Elég ránézni erre a Mercedes-Benz 250 SL-re és azonnal elkap a veteránozás édesebbik szele. Hiába jár vele kéz a kézben, mégsem a koszos és olajos, szakkönyveket és internetes fórumokat valami különös hiba miatt kutató vége csap meg, hanem a felhőtlen suhanás a tengerparti úton vagy a város esti fénye alatt.
1955-re már világosan látta Fritz Nallinger, a Mercedes műszaki igazgatója, hogy a négyhengeres 190 SL teljesítménye sokak szemében csalódás, a sirályszárnyas 300 SL és nyitható tetős változata pedig tényleg csak a leggazdagabbak számára megfizethető, ezért egy szélesebb réteg számára elérhető, de továbbra is sportos vezethetőségű SL-nek kell váltania a modellt.
1963 márciusában a Genfi Autószalon közönsége láthatta először a kizárólag hathengeres motorokkal kapható új SL-t, melyre jellegzetes teteje miatt ragadt a Pagoda név.
Remekül felmérte a Mercedes az igényeket és valóban sikerült egy mindennapi használatra alkalmas, a hosszú utak alkalmával is kényelmes, mégis élvezetesen vezethető SL-t tervezniük, amiben pont annyira volt benne a sportosság ígérete, amennyire kell.
Fritz Nallinger mellett a híres Rudolf Uhlenhaut főmérnök és Friedrich Geiger vezető formatervező irányította a csapatot, melyben Paul Bracq felelt a dizájnért, a magyar származású Barényi Béla pedig a tervezett gyűrődőzónákkal biztonságossá tett karosszériáért. Nevükhöz fűződik az SL névadó keményteteje, ami valóban minden évszakban használható kabriót varázsolt belőle.
Vékony tetőoszlopai és nagy ablakai vannak, a vászontetőt helyettesítő elem homorú kialakítása miatt hívja mindenki Pagodának ezt az SL-t.
Ahogyan a korszak legtöbb Mercedese, úgy az SL is állólámpás, de sportos vonalat erősítve nem a gépháztetőn áll a háromágú csillag, hanem az előre döntött hűtőmaszkot uralja középen. Vonalai letisztultak, részletei pedig végtelenül mívesek. Ez nagyszerűen látszik ezen az 1967-es szürke autón, aminek minden krómja olyan, akár a tükör és párhuzamos minden illesztése. Ez valójában évekig tartó restaurálás rendkívül látványos eredménye.
1967. március 7-én újonnan adták át Olaszországban az autót, amit antracitszürke színben rendeltek, fekete vászontetővel, szervokormánnyal és ritkaságnak számító, ötfokozatú kézi váltóval. Égetően piros bőrkárpitos utasterében ott figyel a műszerfalon a Becker Europa rádió és az utasoldalon a Kuhlmeister klíma.
Sportosabb felfüggesztése és hátsó tárcsafékei az egyik legjobban vezethető Pagodává teszik, az egyéves gyártási periódus pedig ritkasággá.
2,5 literes, soros, hathengeres motorja 150 lóerős és 216 Nm nyomatéka van, amihez a legtöbb esetben négysebességes automata váltót kapcsolnak, de ebben a ZF kézi váltója van, ami a teljes gyártás csupán két százalékára jellemző.
Ez is érdekelhet: