Kedves, kellemes kis crossover, látványos fellépéssel, egyszerű, de élhető beltérrel és a hétköznapi közlekedéshez pont elég dinamikájú, takarékos hibridrendszerrel.
A Hyundai Kona legerősebb fegyvere a dizájn. Már-már a szemtelenségig feltűnő autó és ezt csupán nagyon alaposan, nagyon tudatosan megalkotott részleteivel éri el. Maga a kategória, a kis crossoverek mezőnye ma az egyik legnépszerűbb szegmens, szinte minden második szembejövő kocsi ilyen. (Főleg nálunk, ahol a Suzuki Vitara - SX4 kettősből iszonyú mennyiség fogyott el az elmúlt években.) A kis Hyundai fő vonalai, a sziluettje pedig nem hoz semmi forradalmit, ha egy kifestőkönyvbe rajzolnánk az üres körvonalat, oldalvonalat, ablakvonalakat, nem látnánk semmi rendkívülit. És a Kona mégis kirí az utcaképből.
Műszaki adatokért, részletekért katt a képre, galéria nyílik, képaláírásokkal!
A show java részét az orr viszi el, a szanaszét szórt fényforrásokkal, a kis extra rács-csíkkal a motorháztető alatt, a hegyesre kihúzott szélű, hatszögletű hűtőmaszkkal és a fényezett felületek domborításaival. De látványosak a terepjárós hangulatot teremtő, fényezetlen műanyag kerékjáratok vagy a kis krómbetétek a küszöbökben az autó oldalán. Jó a mozgalmas ugrándozásokkal haladó, mégsem zavaróan kusza fény-árnyék oldalvonal és a cápauszony helyett inkább felfordult vitorlás svertjére emlékeztető fényezett rész a C-oszlopban. Persze van igazi cápauszony is: a tetőantennában.
Partnerünk a meggyőző megjelenésben a Kärcher
A rovat elkötelezett partnere a szépen csillogó autók és a lehengerlő megjelenés nagykövete, a Kärcher!
A Kona feneke is érdekes. Itt is a terepjárós érzésre játszik rá az oldalanként két-két blokkba rendezett lámpacsoport, a sportautós diffúzor hangulatát jeleníti meg a lökhárító alsó, világos betétje, a csíklámpák pedig csak úgy szépek.
Nem mondom, hogy nem ugrik fel folyton az "olyan mint" gondolat, ahogy körbejárom a kocsit, de az innen-onnan már ismerős részletek mégis egy teljesen új, eredeti szépségű-érdekességű kocsivá állnak össze. Kell is ez a sok-sok érdekesség kintre, mert hatalmas belső szürkeséget kell ellensúlyoznia.
A tesztautó a legmagasabb, Style felszereltségű modell és még az eleve gazdag extralistát is megtoldotta szinte az összes elérhető plusszal az importőr. Az alaphangulat a kabinban mégis egy olcsó, egyszerű kisautóé. Igen, kisautós, pedig a kocsi helykínálata meglepően jó, már-már az alsó-középkategória határát súrolják a belső méretek. A szürke műanyagokat, még a csúcskivitelben is egyszerű kárpitokat, az ötlettelen, színtelen berendezést nem is értem. A fél számmal kisebb és jóval olcsóbb rokon, a konszerntárs Kia Stonic sokkal pezsdítőbb tud lenni belül. A szürkeségre azért van gyári megoldás. A 150 ezerért kapható Red vagy Lime csomag félbőr üléskárpittal, illetve a 330 ezres Orange pakett bőrülésekkel sokat dobhat a hangulaton.
A vezetői környezet józan, célszerű. A hagyományos mutatós műszereken és az ötlettelen de funkcionális kezelőszerveken könnyű eligazodni. Ráadásul a Kia-Hyundai csoport menürendszere az egész autóipar egyik legátláthatóbb, legjobban használható HMI-je. Így aztán a látványában kissé temetői hangulat ellenére körülbelül öt percbe telik, hogy otthonosan, komfortosan, biztonságban érezzük magunkat a kocsiban. Minden ott van, ahol lennie kell, a klíma, az infotainment megtarthatta saját, dedikált gombjait, a kormány gombjai is logikusan rendeződnek csoportokba - a Kona vezetése természetesen, gördülékenyen, simán, bosszankodások nélkül zajlik.
A kettős üzemanyag-szintjelző azért időnként okoz egy-egy kellemetlen pillanatot. A sima hibridben az akkumulátor teljesen automatikusan töltődik és merül, így semmi szükség nincs a benzinórával azonos méretű és megjelenítésű töltöttség-jelzőre, ez csak egy plug-in hibridben lenne fontos. Így csak arra jó, hogy ha tankolás után pár kilométerrel véletlenül rápillant az ember, megáll a szíve egy pillanatra, amíg rájön a tévedésre: hát hogy fogyott el máris egy fél tank benzin?
Az ingerszegény, józan környezetben autózgatva aztán szép sorban felfedezhetjük, hogy mitől kerül 8,1 millióba a Style felszereltségű Kona és hogy sikerült még pár százezret extrákra költeni. Van kormányfűtés, head-up display, vezeték nélküli mobiltöltő, automata fényszóró-kapcsolás és mindenféle egyéb cucc is a kocsiban. (Érdekes, hogy az adaptív, távolságtartó tempomat és az aktív sávtartás feláras tétel és csak a hibridhez rendelhető.)
Az ülések kényelme átlagos, megint csak a kisautós és Golf-kategóriás komfort határán. Hátul nincs lehajtható könyöklő vagy szellőzőrostély az utasok számára, van viszont hely, a térdeknek is, a fejnek is. A csomagtér pedig akkora, mint egy nagy kisautóé vagy mint egy kis kompakté (360 liter). A hibridrendszer komponensei nem tolakodnak be a raktérbe, a padló sík, a fenéklap alatt akár egy teljes pótkerék is elférhet, ha megrendeli a vevő. A fűtés-szellőzés a csupán egyzónás klímával is jó, a hőkomfort megfelelő. A hifi még a feláras Krell csúcs-cuccal is csak átlagos kompakt autós, a Kona nem válik guruló koncertteremmé a nyolchangszórós rendszerrel, de csomagban mégis érdemes megvenni, mert megkapjuk mellé a 10,25 collos, nagyképernyős navigációt és még számos elektronikai extrát is.
A motor, váltó, futómű sokkal inkább támogatja a kényelmes mint a sportos autózást. Az 1,6 literes, Atkinson-ciklusú szívómotor az alsóbb fordulatszám-tartományban szeret dolgozni, ahol jól kiegészíti erejét a 32 kilowattos villanymotor. Ha egy padlógázzal ki szeretnénk venni mind a 105 lóerőt a benzinmotorból és a 140 összesített lovat a teljes hibridrendszerből, az első három generációs Toyota Priusok bőgésére, érzetre kelletlen, bár a valóságban egész jó gyorsulást eredményező nehézkes nekiveselkedésre kell számítanunk. Pedig a hajtáslánc ebben a hibridben nagyon más, mint a Priusban.
A motor és a kerekek között a Kona hibridben egy hatfokozatú, dupla kuplungos, a váltókarral vagy a kormány mögötti fülekkel kézzel is kapcsolható sebességváltó dolgozik. Ha nagyon ránk jön a klasszikus vezethetnék, a kézi váltogatásokkal azért lehet egy kis izgalmat csempészni az autó viselkedésébe, de csak az első kanyarig. A puha, billenős, a kormánymozdulatokat komótosan követő felfüggesztést nem vezetésre, hanem utazásra optimalizálták; a Kona sokkal inkább családi autó, mint driver's car.
A fogyasztás még erőltetve, próbálgatva, néha indokolatlanul bőgetve, szóval újságírós tesztüzemben is hat liter alatt maradt százon, vegyes használatban. Ha pedig nem megyünk autópályára, simán számolhatunk 5,5 liter alatti, sőt: némi odafigyeléssel akár 5 liter alatti étvággyal is. Ami nem rossz, csak épp nem igazán indokolja a hibridhajtás létét, dízellel még takarékosabb is tud lenni ugyanez a Kona. 1,2 millióval olcsóbban. A hibridség előnye kimerül a csendesebb üzemben, az automata váltó komfortjában és a benzines, elvileg a dízelénél tisztább üzem lelkiismereti könnyebbségében.
A Hyundai Kona árlistája ide kattintva tölthető le pdf-ben. A műszaki adatok részletes táblázata itt található.
Ez is érdekelhet: