Egy képzeletbeli lexikonban a pozitív csalódás címkéhez a Kia e-Niro képét tenném. Mondom is, miért!
Volt már dolgom pár elektromos autóval, de azon kívül, hogy mennyire érdekes az, hogy csendesek, és milyen jól gyorsulnak, nem nagyon foglalkoztatott a dolog. Persze, tök menő lenne saját autónak egy ilyen, tudni azt, hogy „vigyázok a Földre”, és egyéb ilyen píszí dolog, viszont a Kia elektromos autójával jutottam el arra a pontra, hogy elkezdtem komolyabban vizsgálni annak a lehetőségét, hogy ez legyen a családi autónk.
Talán a legnyomósabb érv, hogy aki megcsípte a támogatást, az 7-8 millió forintért juthatott hozzá listaáron egy ilyen vadonatúj autóhoz, és közben kezdhette elfelejteni a rengeteg üzemanyagköltséget, ami így kijelentve persze erős túlzás.
Mondom is, hogy mivel győzött meg engem a Kia e-Niro.
Volt egy szekszárdi út kilátásban, ami előtt jött egy telefonhívás, hogy lenne egy tesztautó, de elektromos. Szokás szerint húztam a számat, hogy jó-jó, városban nagyon adom ezt a témát, de hogy ilyen távolságba meginduljak vele, az full para. Aztán meggyőztek, hogy ennél jobb teszt nem is lehetne egy hosszútávú elektromosautózás-szkeptikusnak, meg amúgy se lehetséges az, hogy ott ragadjak valahol, mert már tök sok helyen elérhető töltő, így max csak annyi lesz a szívás, hogy órákat kell rostokolni az épp áramot magába szívó autó mellett.
Aztán, hogy már az elején lelőjem a poént, nem volt se várakozás, se vészvillogóval a leállósávban trélerre ácsingózás, mivel erős túlzással, de nagyjából egy „teli tankkal” megjártuk oda-vissza Szekszárdot. Azért köszönöm a Lidl ingyenes töltőinek, ahol míg vásároltunk, magába szívott valamennyi energiát az autó.
Így viszont ingyen kiadta ezt az utat a Kia.
Ráadásul tette mindezt úgy, hogy közben nem is kellett annyira kompromisszumot kötnöm, azaz oké, nem lehetett vele a rém üres M6-oson száguldozni, ellenben végre megszerettem a tempomatot, amit amúgy sose szoktam használni.
A Kia e-Niro adaptív sebességtartójával beálltam egy adott sebességre, ami a gyér forgalomnak köszönhetően kb. végig tartható a fentebb említett autópályán. Sajnos egy kicsit túl van biztosítva ez a funkció – gondolom, nem véletlenül –, mert az én emberi agyam sokkal később kezdene el lassítani az előttem megjelenő autó láttán, ellenben a Kia már százméterekkel korábban lassít.
A sávtartó automatikának köszönhetően viszont egy közel önvezető autóval van dolgunk. Elsőre talán parának tűnhet, hogy nem is fogja az ember a kormányt, mégis autópályatempóval halad a kanyarokban is.
Mindezt úgy teszi, hogy nem is kell hozzá Teslának lennie, mert a Kia is megoldja. Igaz, kicsiben, és itt sem érdemes hátra befeküdni aludni, de a lényeg, hogy működik!
A gyári adatok szerint 455 kilométer a hatótávja ennek a nagyobb, 64 kWh akkumlátorcsomaggal szerelt verziónak, amit gyorstöltőn akár háromnegyed óra alatt is fel lehet tölteni csumára!
Azért ez nem rossz opció, és be kell látnom, hogy tervezéssel akár egy sokkal hosszabb út is bevállalható, csak legyen elég kirántott húsos szendó nálunk, amivel el lehet ütni az időt a töltés közben.
Amúgy, ha már hosszabb út és esetleg család is bejátszik, akkor ez a méretű autó pont tökéletesen megfelelő egy ilyen útra is. Eléggé szép nagy a beltere, szóval nem kell készülni a heringpartyra.
Igazán a városban imádtam ezt autót, mert autópályán azért látható volt, hogy fogyaszt. Városban viszont olyan, mintha sose fogyna el belőle a nafta!
Sőt, a regeneratív fékezésnek köszönhetően még ténylegesen tudunk plusz áramot visszatermelni. Szóval egy ekkora akksipakkal és teljes feltöltéssel a városban akár egy hetet is el lehet közlekedni vele, de még az agglomerációból becsorogni is megéri vele akár mindennap, főleg, ha otthon vagy munkahelyen olcsóbban tudunk rátölteni.
Egyetlenegy – nem kicsit, hanem marhára – bosszantó dolog volt ebben az autóban: az fénylő műszerfalbetét, ami a fenti képen látható. Ez valami kritikán aluli hülyeség volt, napos időben egyszerűen rohadt idegesítő. Nem is zavaró már, hanem tényleg idegesítő!
Főleg, hogy a visszapillantóban is tükröződik, így sztereóban cseszi szét az ember szemét. Pedig napszemüvegben vezettem, szerintem anélkül katasztrófa lehet!
No, de ennyi kellemetlenség biztos belefér(ne) egy ilyen közel tökéletes autóba. Bár, ha lehetne ezt a betétet nem kérni bele, akkor már tökéletes is az autónk, ami nem csak taxinak kiváló!
