1957-től több mint egy évtizeden át maradt gyártásban a Flaminia, melyből ezen időszak alatt 12 633 darab készült. A karosszériaváltozatok között négyajtós limuzin mellett nyitható vászontetős kabrió és többféle kétajtós kupé is szerepel.

Olyan neves karosszériás cégek alkották a Flaminia különböző változatait, mint a Pininfarina és a Carrozzeria Touring, valamint a Zagato.

Ercole Spada, a Zagato formatervezője jellegzetes kétajtóst rajzolt a Flaminiából. Kerekded és áramvonalas autót, melynek gépháztetején lapos, de funkcionális légbeömlő van, a szép ívben eső tetővonalából pedig púpok emelkednek ki. Szögletes kerékjárati ívei között letisztultak a lemezek. Olaszországban betiltották a fedett fényszórókat, ezért aztán a későbbi Flaminiákon már nincs ott a karosszéria vonalához illeszkedő bura.

Nevét a korabeli Lancia tradícióknak megfelelően egy út után kapta, a Via Flaminia Rómából Riminibe tartott. Alapvetően az Aurelia továbbfejlesztett vázát használták a Flaminia esetében, melynek dupla lengőkaros első felfüggesztése van, tekercsrugókkal és teleszkópos lengéscsillapítókkal, hátul De Dion futóműves.

 

Különlegessége a transaxle elrendezés, tehát a V6-os motor az autó orrában van, a sebességváltó azonban a hátsó tengelynél.

Ezzel javult az autó egyensúlya és a vezethetősége. 2,5 literes motorján eredetileg egyetlen Solex karburátor figyelt, így alulról karcolta a 120 lóerős teljesítményt. Ezt az autót azonban kérésre a 2,8-assal szerelték és három Weber karburátorral, így már 150 lovas.

Angol tulajdonosa azonban szerette volna, ha tovább javul az öreg Lancia vezetési élménye, ezért az autó korához passzoló tuninggal már 180 lóerőt és közel 260 Nm nyomatékot tud a Flaminia. 15 literes üzemanyagtartály és elektromos üzemanyag szivattyút szereltek bele, hogy Svájcban és Franciaországban, de még Chilében és Argentínában is sikerrel indulhasson veterános versenyeken.

Hogy ne szenvedjen csorbát az eredetiség, a gyártáskor szerelt 2,5 litere V6-ost is megtartotta.

Gyönyörű kék karosszériája mellett világosszürke bőrkárpitos beltere van, melyben sportülések és míves műszeregység van. A hátsó ablakai könnyebb Perspexből készültek, a kilincs pedig alumíniumból. Csomagtartójából egy kis alagutat lehet nyitni az utastérbe, így elférnek benne a sílécek is.

Dinamikáját így olyan autókhoz mérik, mint az Aston Martin DB4 vagy a Ferrari 250 GT, ami már komoly liga. Az biztos, hogy a hibátlanra restaurált Flaminia az ízlésesen tuningolt motorral mindent megtesz azért, hogy a lehető legszebb formában adja vissza, milyen lehetett egy igazán jó olasz sportkupé 1959-ben.

Ez is érdekelhet: