De hát nem is ilyen egy SUV! – jutott valakinek eszébe a Mercedesnél, amikor a 2013-tól gyártott GLA-ra nézett.

Valóban, a legkisebb G betűs típus inkább számított emelt A osztálynak, mint SUV-nek, amelyhez képest túl lapos és széles volt. Lehetett szeretni a különcségért – szerették is a vevők, szépen fogyott –, de egy 2020-as modellévre piacra dobott kocsinak kis túlzással akkor is SUV-nek kell lennie, ha amúgy nem az. Ha az, akkor pedig pláne.

Így aztán az új GLA most már láthatóan SUV: másfél centivel rövidebb lett, hárommal szélesebb, de bő tízzel magasabb, és annyira konfliktuskerülő, amilyen a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szokott lenni. Nemhogy merész vagy megosztó részletei nincsenek, de egy kicsit érdekesebb, különlegesebb, egyedibb négyzetcentimétert sem találni rajta. Mercedes, ott van a nagy csillag a hűtőmaszkon, a kis embléma a motorháztetőn, a csomagtérajtón és a felniken, ha viszont ezeket és a többi egy-két apró jelet lecserélnénk – hát még, ha a fényszórókat is elöl-hátul –, néhány kivételtől leszámítva bármilyen logók autentikusan passzolnának rá.

A Mercedesek közül sem tűnik ki, ahogy például az X2-es a BMW X-ek közül: bár a GLA-GLB-GLC-GLE-GLS nem teljesen ugyanaz a forma arányosan megnövelve, de nem lennék az a rendőr, akinek egy szemtanú vallomása alapján kell kiderítenie, hogy a „Mercedes terepjáró” milyen típus is lehetett pontosabban. Ha egy kocka, akkor a G osztály, ha nem, akkor a fentiek közül bármelyik.

A legkisebb-legolcsóbb Mercedes SUV vásárlóit persze aligha zavarja majd, hogy az autójuk ennyire hasonlít a nagyobb-drágább márkatársakhoz, és ha abból indulunk ki, hogy a furcsa 20. századi emberek számára a SUV a városi autó, hamar eljutunk a következtetésig, hogy akkor a 4,41 méter hosszú GLA az ideális a teljes Mercedes SUV-kínálatból.

Ez az állítás az elődre nem illett, abban a fejteret és a hátsó utasok életterét is joggal lehetett kritizálni, az utód viszont javított: a karosszéria magasságnövekedése értelemszerűen megoldotta az első problémát, és nem értelemszerűen, de a hátsó lábtér is jelentősen, több mint tíz centiméterrel nőtt. A hátsó ülések a B osztályhoz hasonlóan sínen tologathatók, ennek eredménye is, hogy a GLA-ban négy felnőtt még akkor is normálisan elfér, ha napfénytetős a kocsi, akárcsak a tesztautó. A csomagoknak is jut legalább 435 liternyi térfogat, tehát nem úgy alakították ki a bőséges lábteret, hogy a hátsó utasokat gyakorlatilag beültették a raktérbe.

A jelenlegi A osztály legnagyobb erénye szerintem, hogy végre tényleg megadja a prémiumérzést.

Szerencsés, hogy a GLA is rá épül, így például megkapta az A-Klasse műszerfalát, amely a legolcsóbb változatban is két, csíkba rendezett, széles, tökéletes felbontású monitorból áll – az már a felszereltségtől függ, hogy ezek 7 vagy 10,25 colosak –, amelyek nem olyan kis képzavarral élve csak úgy sugározzák a minőséget.

A felületek testre szabhatók, a menürendszer érthető, vezérelni érintéssel vagy a kardánalagúton, a csuklótámasz előtti egységgel is lehet, a hangerőszabályzás tekerőjét és a légkondi gombjait azonban nem spórolták le. A gyönyörű, kerek légbeömlők megvilágítása továbbra is parasztvakítás, és megint rá kellett döbbenem, hogy bizony paraszt vagyok. Azt, hogy nem A osztályban, hanem GLA-ban ülünk, a magasabb üléspozíció és a drabálisabb-szögletesebb ajtóbehúzók árulják el leginkább.

A 200 d az a felirat, amelyet inkább szokás elhagyni a Mercedesek hátsójáról, ha a tulaj csak egy kicsit is szeretne felvágni. Ez a most kapható leggyengébb GLA, négyhengeres, kétliteres turbódízel motorral, 150 lóerős teljesítménnyel és 320 Nm nyomatékkal, elsőkerék-meghajtással és alapáron nyolcfokozatú, duplakuplungos automatával. Persze nem érezni az AMG feliratok hiányát róla, de nemcsak a 8,6 másodperces gyorsulási érték tisztességes, hanem a mindennapi közlekedés is kifejezetten kellemes vele: a váltó gyorsan megtalálja, melyik fokozatban tud meglepően jól húzni a motor, 8,6 másodperc alatt gyorsul százra, városban bőven elég, autópályán sem fogy el – 208 km/h a végsebessége –, és ha nem a klasszikus, terjedős-mercedeses élményt várjuk tőle, akkor elégedettek is leszünk vele, főleg, hogy durva önmegtartóztatás nélkül is tartható a hatliteres fogyasztási átlag.

A GLA 200 d alapára 12,1 millió forint, a tesztautó szintjére konfigurálás a több mint egymilliós 4Matic-felár nélkül is még plusz 4,5 millió forint. Ennyiért egy már kevésbé karakteres, de a drágább Mercedes SUV-khez látványban felzárkózó, tágas, kényelmes, takarékos autót kapni, amelynél racionálisan nézve se nagyobb, se erősebb nem kellene az emberek közel száz százalékának.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István, archív: Daimler)