A Stonic a Rio alapjaira épült, tehát a kisautók közt versenyez, ám mivel megemelték négy centivel, már crossoverként rúgta rá a gipszkartont a piacra. Hogy mennyire, az tényleg súlyos, mivel egy alap Stonic nincs 4 millió forint, de a legdrágább, legfullosabb is 6,4 millió. A "csak" persze idézőjeles, sok pénz ez, viszont ha új autót akarunk venni, ami jól is néz ki, plusz városi terepjáróként fut, akkor ott ez bizony olcsónak számít.

Mit kapunk ezért?

Kívül egy kiásan ízléses, mondhatni trendi arcot kapunk, ami viszont nem hivalkodó. Ún. semmi extra. Az alapmotívumnak számító alul-felül benyomott hűtőmaszk szigorú tekintetet próbál adni a pici SUV-nak, de azért nem rettensz meg tőle. Pedig azzal az optikai csellel is éltek, hogy nem ér össze a lámpákkal, így szélesítve a járgányt. Műanyaggal is körbehúzták, hogy még inkább crossoveres legyen.

A tesztautónk egyébként sima szürke volt, ami nem segített ámulni az autó külalakján, viszont annál jobban örültünk a belbecsnek, amikor behuppantunk a remek ülésekbe. Na nem az extráknak, mert azok nincsenek, ennyi pénzért nem kapsz nagyjából semmit, bár az ülésfűtés igen hasznos tud lenni. A műanyag felületek összeszerelési minősége kiváló, egészen különös érzés beülni azok után, milyen átlagosnak tűnik kívülről a Stonic.

A színes betét, a mutatós, okos, jó fogású kormány, a hétcolos érintőképernyő és teljesen indokolatlanul kényelmes ülések miatt át tud járni az érzés, hogy ennyi pénzért mégis megérte autót venni. A narancs vagy tégla betét tényleg sokat dob a hangulaton, de ezt még fokozták azzal, hogy ugyanilyen színű cérnával varrták a bőrfelületeket.

Egy közepesen eleresztett családnak meg pláne megéri, hiszen a Stonic helykínálatban átlag feletti, kényelmesen elférnek a térdek és vállak, a csomagtér sem kicsi, és a fogyasztása is baráti: a gyár által megadott 6,4 literes városi fogyasztás abszolút elérhetőnek tűnik, kiváltképp mondjuk egy anyukának, aki a gyereket hozza-viszi a suliba. Ő nem húzatja ki 5000-es fordulatszámra, és egyébként is nekik ajánlott leginkább ez a Kia.

Megy? Nem megy.

Az viszont lélekölő, a szürke szín mellett, hogy egy négyhengeres, 1,25 literes, 84 lóerős, kissé kedvetlen motor van a tesztautóban. Illetve hát ilyet kapunk ennyiért – a mostanában divatos és praktikus turbós benzinesek mellett ez lehangoló. Ahogy bevezettem már, nem a vezetési élmény, a gyorsulás és a hidegrázósan felbőgő motor miatt fogsz beleszeretni a Stonicba, és ezen az sem segít, hogy meglehetősen zajos. Nem autópályán rohangálásra tervezték, a városban viszont a rugalmassága, a futómű kiváló hangolása miatt kedvelni fogod.

Ne várj tehát csodát a Kia Stonictól, de ennyi pénzért butaság is lenne. Viszont lehet egy olyan crossoverszerű új vasad, ami bentről nézve alulról súrolja a prémiumot, és ha családdal nyomulgatsz főleg, akkor az sem fog zavarni, hogy meglehetősen lomha.

(Fotó: a szerző)