Néhány napja az M0-son egy autós az előtte 110-zel haladó seggében autózott egy darabig, pedig elvileg simán sávot válthatott volna, aztán meg is tette, bevágott a másik elé, és befékezett. A – ki tudja, mivel kiérdemelt – bosszú jól sikerült, mert a megelőzött kocsi vezetője félrerántotta a kormányt, az autó megpördült és szalagkorlátnak csapódott, a balesetet okozó autós továbbment.
A jogi részével most ne foglalkozzunk az ügynek, van érdekes nézőpont azonkívül is. Nevezetesen, hogy az előző-fékező autóstársnak elborult az agya, ami valószínűleg orvosi szakkifejezésként nem pontos, de még mindig a finomabb népnyelvi meghatározások közül való.
Ez az ember ott, a bekamerázott autóúton, a céges kocsiban nem volt képes gondolkozni, ami bő százas tempónál akkor is nagyon ijesztő, ha nem játszik gyilkosost. Feltételezzük, hogy ennek az embernek volt jogosítványa, tehát bizonyította, hogy ismeri a KRESZ-szabályok közül legalább azokat, amelyek előkerültek a vizsgán, elvileg tud elsősegélyt nyújtani, forgalomban vezetni, és orvosilag alkalmas a vezetésre. Ami nagyjából azt jelenti, hogy nincs valamilyen kizáró szervi baja.
Hogy megvan-e az a képessége, ami a közlekedés rengeteg helyzetének felismeréséhez, kezeléséhez, és az olykor pillanatok alatti döntésekhez szükséges, hogyan tűri a stresszt, hogyan reagál a szélsőséges helyzetekre, azt most már sejtjük – de a jogosítvány megszerzésekor senki nem vizsgálta.
Értéktelenebb ember-e egy vak?
Fel sem vetődik. Ahogy az sem, hogy forgalomban autót vezethessen. Mert bármilyen sajnálatos, nincs meg minden adottsága hozzá, ezért nem létezik orvos, aki rányomja a pecsétjét az alkalmassági papírjára. Egy vak ember nem vezethet autót, mert veszélyeztetné nemcsak a maga, hanem mások életét is. Mint az, aki nem tud előregondolkodni, akinek nem jut eszébe, hogy az elé guruló labdához tartozhat egy mindjárt kirohanó gyerek is.
Vagy aki vörös fejjel kurvaanyázik és öklöt ráz egy tényleg nem túl ügyes tanulóvezetőnek, 250-es vérnyomással nyomja a dudát, ha valaki előtte szerinte feleslegesen ad elsőbbséget, vagy közvetve a szalagkorlátnak csapja azt, aki szerinte túl lassan közlekedik egy autóúton.
A többedmagával utazó, az ütközést személyi sérülések nélkül megúszó károsult azt írta Facebookon az akkor még ismeretlen cégautós idiótának: „Csak szeretnék a szemedbe nézni és megkérdezni, hogy miért tetted ezt? Ígérem, ha nem leszel beszari, akkor még a feljelentést is visszavonom. Továbbá az is érdekelne, hogy ha Te holnap, vagy holnapután hasonló szituációba kerülsz a forgalomban, akkor ugyanígy cselekszel majd?”
De nyugodtan fel lehet tenni általánosabb kérdéseket is. Egy hivatalosan is veszélyes üzemnek számító tevékenységnél, mint amilyen az autóvezetés, miért elég pár jól megválaszolt tesztkérdés, szűk egy óra vezetés a vizsgán, és egy szervi bajokra koncentráló orvosi vizsgálat? Miért nincsen pszichológiai és problémamegoldó teszttel kiegészített alkalmassági vizsgálat? A taxisnak kell pályaalkalmassági, a mentőautó-sofőrnek is. Csak ne felejtsük el:
a nem hivatásos autós ugyanabban a forgalomban közlekedik, ugyanúgy emberölésre tökéletesen alkalmas járművet vezet, sok esetben olyan pszichikai állapotban, ami legfeljebb egy szimulátorban lenne biztonságos.
Mi lenne, ha mindenkinek szigorú alkalmassági vizsgán kéne teljesítenie? Drágább lenne a jogsi, amit sokan nehezen tudnának kigazdálkodni, jóval kevesebben is kapnának, ami rengeteg embernek megnehezíthetné az életét, csökkenne az autóimportőrök forgalma, az üzemanyag-fogyasztás, ezáltal az adóbevétel, a konkrét cégautós idiótának talán nem lenne állása (igaz, jó esély van rá, hogy már most sincs) stb., stb., szóval rengeteg emberről és rengeteg pénzről van szó.
Mindezek ellenére alapvetően téves szemlélet, hogy a jogosítvány gyakorlatilag alanyi jogon jár, és csak azok nem juthatnak hozzá, akiknél ez nyilvánvalóan, legtöbbször láthatóan indokolt. A többieknél csak remélhetjük, hogy nem 110-nél, az M0-son tör ki belőlük az, aminek egy teszten kellett volna.
Mit gondolsz?
(Fotó: a balesetet szenvedett Balogh Arnó)