A korának csúcstechnológiáját képviselte a Peugeot versenyautója, amit az első világháború előtt építettek, és csak két példánya élte túl az elmúlt több mint száz évet. Az értéke ennek megfelelően a kétmilliárd forintot is meghaladja.
Az automobil hajnalán Franciaország volt az európai autógyártás és motorsport fellegvára, ahol képzett mérnökök, jól felszerelt gyárak teremtették meg a fejlődés feltételeit, a kor átlagánál messze magasabb színvonalú úthálózaton indultak el az első versenyek. Az első versenypályák is megépültek, és a gyártók is fejlesztési versenybe kezdtek,
az akár 16 literes motorok teljesítménye elérte az akkoriban felfoghatatlan 140 lóerőt.
A múlt század elején egy csapat másként gondolta a fejlődést, és sikerült meggyőzniük Robert Peugeot-t, hogy engedélyezze számukra a kísérletezést. Georges Boillot, Jules Goux és a Hispano-Suizától átcsábított Paul Zuccarelli
hamarosan el is készült egy forradalmian újszerű, hengerenként négyszelepes, két vezérműtengelyes négyhengeres motorral,
ami köré Ernest Henry rajzolt áramvonalas karosszériát.
A Peugeot gyár mérnökei tomboltak, amiért egy csapat amatőr mindenféle képesítés, diploma és gyakorlat nélkül motortervezőset játszhat a cég költségén.
A sarlatánoknak, ahogy a cégen belül sokan nevezték őket, igazuk lett, az L76 versenyautó 7,6 literes motorja 112 lóerőt adott le, amivel 186 km/óránál is nagyobb sebességre volt képes. A Peugeot ezzel 1911-től uralta az európai és észak-amerikai versenypályákat.
A konstrukciót folyamatosan tökéletesítették, a motor mérete kisebb, a teljesítménye nagyobb lett, és a munkának éppen a versenyzés teremtette meg az anyagi hátterét,
minden futamgyőzelem után akadt néhány tehetős rajongó, akik minden pénzt megadtak volna a kor legjobb versenyautójáért.
A fejlesztés csúcsa az 1914-ben készült L45 volt, ami olyan újításokat tartalmazott, mint a négy fékezett kerék és a központi szárnyas kerékcsavar, amit egy kalapácsütéssel gyorsan lehetett lazítani.
Az L45 megjelenésének évében kitört az első világháború, ami véget vetett az európai autóversenyzésnek,
de a Peugeot típusai már 1913 óta részt vettek az indianapolisi 500 mérföldes futamon is. Miután az Egyesült Államok is belesodródott a háborúba, egyre kevesebb lett a versenyautó, ezért az Indy 500 főszervezője Európába utazott, hogy felkutassa a megmaradt autókat, és meg is talált két Peugeot L45-öst, amit tartaléknak építettek.
A háború után ismét versenyezni kezdtek az autókkal, majd az egyik 1949-ben egy kaliforniai narancstermesztőhöz került, aki 1986-ban bekövetkezett haláláig megtartotta,
időnként vezette is, többek között az indianapolisi pályán is, ahol 166 km/órás átlagsebességgel futott egy kört.
2000-ben felújították a motorját, és az egyetlen Grand Prix-t járt Peugeot L45 ebben az eredeti állapotában került aukcióra a gyűjteményének részeként 2017-ben.
A Bonhams aukcióján aztán 7,26 millió dollárt, azaz több mint kétmilliárd forintot fizettek a ma is 160 km/óra feletti végsebességre képes járműért,
ez az összeg az előzetesen becsült érték kétszerese volt. Az L45 ezzel minden idők legdrágábban eladott francia autója lett, még ha nem is a legértékesebb: annak egy igazi ritkaságot, az 1921-ben készült propellerhajtású Leyat Hélicát tartják, aminek az értékét húszmillió dollárra becsülik, igaz, azt a járművet nyilvánosan még nem adták el.
