvetődött, a közepén két menetben nagyjából összejött, de még évekig biztosan nem lesz teljes jobbra hajts! az országban.
„Az európai szárazföldön ma már Magyarország az egyetlen ország, ahol a közúti forgalomban a balra hajtás kötelező. Hazánknak ez a kivételes helyzete nemcsak idegenforgalmi, hanem forgalombiztonsági szempontból is kétségtelenül rendkívül hátrányos, s ezért feltétlenül szükséges, hogy Magyarország is feltétlenül áttérjen a jobbra hajtásra.”
Ezzel indokolta a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott ipari miniszter az 1941. május hatodikai minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint, miért kell áttérni az addigi balra hajts!-ról (még ha nem is volt teljesen pontos: Svédországban még 1955-ben is népszavazáson utasították el a jobb oldali közlekedést, és csak 1967-ben tértek át a jobb oldalra).
A helyzetet fokozta, hogy az akkor zajló második világháborúban az első és második bécsi döntés és a területfoglalások miatt Felvidék, Észak-Erdély, Kárpátalja és Délvidék megint magyar terület lett, tehát egy országon belül is kétféle közlekedési rend volt érvényben.
A változtatásnak azonban – amelyet egyébként már ’39-ben be akartak vezetni, de a háború kitörése miatt elhalasztották – komoly költségvonzata is volt, ezért a ’41. májusi előterjesztés is csak elvi felhatalmazást kért. A legdrágább a vasúti és az autóbusz-közlekedés átalakítása volt, az összköltséget kilencmillió pengőre becsülték (végül nagyjából 12 millió lett), miközben egy szakmunkás 200-250 pengőt keresett havonta. Ennek ellenére mégis gyorsan tett követte az elhatározást: június 10-én már ki is tűzték az átállás dátumát július 6-ára.
A székesfővárosnak azonban ennyi idő nem lett volna elég, ott november 9-én lett jobb oldali közlekedés, addig – ahogyan korábban az országhatárnál –, Budapesthez közelítve tábla és rendőr figyelmeztetett arra, hogy onnan még az út bal oldalán kell haladni.
A korabeli feljegyzések csak egyetlen, az átálláshoz köthető súlyosabb balesetről szólnak: Székesfehérváron egy kalauz nekitámaszkodott a lezárt bal oldali ajtónak, és kiesett.
A vasútnál nincs ekkora európai egység
Európában Nagy-Britannián kívül már mindenhol a jobbra tarts! érvényes – közúton. Vasútnál nem ilyen egyértelmű a helyzet: általában ott, ahol az angol mérnökök tervezték a vasutakat, a bal oldalon haladnak a vonatok, így Franciaországban - Elzász-Lotaringiát leszámítva –, Belgiumban, Luxemburgban, Svájcban, Olaszországban, Portugáliában, Szlovéniában, és Svédországban is.
A budapesti kisföldalatti csak ’71-től megy a menetirány szerinti jobb oldalon, a gödöllői HÉV pedig még most is a bal oldalon közlekedik, és valószínűleg ez így is lesz addig, amíg össze nem kötik a kettes metróval. Szintén a régi rend szerint közlekednek a vonatok Kőbánya felső körül, illetve a Déli és a Kelenföldi pályaudvar közötti négy kilométeres szakaszon, mert a rendező-pályaudvar helyzete miatt így biztonságosabb.
Bulla és Napóleon
A bal oldali közlekedés legtöbbet emlegetett oka, hogy akkoriban, amikor még lovakkal és kardokkal jöttek szembe az úton, nem autóval, életmentő lehetett, hogy hamar kirántható legyen a kard a hüvelyéből, amit a legtöbben jobb kézzel tettek meg. Egy pápai bulla már a XII. században rendelkezett arról, hogy az út bal oldalán kell haladni, és így is volt mindenhol, mígnem Napóleon Franciaországban és gyarmatain bevezette a jobbra tarts!-ot 1792-ben – sokan állítják, hogy balkezes volt, Angliát is utálta, mindenki eldöntheti, volt-e ezeknek köze a váltáshoz.
(Archív fotók: Fortepan)