A különbség autó és kabrió/roadster között alapvetően az, hogy az egyik egy jármű, a másik egy program. Már egy húszéves, háromszázezer forintos, fapados polgári kabrió is megadja nekünk az alapélményt: a szabadságot, a frissességet és a közvetlenséget. Hát még az új Mercedes E kabrió!
Egy kabrióval eggyé válsz a történeteddel, az úttal, az utazással, a színekkel és illatokkal. Részévé válsz a tájnak, a hegyeknek, érzed a fák illatát, hallod a kerekek kapaszkodásának hangját a kanyarokban, a motor öblös muzsikája pedig mint egy dús szellő, úgy ölel körül és ettől pedig zongorázható a különbség: valamit kívülről nézni is élvezetes, ha jó a program, de részt venni benne más dimenzió. A kabriózás is valami ilyesmi.
Eddigi életemben annak minden pillanatában ragaszkodtam a szabadsághoz és a sebességhez, minden olyan dolog érdekel, ami ilyen típusú adrenalinfröccsöket és életérzést ad. Kiskorom óta motorozom, húszéves korom óta, ha csak szembejön, élek a lehetőséggel és bungee-jumpingolok. Imádom a repülést, főleg kisebb gépekkel vagy sárkányrepülővel. Az autók között is rajongok a kabriókért, (de főleg a roadsterekért) hasonló okoknál fogva. Különösen örültem, amikor pár nappal ezelőtt a nemzetközi premieren kipróbálhattam a Mercedes E-osztályának királyi kabrióját.
A Mercedes az elmúlt években úgy vált sokkal fiatalosabb márkává, hogy ezzel párhuzamosan markánsan megkülönbözteti magát stílusjegyeiben a közvetlen prémium versenytársaktól. Úgy lettek az új mercik egyre attraktívabbak kívülről, hogy párhuzamosan és egyenesen arányosan nőtt az elegancia-szint is, ami párosul az új modellekkel. Igazán komplex manőver olyan autót készíteni, hogy a városi fiatalok kezei közt legalább annyira el tudjuk képzelni a modelleket, mint az angol királyi család udvarában. Tavaly ősszel ellenőriztük a gyönyörűre sikerült C-osztály tető nélküli kiadását, volt a Player-garázsban a legfrissebb E szedán is, itt volt az ideje, hogy beleszerethessünk az új E kabrióba is.
Az új E kabrió debütálására stílusosan a magasélet mértani közepén, svájci-francia-olasz Alpok találkozásánál került sor, hiszen hol nézne ki pompásabban egy ilyen autó, mint a hegyek és tavak találkozásánál. A helyszín tökéletes volt, egy ilyen út arra hivatott, hogy a megfelelő élethelyzetben találkozzunk az autókkal, és két nap alatt megismerjük a környéket, ami mellesleg egy parádés kiránduló célpont, nem csak télen, sőt!
Hol máshol, mint egy francia golfklubban vettük át az autókat, majd a két napban lehetőség volt az E300, az E400 valamint az E220d tesztjére, de milyen férfiak volnánk, ha ebben a a helyzetben a dízelre mentünk volna rá, úgyhogy ezt utólagos engedélyetekkel, de elengedtük. Megreptettük viszont a 300-at és a 400-at is a szerpentineken.
Nem támadt hirtelen honvágyunk, amikor ezen a tájon nézhettük meg, mit tudnak az autók, egyszerűen nem tudtunk betelni a tájjal. Autóteszt ide vagy oda, először is mutatjuk/mondjuk/ajánljuk, hogy tervezzetek ide egy kirándulást, minden itt töltött perc éveket ad hozzá az életünkhöz.
A Chamonix - Annecy - Genf bermudaháromszögben izgalmas szerpentinek, tavak, hangulatos települések és béke fogadja az arra tekergőket, gyönyörű táj, érdemes egy párnapos kirándulásra. Persze lehet fokozni az élményt, mondjuk az új E kabrióval, mert utazás közben, nyitott tetővel aktív programmá válik az autózás, és mostantól a családi kirándulás ötletét sem vétózza egy hátul használhatatlan kabrió, ugyanis teljes értékű helyek várják a második sor fenekeit, nem csak nyitott tetőnél, de csukott állapotban is.
A tető korrekt idő alatt (20 másodperc, 50 km/h sebességig menet közben is) lenyílik, nagyobb sebességnél a szélfogók ellenére (főleg hátul) kisebb hurrikán is kialakulhat, de megnyugtatnék mindenkit, hogy nagyjából 80 km/h-ig tökéletes az élmény az első ülések mögött is. De a legnagyobb, perzselő melegben úgyis csukott állapotban használjuk majd, és akkor is igazán büszkék lehetünk majd az autóra, hiszen pazar színekben kapjuk a vászontetőt magunk fölé. Nézzük csak meg például ezt a színkombinációt: Aragonit-ezüst szín, sötétkék tetővel. Ezen a párosításon időzzünk el egy kicsit, megéri, annyira kifinomult.
Ami kiemelendő még a megszokott/ismert magas minőségű megoldásokon és ötleteken túl, az az apró frissítés, amit az ablaktörlőlapáttal végeztek a mérnökök. Vision Control (ízlelgessük) néven kaptunk egy olyan fejlesztést, ami után nincs többé összelocsolt autó, se bosszankodó, mögöttünk érkező autóstárs, sem a városban az autónk mellett lefröcskölt széphajú kisasszony. A lapátokba vezetett folyadékkal és a lyukacsos szórófejekkel egy Mercedeshez stílusosan passzoló menőséget kapunk. Taps. Ezzel az egy kis aprósággal le lehetne írni, hogy mi is az a mercis életérzés.
(A videót László Feritől loptam / HVG)
A futómű sallangmentesen végzi a dolgát, szóra sem érdemes, megszokhattuk a mercitől, viszont az igazán sportos élményekért a legnagyobb motorért kell sorba állni, mert még az E300 a maga 245 lóerejével sem feltétlenül szolgálja ki azokat, akik szeretik, ha megmozdul maguk alatt a föld.
Az E200-as modellt nem volt szerencsénk kipróbálni, de úgy gondoljuk a 300-as után, hogy teljesen egyértelmű, hogy megéri kicsit jobban kinyújtózkodni, (vagy kell egy új takaró,) mert a 400-as, 4MATIC, V6-os motorja a maga 333 lóerejével már nagyon meggyőző élmény volt a szerpentineken. A 9 fokozatú váltót már jól ismertük a korábbi tesztekből, egy kicsit lehetne gyorsabb visszaváltásoknál, de nem vagyok telhetetlen, ez nem egy pályaautó, és amit a közúton kérhetünk tőle, maximálisan megadja.
Az E400 ezzel a konfigurációval egy elég erős mondás, még akkor is, ha nem készülhetünk majd itt olyan modellre, aminek a típusjele úgy fejeződik be, hogy AMG. Ez lesz ugyanis a legcombosabb verzió, vagyis lesz belőle 3 féle benzines, és azoknak, akik valamiért úgy gondolják, hogy egy ilyen autóba szívesen töltenék a gázolajat, azoknak ott lesz az E220d és az E350d, amiből a második azért szintén okozhat merevedést (ha valakinek az belefér, hogy nyitott tető, tópart, 40 km/h és egy kis kormolás). Én biztos, hogy nem vennék kabrióból dízelt, de valamiért gyártják őket, szóval valószínű lesz rá kereslet.
A beltér jellegzetesen mercis, a tesztpéldányok hangulata olyan volt, mint egy maldív-szigeteki bungalow. Nyilván sokféle betéttel kérhetjük, de egy biztos: nagy terek, fejedelmi kényelem és méltó bánásmód fogad minket az ülésekben. Utasként is hálás dolog utazni ebben a kabrióban, hiszen így már maga az út is élmény.
Képzeljük el a helyzetet, hogy a tavaknál csak úgy megyünk egy kört délután, hogy körbenézzünk. Megy le közben a nap, fújdogál a szél, néha mellénk száll egy madár. Egy klasszikus szedánban ez nem lenne program, de egy kabrióban ez egy teljesértékű nap. Lehet cél maga az autózás, közben megy egy menő ismeretterjesztő film, 3D-ben a szemünk előtt. Amikor megállsz, és leparkolod, akkor pedig elönt egy jóleső érzés: de gyönyörű ez az autó.
(Fotó: Donkó Péter)