Sokak szerint a második világháború után épültek a legszebb Alfa Romeók, és a most bemutatott példány láttán csak egyetérteni tudunk ezzel. Nemcsak szép, hanem nagyon ritka is a Giulietta alapjára épített Sprint Speciale.
Csak valami gyönyörű születhetett abból, amikor az Alfa Romeóval olyan formatervező stúdiók fogtak össze, mint a Bertone, a Pininfarina és a Zagato. Az ötvenes évek végén az egyik tipikus példa volt a Giulietta alapjára épített Sprint Speciale. A formáját a repülő csészealjra hasonlító Disco Volante és a futurisztikus Berlina Aerodinamica Tecnica tanulmányautók inspirálták, csak éppen azokkal ellentétben ez gyártásba is került.
Franco Scaglione, a Bertone dizájnere alkotta a formát, amit elsőként 1957-ben a torinói autószalonon lepleztek le.
Még két prototípus készült, mire 1959-ben a monzai versenypályán már a végleges változatot mutatták be. Nem véletlen a helyszín, a Sprint Speciale ugyanis a gentleman driverek számára készült, olyan sportkocsik ellenfeleként, mint a Porsche 356. Az első szériából csak száz darabot építettek a versenyengedélyeztetés számára.
Az alapját a Giulietta adta, de az alumínium motorházfedelével és ajtóival annál könnyebb volt. Az 1290 köbcentis, két Weber karburátoros motorja is fürgén repítette, az erejét ötfokozatú váltóval lehetett beosztani. A Sprint Speciale formája pedig nemcsak látványos, hanem hatékony is volt, a légellenállási együtthatója 0,28, amit csaknem két évtizedig nem múltak alul, és manapság is jónak számító érték.
100 lóerős teljesítményével a könnyűsúlyú és áramvonalas sportkocsi elérte a 200 km/órás sebességet.
1960-ban átalakították a típust, akkor kerültek rá az amerikai szabványoknak is megfelelő lökhárítók, úgyhogy a képeken szereplő példány még az 1959-es Muso Basso, vagyis alacsony orrú szériából származik.
A megrendelője egy szicíliai báró volt, aki kedvtelésből indult a helyi versenyeken, és gyakran meg is nyerte azokat.
Nicola Musumeci tudta, hogyan kell élni, a fehér színű Alfa Romeót kétszínű bőrbelsővel és hátsó ülésekkel rendelte meg.
A száz autónak már csak töredéke maradt meg, és azok közül is kevés van ilyen jó állapotban.
A kondíció titka az, hogy a Giulietta csaknem fél évszázadig egy kézben volt.
A báró után több tulajdonosa is volt, 1965-ben pedig egy pármai úriember vette meg, aki a garázsába zárta. 2014-ben innen vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, amit teljes felújítás követett. Az eredeti motorral és váltóval szerelt, alig 75 ezer kilométert futott autót 387 500 euróért, azaz 125 millió forintért adták el az RM Sotheby’s monacói aukcióján.
Nézz meg egy másik csodaszép Giuliettát is:
Az olasz szépség példája és a versenypályák ásza is ez az Alfa Romeo Giulietta
Egy vagyont ér az erősebb és könnyebb változata.
