Sajnos már Amerika sem az, ami volt, legalábbis az országutakon biztosan nem. Persze mielőtt sajnálkoznánk, azt azért nem árt tudnunk, hogy ezek a gépek rengeteg benzint falnak fel, de mégis, aki szereti az autókat, ha nem is rajong, de minimum kedveli az amerikai autógyártás aranykorának műremekeit.

Szóval az utakról eléggé eltűntek ezek a szépségek, többnyire vasárnap veszik elő őket a tulajdonosaik, meg veteránautó-találkozókra, és így tovább. Szóval lehet úgy vezetni meg jönni menni Amerikában két-három hétig, hogy nem lát ilyeneket az ember. Valószínűleg ezért is döntött úgy Sam Golanski, hogy ha belefut egy-egy szép darabba, akkor megörökíti a pillanatot.

 

Kicsit olyan ez, mint megpillantani egy nagy fehér bálnát. Egy másik világ, egy másik éra nagy tanúi ezek az autók, egy olyan időszaké, amikor az amerikai autókat nem lehetett összetéveszteni egy német, egy japán, koreai autóval.

Ez is érdekelhet:

V8 mindhalálig - Ilyen a Ford Mustang GT - Roadster

Rejtély, miért van ilyen kevés a Mustang az utakon. Mindenhol elfér (ahol egy tetszőleges tömegközlekedési jármű), szinte bárhol képes megfordulni (ahol egy pótkocsis IFA is), néma csendben lehet vele haladni (kikapcsolt motorral), de még járó V8-assal sem fogyaszt hat liternél többet százon (sík területen, 80 km/h sebességgel, tízes fokozatban).