Kevés hitelesebb márkanagyköveti együttműködést tudnék felhozni a magyar közéletből, mint ami Talmácsi Gábor és a Wallis Motor BMW M között köttetett. Talma ma már csak hobbiból motorozik (esetleg néha pályaautózik), inkább az apukáskodással foglalkozik és a nevével fémjelzett versenyzőiskolát és csapatot menedzseli. Ebbéli minőségeiben a BMW utcai sportautóit pont neki találták ki! Az pedig a márkának ad extra csillogást, hogy egykori gyorsasági motoros világbajnokunk M-modellekkel jár. Talmával a Wallis Duna M-szalonjában és jelenlegi "szolgálati" M3-as Touringjában beszélgettünk autózásról, M-es BMW-kről és arról, hogy mennyire van létjogosultsága az erős, gyors, izgalmas benzines autóknak a biztonságcentrikus, belassult európai közlekedési kultúrában.

- A mai M modellek közül melyik áll a legközelebb hozzád? Már minden méretben léteznek M autók, sőt: az elektromos modellek nevében is felbukkant az M betű; melyik a kedvenced?

- Az összes...

- Naaa!!

- ...de ha választanom kellene egyet, mindenképpen X-eset választanék. De nagyon szeretem azt a kocsit is, amivel most jöttem, az M3 Touringot. Nekem az egész életem olyan, hogy kell a tér az autóban, rendezvényekre járok, motorozni járok, a családdal járok: ezekben a kocsikban pont az a jó, hogy megvan bennük az M-élmény, de a kiváló mindennapi használhatóság is, a tágas karosszéria, az X modelleknél a magas építés miatt. Na jó, ha önzőn csak magamra gondolok, akkor az M2 gokart-érzése, a kormányzása, a könnyűsége, ahogy mozog; az közelibb a versenyélményhez. De az X6 M-ben meg pont az tetszik, hogy szürreális: egy ekkora tömeg, és ahogy mozog, ahogy fordul, ahogy lassul - brutális. Hihetetlen.

- A történelmi M-ek közül melyik a kedvenced?

- Az M1! Az elég lenne, ha csak ott állna a garázsban, már a letörölgetése is öröm lenne! Tudom, hogy nehéz vezetni és szűk a cockpitja, de nekem biztos jó lenne, mert én pici vagyok, csak százhatvannégy centi - egyszer nagyon szeretném legalább kipróbálni!

- A BMW-k hagyományosan a vezetési élményről szólnak. Mi értelme van még egy M betűvel is kiegészíteni ezt, mi az, amitől egy ilyen sportmodell a hétköznapi jövés-menésben több tud lenni az alapmodellnél?

- Erre a kérdésre  csak a saját érzéseimmel kapcsolatban tudok válaszolni. Az M betű a Motorsport rövidítése, én pedig mondhatni ebben az M-es szellemben szocializálódtam. A versenyzésben mindig ott volt mellettem a legjobb technológia, a különleges anyagok, a legmagasabb szintje a technikának, 1999 óta pedig, amikor is a BMW a MotoGP egyik támogatója, az összes M-es modell mindig ott volt a paddockban. Ezek az autók magasabb szintre emelik a BMW-élményt, és ha a közutakon nem is tudunk gyorsan menni, pályán ezek az utcai versenyautók nagyon is gyorsak tudnak lenni.

- Szoktál is pályára járni az autókkal?

- Vettem rész M-es pályanapokon, de ha én gyorsan akarok menni, inkább motorral megyek ki a pályára.

- Ha mégis autóval kell menned, gyors vagy a pályán?

- Igen! Annyira talán nem tudják sokan rólam, de az aktív karrierem alatt is indultam GT-autóval, prototípussal 24 órás versenyen, indultam márkakupákon, tereprali-futamokon. Kihasználtam, hogy motorosnak jellemzően sokkal könnyebb ugrani négy kerékre, mint fordítva és ez az előnyöm ma is megvan. Tavaly a Legendák Tornáján 18 indulóból driftben, gokartban, ralikrosszban abszolút negyedik lettem. Nem mondom, hogy nagyon jó autóversenyző lennék, de ha ilyen helyzetbe kerülök, jól megállom a helyem.

- Mi a Playernél férfi életmódmagazinként szoktunk hivatkozni magunkra, de néha mi is meglepődünk, milyen sok hölgyolvasónk is van. Nekik mit tudnál mondani az M BMW-kről, hogy látod, szerinted ők is tudják értékelni ezeknek a kocsiknak azt a csáberejét, amit mi látunk bennük?

- Nem biztos, hogy a nők, ha BMW-ről gondolkodnak, pont az M-es modellek felé indulnának, ennek ellenére az ismerősi körömben több család is van, ahol két M-es BMW szolgál; a férj is, a feleség is ilyennel jár. Motorsportos körökben viszont azt látom: kimondottan jellemző, hogy a hölgy sportmenedzserek M BMW-vel közlekednek.

- Az elkötelezett autórajongók nagy része gondolja úgy, hogy az autóiparban az idő a hagyományos M-életérzés ellen dolgozik. A biztonság elsődleges hangsúlyozása az autózásban, az elektromos mobilitás, ahogy az elektronika leuralja a technikát; hogy éled te ezt meg? Van benned nosztalgia, hogy inkább lettél volna M márkanagykövet az E30-as M3-as idején?

- Komfortban, anyagokban nagyon jók a mai autók. Az elektronikát pályán ki lehet kapcsolni, testre lehet szabni, a közúti forgalomban viszont megnyugtató és pihentető, ahogy a mai technika segít a vezetőnek, vigyáz az utasokra. És akármennyire is más autózási élményt ad egy régi M3-as BMW, mint egy mai, vissza nem tudunk menni az időben: ezek a mostani autók. Ha ugyanezt a motoroknál vizsgálnánk meg, mondhatjuk, hogy a kétütemű motorok milyen jók voltak régen, a hangjuk, ahogy melegítettük őket, az a jó kétütemű kipufogószag - annak is megvolt a szépsége, de most már más van.

- Kell tudni jól vezetni ahhoz, hogy M BMW-t vezessen az ember? Azzal a bizonyos sok mai támogató elektronikával együtt van még veszélye, ha gyakorlatlan, felkészületlen kezekbe kerül ennyi lóerő?

- Szerintem van veszélye, igen. Kell ezekhez az autókhoz egy szint, ezért is vannak a vezetéstechnikai tréningek, ahol az új tulajdonosok megkapják a szükséges ismereteket arról, hogyan működik az autójuk, melyik üzemmódban mire számíthatnak. Ezekkel az autókkal a legkényelmesebb, legbiztonságosabb üzemmódban el lehet krúzingolni a városban úgy, hogy nem kell semmivel foglalkozni, de ha átkapcsolsz M1, M2 módba, teljesen megváltozik minden, a kocsi vadállattá válik, ha odalépsz a gáznak, nagyon-nagyon gyorsan történnek a dolgok. És a hirtelen gyorsulás csak egy dolog: a hirtelen lassulás már egy másik dolog. Hiába vannak ezeken az autókon nagy teljesítményű fékek, tudjuk, hogy milyen sok ember nem is képes, nincs felkészítve rá, hogy kőkeményen megnyomja a fékpedált, ha kell. Ezt meg kell tanulni, ezért is érdemes elmenni az M-es vezetéstechnikai tanfolyamra.

- Te voltál?

- Igen. Mindig is igyekeztem tisztelettel, alázattal hozzáállni az autózás, motorozás technikájához és az a tapasztalatom, hogy mindig lehet újat hallani, mindig lehet valamit tanulni. És kopik a tudásunk is, azt mindig frissíteni kell!

- Te ténylegesen használod is a motor, a hajtás fedélzeti beállítási lehetőségeit az autódban?

- Igen, hangulatomtól függ, hogyan állítgatom ezeket. Az M2 gombra fel van programozva a keményebb kormányzás, az érzékenyebb gázpedál, az erősebb hang és jó érzés, ahogy gombnyomásra megváltozik, átváltozik az autó, mint egy Transformer. De a kedvencem, ami nagyon hiányozna, ha egy nem M-es BMW-ben ülnék, a fék. Egy M-es fék - hatalom. Persze, jók az alap fékek is, de ha egymás után négyszer-ötször rá kell fékezni, ezek elnyúlnak. Egy M-es fék nem, ezzel mindig megáll az autó!

- A rajtprogramot szoktad használni?

- Utcán nem.

- És az automata helyett kormányfülekkel, kézzel váltani?

- Azt igen! A hangélmény, az izgalmas hajtási reakciók, egy előzésnél a kontrolláltabb gyorsítás nekem fontos, használom a kézi kapcsolást, igen.

- Számodra mennyire érzelmi kérdés, hogy mondjuk a te M3-asod már xDrive, vagyis nem hátsókerék-, hanem összkerék-hajtású? Befolyásolja ez a te M-élményedet?

- Ha olyanok a körülmények, nyilván jobb az összkerékhajtás. De volt nem is olyan rég egy X3-asom, egy 18d, csak hátsókerék-hajtással és azzal sem volt bajom. Számomra ez is hasonlóan biztonsági, prevenciós kérdés, mint a jó fék, ha most vásárolnék saját célra, saját pénzből egy BMW-t, xDrive-ot vásárolnék!

- Ha a pirosnál megáll melletted egy hasonlóan erős autó, érzel késztetést, hogy a zöldnél nehogy már ő menjen el előbb?

- Én nem, inkább mások éreznek, főleg, ha átnéznek és felismernek. Én ilyenkor még jobban figyelek arra, hogy ne versenyezzek. A közúton felelősek vagyunk, magunkért, egymásért és nem jó, ha kialakul egy verseny. Az adrenalinélményt én mindig erre megfelelő létesítményben szoktam beszerezni. Az M3-ban is élvezem, ahogy gyorsul, amilyen hangja van, de a közút nekem nem versenypálya.

- Hogy lehet kibírni? Olyan ez az autó, mint egy képzetlen, fiatal német juhász kutya: folyton húzza a pórázt, menne-menne-menne, hogy tudsz neki ellenállni?

- Az önkontroll - az nehéz. Mondjuk ki: van késztetés, mert itt van a lehetősége, hogy menjünk, de muszáj ezt az észszerű határokon belül tartani a közúton.

- Mit gondolsz a sok mai vezetéstámogató rendszerről? Melyiket szereted, melyiket utálod, melyiket használod?

- Olyan, ami számomra zavaró lenne, ezek között a rendszerek között nincs. A kedvencem a követési távolságot tartó rendszer és a sávtartás. Hosszú úton nagyon pihentető tud lenni, hogy figyel az autó, ezeket szoktam használni, kimondottan biztonságérzetet ad, hogy az autó nem megy neki az előttem haladónak és nem megy ki a sávból. De azért én is figyelek; azt szoktam meg, hogy vezetés közben mindig nagyon koncentrálok. Ez biztosan a motorozásból jön. Ahogy motoron, ha bemegyek egy kereszteződésbe, mindig a féken van a kezem, mert számítok arra, hogy mentenem kell valamilyen váratlan helyzetet, autóban is mindig figyelek, koncentrálok.

- Volt valaha saját hibás baleseted?

- Nem. Olyan volt, hogy álló autóval belém jöttek hátulról, de olyan, hogy én okozzak balesetet (ezt le is kopogom) nem volt.

- Hogy látod, az M életérzés átvihető az elektromos autózás korába?

- A saját vállalkozásomban is látom az elektromos hajtás előnyeit. Négyéves kortól tanítunk gyerekeket motorozni és az elektromos motorok teljesítményét mobilapplikációból tudom korlátozni a képességeiknek megfelelően. Nincs forró alkatrész, senki nem égeti meg magát. A téli időszakban akár egy tornacsarnokban is tudunk motorozni, mert nincs kipufogógáz. A benzingőz, a hang, a zaj a belsőégésű motoroknál nagyon fontos része az élménynek, de szerintem elsősorban a technikai sportok nézőinek nehéz elfogadni, hogy ezek elmúlnak. BMW i3-mal mentem már a Hungaroringen, az Euroringen, ETCR-autóval is vittek pályán. Vezetési élményben, a megélt teljesítményben odabent, a kormány mögött nem olyan nagy a különbség!

A cikk elkészítésében partnerünk volt a Wallis Motor Duna.

(Fotók: Donkó Péter)