Annyi szép Mercedes-Benz volt és van. A GLE kupéváltozata nem tartozik közéjük, de nem teljesen reménytelen, öt másodperc photoshopolással ki kell venni belőle egy sávot középről, és máris rengeteget javul a sziluettje és az arányai. Még egy kis munkával ki kellene igazítani a kerékíveket, kicsit rendbe tenni az orrt és a fart, és akkor az összkép is sokkal jobb lenne.

Elismerem, a hasonló gyári változat, a négyajtós AMG GT kidolgozottabb.

Ehelyett így néz ki a GLE Coupé:

Nem gondolom, hogy válságtanácsot hívnak össze Stuttgartban, amiért jobban megoldottam a feladatot, mint a dizájnercsapatuk. Óriási igény van a felhasználók jelentős része számára értelmetlen SUV-k még értelmetlenebb „kupé” verziójára – a legkeresettebb Mercedes kupé is egy SUV – olyannyira, hogy többet is hajlandók fizetni érte, mint a szögletesebb farú változatért. A „szép” fogalmát ezeknél el kell felejteni, vagy teljesen átdefiniálni, egy közel ötméteres, csapott hátú SUV-nál, amilyen a GLE Coupé is, mások a szempontok.

Elég nagy? Igen. Annak is tűnik? Igen. Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosának nem számít a praktikum? Igen. Érződik rajta a többi közlekedő elnyomásának szándéka és képessége? Igen. Látszik, hogy drága? Igen.

Akkor ez tökéletes. Ennél persze érdemes kicsit jobban megvizsgálni: ez már a modellfrissített változat, amely a legkönnyebben a módosított hűtőmaszkról és lökhárítóról, valamint a nappali menetfény alakjáról ismerhető fel, legalábbis azoknak, akik észrevesznek ilyen apróságokat, mert ez a GLE Coupé az emberek jelentős többsége számára külsőre ugyanolyan, mint 2019-es bemutatása óta. Mintha összezártak volna egy tanktervezőt és egy dizájnert, és csak akkor engedték ki őket, ha közös megegyezésre jutnak a karosszériáját illetően. Közel öt méter hosszú, behajtott tükrökkel is kicsit több mint két méter széles, 173 centi magas, sok a fém és kevés az üveg, ettől még tömbszerűbb.

A normál és a Coupé GLE egyszerre újult meg, de csak utóbbi szériafelszereltsége lett az AMG Line, amely „egyesíti a markáns SUV-elemeket és az elegáns Coupé jellegzetességeket”. A tesztautó azonban nemcsak AMG Line, hanem AMG is, igaz, abból a kicsi, hivatalos, nemesien hosszú nevén Mercedes-AMG GLE 53 4Matic+ Coupé Mild hybrid drive. A háromliteres, sorhatos, turbós benzinmotor 435 lóerős, a mild hibrid még 20-szal segíti, a 2,3 tonnás kocsi öt másodperc alatt gyorsul százra. Az AMG-nél ilyen a szerénység (a durvulás pedig a GLE 63 S V8-asa 612 lóerővel, 3,9 másodperces gyorsulással, és 280 km/órás végsebességgel).

Az adatok ismeretében nem meglepő, hogy telitalpas gázra nagyon megindul a GLE Coupé, az élményt igény szerint fokozza a kipufogóhang. A légrugózás alapáras, a tesztautó viszont a gyári 20-as helyett 22 colos, elöl 285, hátul 325 milliméteres gumikat kapott, amelyek lendületesen kanyarodva is az aszfalthoz tapasztották az SUV-t, még akkor is, amikor szerény fizikai ismereteink szerint talán már nem kellett volna.

A dinamikus igazán visszafogott jelző erre az AMG-re, iszonyú erős és nagyon megy, ám ahogy a kamionversenyzés sem alternatívája a Formula–1-nek, ez a kocsi is másik műfaj, mint egy hagyományos – értsd: alacsonyabb és könnyebb – autó, amilyen például a GLE első két betűjét nélkülöző Mercedes. Mivel azonban a vevői minden bizonnyal tudatosan döntöttek a SUV kupéjuk mellett, ez úgysem fogja őket zavarni: nemcsak gyorsan, komoly erőtartalékkal közlekedhetnek a mindennapokban, de teljes kényelemben is. Még a sportmód sem betonkemény, de hiába Mercedes-AMG, a komfortmód illik leginkább a karakteréhez – ezt sugározza az utastér is.

A fekete-piros belső véleményes – az én véleményem az, hogy már az első SLK Mercinél is az ezüst külső–piros-fekete belső volt az egyik legmenőbb kombó, és itt is vagány, csak egészen más minőségi szinten. A Mercedes prémiumgyártó, ez viszont már luxusszint, ahogyan azt az üléseken kívül a műszerfalat, a középkonzolt és ajtót borító nappa bőr, a fém- és kevlárfelületek, a kitűnő felbontású, 12,3 hüvelykes monitorok, a kapcsolók tapintása is sugározza, vagy az olyan részletek, mint a kormányon lévő, kerek tekerőkapcsolók közepén lévő mini kijelzők. Az összhatásból levonnak ugyan a kormány se igényesnek, se jól használhatónak nem nevezhető műanyag érintőfelületei, talán majd a modellváltásnál kapunk helyettük valami jobbat.

A GLE Coupé kis AMG változatának alapára 42 millió forint, a tesztautó még tízmillióért kapott ezt-azt, úgyhogy a felszereltsége is csúcsközeli, és remekül demonstrálja azt a közhelyet, hogy nem (csak) a mit számít, hanem a hogyan is. Az ülésfűtés kategóriákkal és tízmilliókkal lejjebb sem különlegesség, ülésmasszázs is létezik, ahogy head-up display is – de azokból az autókból inkább csak az üljön át ebbe, aki megteheti, hogy benne is marad, mert ha ez a szint, akkor azok maximum jópofa próbálkozások.

Már-már közlekedésbiztonsági kockázat, hogy a mercedeses szokás szerint az világ legértelmesebb módján, az ajtóról állítható, – egyáltalán nem sportosan passzentos – multikontúr első ülésekben mennyire pihentető az utazás, miközben tényleg átmozgatja a testünk üléshez érő részét a masszázs, ha pedig a fűtést is bekapcsoljuk, akkor nemcsak a háttámla és az ülőlap, hanem az ajtó és a középkonzol kartámasza is melegszik.

A head-up display az aktuális sebességen kívül akár térképrészlettel is segíti a vezetőt, az „átlátszó motorháztető” pedig elvileg a terepen, oda viszont tévedésből sem fog menni a GLE Coupéval a tulajdonosa, szerencsére a városban is jól jön, ha látjuk a közvetlenül a kocsi előtti-alatti területet. A remek nevű „Adaptív távolsági fényszóró asszisztens Plus” olyan nappallá varázsolja a sötét éjszakát, ahol csak a szemből érkező vagy előttünk haladó járművek vannak kitakarva, a táblákra vetített féyn pedig csökkentve, hogy ne vakítsanak – aki gyakran vezet sötétben, ezt az extrát válassza ki először a listáról. A rendszer egyébként nemcsak lát, hanem tud is: bár reagál az aktuális helyzetre, a térképadatok alapján is állítja a világítást, felismeri például a kanyarokat.

Ehhez képest apróság, de legalább hasznos apróság a hűthető-fűthető, tehát üdítőre és kávéra is optimalizált pohártartó, vagy az okos beltérvilágítás, amely érzékeli, ha átnyúlunk az utasüléshez, és odairányítja a fényt. Meg lehet lenni ezek nélkül, de a minőség- és luxusérzést is növeli, ez pedig a kocsi lényege.

Nehéz kérdés, hogy a GLE Coupéval szimpatizáló és fizetőképes emberek közül kinek való épp az AMG 53. Aki luxust akar, annak mindenképp, de ez felszereltség kérdése, a plug-in hibrid 400 e és a dízel 450 d is tudhatja ugyanezt közel azonos árért, előbbi a zöld rendszámmal, utóbbi a fogyasztásával spórol sokat. Aki kemény sportautóra vágyik, az az AMG 53-assal nem kapja meg, a 63-as felára viszont 24 millió forint, és az is egy izomtank, nem izomautó. Talán annak optimális választás, aki az egyik legdivatosabb járműkategóriában akar luxust, dinamikát, AMG nevet, aztán Individual módban a futóművet komfortosra, a hangot pedig sportosra állítja.

(Fotók: Bodor Tamás)