Minden a 350 GTV-vel kezdődött, a Lamborghini első sportautójának prototípusával, aminek a bemutatása idején, 1963-ban még téglával rakták ki a motorterét, mára pedig a gyári múzeum féltve őrzött kincsének számít.
Mindenki tudja, hogy a traktorokat gyártó Ferruccio Lamborghini azért építette meg a sportautóját, mert nem volt megelégedve saját Ferrarijának minőségével, és mindenekelőtt Enzo Ferrari márkájának ügyfélkezelésével. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy melyik volt a Lamborghini első modellje. Nem a lélegzetelállító Miura, hanem a kevésbé ismert 350 GT, aminek a prototípusa is megérdemli a figyelmet.
Torinói premier
1963-ban a torinói autószalonra 72 gyártó és 21 karosszériaépítő vitte el az újdonságait, és itt állította ki saját sportautójának prototípusát Ferruccio Lamborghini. A motorja hengerűrtartalma, valamint a Granturismo és Veloce szavak rövidítése után elnevezett 350 GTV első próbálkozáshoz képest fantasztikusan sikerült. A korszak legjobb szakemberei, Gian Paolo Dallara és Paolo Stanzani mérnökök álmodták meg, Bob Wallace tesztpilótával együtt.
A nagy csapat még a centói traktorgyár félreeső részében építette meg a prototípust,
a Sant’Agata Bolognese-i új üzem ugyanis még nem volt teljesen készen. A 350 GTV alumíniumból és acélból készült karosszériáját a torinói Carrozzeria Sargiotto építette meg Giorgio Prevedi tervei alapján, Franco Scaglione felügyeletével, és maga Ferruccio Lamborghini is hozzájárult a dizájnhoz a saját elképzeléseivel.
Lamborghini olyan formát kért, ami a Jaguar E-Type elegáns eleső részét kombinálja az Aston Martin DB4 karcsú hátsójával. A 4,37 méter hosszú, 1,76 méter széles és mindössze 1,05 méter magas 350 GTV-nek pedig több olyan részlete volt, ami akkoriban szokatlannak számított, ilyenek voltak például a rejtett fényszórók, és az összesen hat kipufogóvég, amiből három került az autó mindkét oldalára.
V12-es helyett téglák
Mivel Ferruccio elszánta magát, hogy nem egy másik autógyártótól veszik a motort, mint több olasz márka akkoriban, hanem a motornak is saját alkotásnak kell lennie, ezért a Ferraritól távozó Giotto Bizzarrinit, a legendás 250 GTO atyját bízták meg az erőforrás és a futómű fejlesztésével. A 3,5 literes V12-es indította útjára a Lamborghini tizenkét hengeres motorcsaládját, ami egészen a Murciélago 2010-es búcsújáig hajtotta a szuperautókat.
Bizzarrini nem tudta meghazudtolni magát, ezért az 1,5 literes Formula–1-es motorok mintájára készült V12-es a nagy fordulatszámával, kiélezett szelepvezérlésével és száraz karteres olajozásával
valóban alkalmasabb lett volna versenyzésre, mint a közúti használatra.
347 lóerős teljesítményre volt képes, 326 Nm maximum nyomaték mellett, amit ötfokozatú váltó továbbított a hátsó kerekekhez, mind a négy kerékhez szervós tárcsafékek kerültek.
A gyári brosúra szerint 280 km/órára lett volna képes a 350 GTV, de ez csak becslésnek számít, mert a prototípus végsebességét sosem próbálták ki. A bemutatása idején egyáltalán nem volt vezetésre képes állapotban, és mivel úgyis csak kiállításra szánták, ezért a motorháztetőt a torinói autószalonon végig zárva tartották. A motorteret téglákkal rakták ki, a fékek, a pedálok és az ablaktörlők is hiányoztak a 350 GTV-ről.
Út a sorozatgyártásig
Még így is nagy feltűnést keltett a 350 GTV, ami a sajtóban egyaránt kapott pozitív és negatív visszajelzéseket. A mindig nyughatatlan Ferruccio Lamborghini nem volt elégedett vele, ezért megbízta a Carrozzeria Touringot a karosszéria átépítésével, míg a motort a mérnökök alkalmasabbá tették a mindennapi használatra, miközben a teljesítményét 274 lóerőre növelték. Mindennek eredményeként készült el a sorozatgyártásra kész 350 GT.
A torinói autószalon után a 350 GTV a gyári raktárba került, és ott is maradt a nyolcvanas évek közepéig,
amikor Romano Bernardoni autókereskedő és unokatestvére, a Lamborghini-szakértő Stefano Pasini meggyőzte a márka vezetését, hogy adják el nekik a prototípust. A kormánykereket és a műszereket nem kapták meg hozzá, de sikerült menetkész állapotúvá varázsolniuk az autót, a felújítása során a színét az eredeti halványkékről sötétzöldre változtatták.
A Lamborghini történelmének fontos darabját ekkor egy japán gyűjtőnek adták el, de később visszakerült megérdemelt helyére, a Sant’Agata Bolognese-i múzeumba, és biztosak vagyunk benne, hogy most már semmi pénzért nem válnának meg tőle.
Ez is érdekelhet: