Akik az idei 24 órás futam idején jártak a Nürburgring környékén, mennydörgő hangú autókkal találkozhattak az Autobahnon. A Mercedesek felújításával foglalkozó Mechatronic ünnepelte a jubileumát azzal, hogy megjáratta három legendás versenyautóját.
Idén lesz negyedszázada, hogy Frank Rickert megalapította a Mercedesekkel foglalkozó műhelyét. Már kisfiúként is lelkesedett minden műszaki dologért, 15 évesen motorkerékpárt szerelt össze alkatrészekből, majd bekerült a gyakornoki képzésre az AMG-hez. 1997-ben alapította a Mechatronikot egy háromfős műhelyként a baden-württembergi Großbotwarban, miközben még mérnöknek tanult. A vállalkozása idővel a klasszikus Mercedesek értékesítésével és restaurálásával foglalkozó világhírű céggé bővült.
A Stuttgarttól északra, Pleidelsheimben található Powerhaus jelenleg több mint 40 embert foglalkoztat egy korszerű, 6000 négyzetméteres üzemben, amelyben külön részleg jut a motorépítésre, a karosszéria felújítására, az utastér berendezésére és az elektronikai munkákhoz. A cég elsősorban a W113-ból és a W111-ből épített látványos, modern technikájú veteránjairól vált ismertté, ezeket a modelleket már több mint húsz éve gyártják. A legszebb alkotásaikat korábban a Playeren is bemutattuk nektek.
Modern klasszikusok
A munka során a Mechatronik szakemberei alkatrészeire szedik az autókat, és nagy gondossággal építik újra, modern, akár 360 lóerős AMG-motorokkal, kiváló minőségű belsővel, stabilabb fékekkel és futóművel, valamint modern biztonsági rendszerekkel szerelve. A vevő a fényezések és kárpitok széles skálájából választhat, és egy olyan autót kap, amely pontosan ugyanúgy néz ki, mint amikor legördült a Mercedes futószalagjáról, de olyan gyors, úgy fékez, és annyira pompásan mozog, mint egy 21. századi modern autó.
A Mechatronik műhelyéből eddig kényelmes, mindennapi használatra szánt modellek kerültek ki, de a cégnél már dolgoznak az első igazán nagyteljesítményű modellen, egy utcai versenyautón, amelyet az R107-es szériájú SLC-ből építenek meg. A prototípust egyelőre csak álcázva lehet látni a képeken, de a projekt népszerűsítésére azt találták ki, hogy a Mechatronik garázsában álló
három rendkívüli versenyautót elviszik a 24 órás nürburgringi futam helyszínére, de nem tréleren, hanem a saját kerekeiken, az Autobahnon.
Mampe
Az első és talán leglátványosabb autó az AMG 450 SLC, a „Mampe”, amely a most épülő csúcsmodellhez is inspirációként szolgált. A nevét a berlini szeszesital-gyártóról kapta, amely a Lufthansa-koktélt hirdette a versenyautón, ezt eleinte csak a légitársaság járatainak első osztályán szolgálták fel, de a hatvanas évektől palackozva is meg lehetett venni. A Mechatronik autója 1978-ban készült, és 4,5 literes V8-as AMG versenymotor hajtja 375 lóerős teljesítménnyel, a korabeli szabályoknak megfelelően a széria háromfokozatú automata sebességváltóval.
A Mampe elsőként 1978-ban állt rajthoz az AMG színeiben a túraautó Európa-bajnokságban. Le Mans-ban is el akarták indítani, és mivel nem illett egyetlen kategóriába sem, ezért 4 literes motorral és ötfokozatú kézi váltóval szerelték fel, de a körideje nem volt elegendő a kvalifikációhoz. Az óriási teljesítménye és a BMW 3.0 CSL-nél is izmosabb megjelenése ellenére az autó mindössze egyetlen győzelmet aratott az alatt a három év alatt, amikor az AMG színeiben versenyzett, 1980-ban a nürburgringi 6 órás versenyen.
190 E Evo II
A trió második autója egy Mercedes-Benz 190 E Evo II, a kultikus sportlimuzin a hatalmas hátsó légterelővel. Az Evo II elsőként 1990-ben állt rajthoz, 1992-ben pedig az első három helyet szerezte meg a Mercedes a DTM-ben, míg a bajnoki címet Klaus Ludwig hódította el vele. 2,5 literes, 16 szelepes motorja a Cosworth munkája, és 235 lóerős teljesítményre volt képes.
Az autóból összesen 500 darabot gyártottak, mindet Blauschwarz színben, ezen kívül készült még két ezüstszínű példány is. A Mechatronik autója egy igazi utcai versenyautó, a széria 190 E 2.5-16-hoz képest szélesebb nyomtávval, masszívabb felfüggesztéssel, hatalmas fékekkel, sperr differenciállal és a Getrag spéci váltójával, ahol az 1-es fokozat balra lent található.
Rote Sau
A több mint kétszáz kilométeres útra választott harmadik autó kétségtelenül a legizgalmasabb, egy igazi legenda, a Rote Sau, azaz a vörös disznó egyedülálló mása. A jókora túrakocsi alapozta meg annak idején az AMG tuningcég sikerét a szenzációs második hellyel, amit a 24 órás futamon értek el Spában 1971-ben, ekkor mindenki megjegyezte az AMG nevét.
Mivel az eredeti autót rövid versenyzői pályafutása után a francia Matra fegyvergyártó cégnek adták el, és a vadászrepülőgép-alkatrészek tesztelése után ott leselejtezték, egy 1969-ben gyártott 300 SEL 6.3 alapján készült a hiteles másolat, amely mára szinte híresebb, mint az eredeti. A Rote Saunak ezt a példányát még a Gran Turismo 7-hez is beszkennelték.
Irány az Autobahn!
Sejtheted, hogy a három legendás Mercedes elég nagy feltűnést keltett az Autobahnon, gyakran azért alakult ki torlódás, mert az emberek lelassítottak, hogy lefotózzák ezt az egyedülálló triót. A túra legnagyobb kihívását talán a Rote Sau vezetése jelentette, ami kissé nehézkes volt a csúcsforgalomban, mert a kuplungját nem a gyakori elindulásra és megállásra találták ki, és a motorja is rengeteg hőt termelt ilyen körülmények között.
A sebességkorlátozás nélküli autópálya-szakaszokon azonban fantasztikus volt a száguldás a három Mercedesszel. Ami a Mechatronik csapatát is meglepte, hogy
a Rote Sau csaknem olyan gyors volt, mint a 190 E Evo II, de 200 km/óra feletti sebességnél sokkal ijesztőbb is volt vezetni.
A három ritkaság természetesen a Nürburgring tiszteletkörein is óriási sikert aratott, büszkén hirdetve a Mercedes versenymúltjának dicső fejezeteit.
(Forrás és képek: Mechatronik)
Ez is érdekelhet: