A Mazda SUV kategóriájának leggyengébb motorja is megállja a helyét. Nem csak lejtmenetben.
A férfiakban, ha megtudják, hogy apává válnak, általában két folyamat indul meg. Az első az irracionális büszkeség érzése, ami áthatja a hétköznapjaikat, a második a vágy egy új autóra.
Néhányaknál ez utóbbi kerül az első helyre. Nekem nem kellett erőteljes mérkőzéseket vívnom idehaza, mivel nem kedvelem a nagytestű autókat, így apaként nem lett az első gondolatom, hogy kombira, esetleg SUV-ra váltsunk. A gyerekes haverjaimmal évekig vitatkoztam erről, hülyén venné ki magát, ha azt mondanám, megingott a hitem a logisztika tudományában, és ennyi év után kijelenteném: “jól van na, igazatok van, nem férünk el, a kisded titokban óriás, ő az, akinek plus size feladott pogyó kellene egy fapados barcelonai hétvégére”.
Egy családos vidéki hétvégére azért belekóstoltunk, milyen is egy Mazda CX-5. Nos, komfortos és biztonságos. A komfort alatt nem csak azt értem, hogy TÉNYLEG van benne hely (fél köbméteres a koffer), hogy a gyerekülés beapplikálásához szükségtelen hajlongni, hiszen kis túlzással mellmagasságban fűzögeted az övet, vagy azt, hogy nem kell Tetris-bajnoknak lenned, hogy elférjen minden (hangsúlyozom, én fakír vagyok, megelégedetten szoktam tekinteni a műre, amikor egy kis autóba belepasszírozok bármiből bármennyit), hanem azt, hogy magabiztosan fut az autópályán, és ami a legfontosabb, nem hozza zavarba az útburkolat folytonosságának teljes hiánya. Ez azért fontos, mert a napsütötte Salgótarján és környéke volt az úti cél, ahol várnak rád kihívások, ha egy leültetett géppel akarsz végig krúzolni.
A biztonság is több, mint fél tucat légzsák, plusz az ABS. Nem fukarkodtak a hárombetűsökkel, sávváltáskor vigyáz rád az RVM rendszer, a kipörgés ellen ott az ASR, parkoláskor mögéd néz az APS (meg persze a tolatókamera), az ESP stabilan tart menet közben, az EBD/EBV optimalizálja a fékerőt. Elalvás ellen meg ott az AUX és az USB. Mégis mi mást várhatnánk egy autótól? Kanyarkövető fényszórót? Esőszenzort? Visszagurulás-gátlót? Kilenc hangszórót? Fűthető ülést, netán középső kartámaszt és automatikusan sötétedő belső tükröt? Tempomatot? Mind pipa.
A Mazda mindig is szeretett a benzinmotorok skálájáról valami különlegeset kínálni. Eddig a Wankel-motor egyedüli szériagyártójaként, mostanában pedig a Skyactiv szériával, ami a felettébb magas kompresszióviszonyával tűnik ki a mezőnyből, így a jobb hatásfokra törekedve turbó nélkül is hozva a teljesítményt, az emissziós normákra is ügyelve. A Takumi alapárban kínálja azokat az extrákat, amiket eddig az Attraction felszereltségi csomagban kellett megvásárolnod.
A CX-5 belső terének fekete komorságát, ugyanakkor nagyon igényes kialakítását megdobják kicsit a bőr és szálcsiszolt alu kombinációs betétjei. Felszereltségtől és a pénztárcánktól függően tovább emelhetjük az esztétikát akár fehér ülésekkel is az inkább nyugodt suhanásra termett autóban.
A váltó tűnt egyedül bizonytalannak időnként, a hármast két alkalommal is egyesnek gondolta, ami a városi forgalomban kellemetlen meglepetéseket tud okozni.
Ha nem szoktál elmélázni az urbánus forgalomban, akkor a holttér-figyelést is érdemes kikapcsolnod, mert ha csúcsforgalomban kiteszed az indexet, azonnal vészjóslón pittyeg, még akkor is, ha éppen gyorsítás közben vagy, és tudatosan szeretnéd a melletted lévőt előzni. A 160 lóerő megmozdítja az autót, ha helyzet van, de nem különösebben sportos élmény vele a haladás, ugyanakkor lomhának sem érzed.
A nagyjából 9 millás árú autó azoknak készült, akik nem akarnak feltűnősködni, de fontos nekik a japán megbízhatóság, és hosszú távra szeretnének autót választani.
(Fotó: Tóth István)