Hamarosan a biciklikkel egy tempóban suhannak az autók az utcákon és sehol nem lesz már többé szabad 130-nál gyorsabban menni. Gyászoljuk hát meg együtt a szabad autózás letűnő korát.
Képzeld el, hogy EU-s képviselő, esetleg egy európai nagyváros polgármestere vagy. Szolgálati autó visz sofőrrel mindenhova. Ha külföldre látogatsz, kényelmes diplomáciai autó vár már a reptéren. Idődet gondosan beosztották, nem te vagy a felelős azért, mikor érsz oda a következő programodra, nem kell sietned sehová. Gyerekeid talán bentlakásos drága magániskolába járnak, talán a te fizetésedből munka nélkül is megélő házastársad, talán egy keleti országból érkezett au-pair viszi őket reggelente suliba. Ők is ráérnek, nem sietnek.
30 km/h vagy 50? 80 vagy 90? Maximum 120 vagy 130 a pályán? Neked olyan mindegy, nem?
Szavazóid nagy, egyre nagyobb része idős nyugdíjas. Közülük sokan már nem vezetnek autót, vagy ha mégis, lassan vezetnek, mert már nem képesek úgy átlátni a forgalmat, olyan gyorsan reagálni a forgalom változásaira, mint régen. Ha szegényebb országban élsz, sokan ezek közül az idős szavazók közül eleve nem is engedhetik meg maguknak, hogy autóval járjanak. Ők gyalogosként, biciklisként félnek a szerintük száguldozó autóktól.
Van tehát sok-sok és egyre több olyan szavazód, akik kifejezetten örülnének, ha az ő lelassult tempójukhoz lassulnának a többiek is. Csökkentsd 30-ra a városban a félelmetes, veszélyes, ijesztő, ráadásul nemritkán visszataszítóan fiatal emberek által vezetett autók sebességét, és megnyered a szívüket!
Ha szerencsésebb vidék politikusa vagy, van sok és egyre több fiatal, aktív szavazód is, akik a mindennapokban a gazdag európai metropoliszokban pontosan közlekedő, tiszta, csendes, kényelmes tömegközlekedési eszközöket használhatják. Nekik a városban nem kell autóba szállniuk soha. Életük nagy részét már úgyis online élik, ha pedig enni, inni, szórakozni indulnak, tekernek egy jót a kiváló kerékpárút-hálózaton, felugranak valamelyik jópofa új közösségi mikromobilitási eszközre, vagy hívnak egy taxit, azt is ki tudják fizetni.
Nekik tökmindegy, 30 vagy 50, 80 vagy 90, 130 vagy akármennyi. Nem érdekli őket ez az egész. Sőt: bringásként, rolleresként kifejezetten örülnek neki, ha hozzájuk lassul a városi forgalom. Csökkentsd az autók sebességét, és szimpatikus leszel nekik!
Az Európai Parlament plenáris ülésén a képviselők szerdán 615 szavazattal, 24 ellenszavazat és 48 tartózkodás mellett elfogadták azt az állásfoglalást, mely szerint a járművek biztonságos sebességszintje lakott területen legfeljebb 30 km/h. Egyre erősebb az az álláspont is, hogy lakott területen kívül 80 km/h legyen az általános sebességhatár. Az új német kormányban a zöld frakció nagy valószínűséggel hamarosan bevezeti a 130 km/h sebességkorlátozást az autópályákon; közvéleménykutatások szerint ma már ezt a lakosság mintegy kétharmada támogatná. A holland autópályákon idén márciustól napközben 100 km/h a megengedett legnagyobb sebesség. Párizs, Brüsszel már az idén egy-egy nagy 30-as zónává változott.
A közlekedési balesetben meghaltak számának csökkenését zászlóra tűzni – kiváló pr-értékű dolog! De ezt nem lehet úgy csinálni, hogy az autóvezetés jogát akarjuk elvenni az arra biztonságosan képtelenektől. Autót vezetni gyakorlatilag mindenkinek joga van és kész – ez az ordítóan hibás, de valamiért megkérdőjelezhetetlen gyakorlat. Nagyon öreg emberek vezethetnek egészen addig, amíg le nem tarolnak egy gyerekcsoportot a járdán. Balesetekben sokszorosan vétkes sofőrök vezethetnek tovább, ha bírságokkal, pontokkal, néha esetleg egy-egy rövid ideig tartó jogosítványbevonással letudtak minden kárt, amit okoztak. Vezethetnek olyan emberek, akik nem szeretnek és nem is tudnak vezetni, mégis vezetnek, lassan, ügyetlenül, másokat feltartva, időnként veszélyeztetve, mert így kényelmesebb megoldani a mobilitásukat. Őket veszélyes lenne elkezdeni piszkálni, a vezetés jogát elvenni azoktól, akik képtelenek a forgalom természetes tempójához igazodni, nem lenne népszerű dolog.
Így aztán nem marad más eszközöd a közlekedésbiztonsági kampányhoz, minthogy csökkentsd ezt a tempót. Csökkentsd műszakilag, fizikailag, forgalomszervezésileg indokolatlanul alacsony szintre a járművek sebességét, és nem lesz baleset! Teljesen logikus. Persze lesz járulékos veszteség is.
Autót vezet, motorozik ugyanis Európa útjain néhány olyan ember is, aki tud és szeret vezetni. Akiknek a mindennapi szabadságérzetet nagy részben, esetleg elsődlegesen az a csodálatos civilizációs vívmány jelenti, hogy gyorsan és kényelemben, szabadon juthatnak el szinte bárhová, ahová csak szeretnének.
Akik teljes biztonsággal képesek uralni jó műszaki állapotban tartott járművüket az úton, miközben olyan sebességgel haladnak, amit felelősen választottak meg úgy, hogy az gyors és biztonságos is legyen. Akik tudatában vannak környezetüknek, sötétben, esőben saját belátásuk alapján lassabban vezetnek, hogy észrevegyék még a részeg, kivilágítatlan bicikliseket is. Akik úgy alakították az életüket, hogy annak része legyen a mindennapi autózás, mert szeretnek vezetni, mert felelősen ki tudják használni az autózás lehetőségének előnyeit. Akik nem kényszerből, nem muszájból, nem megszokásból vezetnek, hanem azért, mert az autózás, motorozás, akár a hivatásként választott profi járművezetés nemcsak szükséges velejárója, de egyik értelme is az életüknek.
Na, hát mi most megszívtuk. Néhány ember, aki nem vezet és/vagy akit nem is érdekel a vezetés, sok olyan ember hibásan értelmezett védelme érdekében, akik amúgy nem vezetnek vagy nem tudnak vezetni, most végképp kényszerzubbonyt húz arra a sok másik emberre, akik szeretnek és tudnak is vezetni.
Nem hiszem, hogy van értelme lázadni, hogy tehetnénk bármit is ez ellen. Objektív, számszerűsíthető érvünk alig lehet. Jó, városban, kis forgalomban 30-nál a benzines és dízelautók látványosan többet fognak majd fogyasztani, mint 50-nél fogyasztanának, de az elektromos kocsiknál ez már nem lesz probléma. Jó: éjszaka vagy hétvégén a forgalommentes utakon hülyén fognak kinézni a 30-cal, 80-nal vánszorgó autók, de a „hülyén néz ki” a politikai kommunikációban nem sokat ér, ha a másik serpenyőben egy „emberéletekről van szó” szlogen szerepel. Autópályán pedig, ezt is el kell ismernünk, valóban energiát spórol, emissziót csökkent a társadalom, ha korlátozza, nemhogy 130-ra, 120-ra, de akár 80-100 km/h-ra (valahol ott lenne a valódi optimum) a maximális sebességet.
Örülsz neki, hogy lakott területen belül 30 km/h lesz a megengedett sebesség kvázi mindenhol Európában?
Maradna tehát az érv, hogy mi, akik szeretünk vezetni, szeretünk biztonságosan, de jó tempóban haladni, nem szeretnénk, nem akarjuk, utáljuk, hogy döglesztő unalom, idegesítő vánszorgás legyen a vezetés. Nekünk ez ma még mindennapi kaland, szórakozás, boldogság, és mi már most sem, ma sem, ezekkel a sebességhatárokkal se ölünk meg senkit, mert odafigyelünk. De ezt a többiek, akik nem vezetnek, akiket nem érdekel a vezetés, nem értik. Soha nem is értették, és soha nem is fogjuk tudni nekik elmagyarázni.
És ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban sem, hogy az új szabályok csak afféle ajánlások maradnak majd. Az általános elektronikus megfigyelés korában nem lesz nehéz a szigorú szabályok megszegését elkerülhetetlen szankciókkal sújtani. Nyugodtan kezdhetjük gyászolni az Autós Emberek Szabad Korszakát: ennek hamarosan örökre vége lesz.
Egy dolognak örülök: hogy nem most vagyok tizenhét éves, nem most kapom meg a jogsimat. Nekem még volt módom sok-sok éven át élvezni a hétköznapi autózást és az autós kirándulásokat. Elmesélhetem majd az unokáknak, hogy oly korban éltem én a földön, amikor 50-nel, sőt: 60-nal mehettem a városi utcákon a gyalogosok, biciklisek mellett, és nem öltem meg senkit! Hogy nem 130-cal, de 180-nal, 230-cal, 280-nal és még gyorsabban suhantam az Autobahnon erre tervezett, gyors és mégis biztonságos autókban, szabadon, mégis törvényesen. Hogy ilyen is volt valamikor. Aztán vagy elhiszik majd, vagy nem.
Az autózás szabadságát most ugyanaz a technológiai fejlődés, haladás veszi el az emberektől, ami ezt megadta nekik több mint száz évvel ezelőtt. Na sebaj. Legyenek az új emberek valami mással boldogok, a szabad autózás, motorozás élményének megismerése nélkül, a posztmotorizáltság idején, az önvezető járművek, a biciklis városok, a gyorsan bővülő virtuális valóság és az egyre szűkülő valódi világ korában. Aztán majd betiltja, lekorlátozza, elveszi a társadalom tőlük azt az új boldogságot is, de hát már csak így megy ez.
Nem csak a 30-as limitről van ám véleményünk:
(Képek: Getty Images)