Május 11-e a Közlekedési Kultúra Napja. Jó, ha ma átengedik a gyalogost az autósok, de ennél több kéne.
A Közlekedési Kultúra Napja első hallásra valami olyasmi, mint a magyar tengeri élővilág vagy a népszerű adóellenőrök tiszteletére kijelölt dátum. A kulturálódás felé tett egyik lépésnek viszont jó, ha legalább egy napig foglalkozunk a témával.
Tényleg elég sokan közlekednek a kultúrát nem is érintve, ám
sajnos nincs az a világnap, amitől a kidülledt verőérrel bazmegelő, netán kiszállva, leszorítva vagy befékezve büntető autósok, a balesetveszélyesen bringázók vagy motorozók, és a mindenre elszánt gyalogosok hirtelen előzékeny, udvarias, egymást segítő emberekké válnak,
a vörös fejek kifehérednek, a begörcsölt középső ujjak behajlanak.
Nem ilyen vagy? Örülünk neki. A közlekedési kultúra viszont többről szól annál, hogy valaki nem robban fel és betartja a szabályokat.
- Szoktál a járdán, gyalogosok között biciklizni?
- Néha fél méteren múlik, hogy parkoláskor befér-e eléd vagy mögéd még egy kocsi. Figyelsz rá?
- Nem ragadsz benn a kereszteződésben?
- Lehúzódsz kocsival a pirosnál, hogy a bringások vagy motorosok előre tudjanak gurulni?
- Átengeded a zebrán a gyalogost?
Ez csak néhány példa volt, apróságok, de gondolj bele, ha ilyenekre is figyelnénk, mennyire másnak éreznénk a közlekedési kultúrát. Tedd meg, jobb fej leszel.
Van aztán a közlekedési kultúrának másik ága is, újabb kérdésekkel:
- A balesetveszélyes és pofátlan szabálytalanságokat büntetjük, vagy oda teszünk kamerát, ahol nagyot lehet kaszálni vele?
- És a parkolás? Forgalomszervezési mód vagy pénzbehajtás?
- Rávezetjük-e a bicikliutat a járdára?
- Odafigyelünk-e arra, hogy jó helyen jó KRESZ-táblák legyenek?
- Hirtelen ötletek szerint tervezzük a közlekedést, vagy jól kidolgozott elképzelések és hatástanulmányok alapján?
Jut feladat mindenkinek. Ha ez a nap nem csak a programokról szól, hanem a szerepek felismeréséről, és a hozzájuk tartozó felelősségről is, akkor talán előbb-utóbb már nem fogunk mosolyogni a közlekedési kultúra kifejezésen.
