Tudtam, hogy eljön ez a pillanat is, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire későn. Itt van, megérkezett hozzánk is a kínai autó, ami a maga ár-, méret- és teljesítmény-kategóriájában abszolúte elfogadható alternatívát kínál bármelyik európai vagy távol-keleti modell ellenében, kellő minőségi garancia mellett, verhetetlen áron. Az európai autóipar második legkellemetlenebb rémálmának immár neve is van: MG. (Az első legrosszabb rémálom nevét már rég ismerjük: Tesla.)

Az MG ZS egy kínai Dacia, a szó legjobb értelmében. Egészen pontosan abban az értelemben, hogy olcsó, de a minősége vállalható, a használati értéke száz százalékos és egyáltalán nem néz ki kellemetlenül. Tökéletes válasz a közhelyes „ahhoz, hogy eljusson az ember A-ból B-be, minek kéne jobb, pláne drágább?” kérdésre.

Amivel pedig még a Daciát is beelőzi, az a hét év vagy 150 ezer kilométer garancia.

Aki ritkán és/vagy keveset használja az autóját, de mindenképpen új kocsit szeretne, akár, mert abban bízik, akár, mert érzelmi okból fontos neki, hogy ő pukkantsa az elsőt a vezetőülésbe, ennél jobb vételt ebben a méretben most nem talál. Az pedig már csak a bónusz, hogy az alapvető feladatait kiválóan ellátó MG ZS ebben-abban még jobban is teljesít, mint elvárható lenne.

Az egyik ilyen plusz, hogy egyáltalán nem néz ki rosszul. Van egy kis púpos aránytalanság a túl magas tető, túl nagy oldalablakok miatt, a hátsó dupla kipufogó-imitáció pedig bosszantóan röhejes azoknak, akik érzékenyek az ilyesmire. De a ZS arca kimondottan csinos, a feneke helyes – semmivel se kellemetlenebb látvány, mint a kategóriája többi mai modellje. Hasonló a helyzet az utastérben is.

Jó, a karbonmintát egy kicsit túlzásba vitte a tervezőbrigád a műszerfalon, az ajtókárpiton, a váltószoknyánál, de még így se zavaróan kellemetlen az összkép.

A kerek szellőzőrostélyok látványosan Audi-koppintásból származnak, na de miért baj az, ha egy olcsó kínai kocsiban akármi, bármi is olyan szép, mint egy Audiban? Az enyhén Seatokéra emlékeztető virtuális műszeregység is attraktív, még ha egy kicsit zavaró is, hogy a sebességérték nagyon szélre, bal oldalra került. A középső részen ugyan szépen, jó képminőségben tündököl egy MG ZS, de ebben az agyonkorlátozott mai világban még jobb lenne, ha az lenne mindig a műszeregység fő helyén, szem előtt, hogy épp mennyivel is megyünk.

Ha kicsit megrángatunk, megnyomkodunk ezt-azt a műszerfalon, itt-ott átüt az olcsóság. Nekem az fájt a legjobban, hogy a kormány csak magasságában állítható és ott is csak úgy-ahogy, így mindig túl mélyen és távol volt tőlem a kormánykerék. Az zavart leginkább, hogy a könyöklő rettentő rossz helyre, hátra, de magasra került. És azon szórakoztam a legtöbbet, hogy a klímavezérlést ugyan sikerült divatos és kellően nehézkes kezelést biztosító módon az érintőképernyővel megoldani – de a klíma nem automata. Az érintőképernyőn a fűtés mértékét, a szellőzés erejét találomra kell állítgatni, pontos, digitális hőmérséklet-értéket nem lehet beállítani. Sőt, a kocsi azt se tudja, hány fok van egyáltalán: külső hőmérséklet-adat nem látszik sehol a kijelzőkön.

Éjszaka nagyon zavaró a központi kijelző fénye, de jó, hogy át lehet kapcsolni éjszakai módba, teljesen el is lehet sötétíteni. Az érintőképernyő egyébként nagyon nem olyan, mint amilyeneket általában látunk az autókban; bár technikailag az autó integráns része, van némi kisipari, utólagos hangulata. A navigáció nem indul azonnal a motor indításával, ez az alrendszer külön bootol be plusz kábé fél perc időigénnyel, amikor rányomunk a navira az alapképernyőn. Ez néha idegesítő, na de halló: ez egy olcsó, alapkivitelű kocsi, az is gyönyörű, hogy VAN benne navi!

A térkínálat elöl-hátul megfelel a szubkompat crossoverek, SUV-ok átlagának. Az MG ZS egy picit nagyobb, mint egy Vitara (kb. 15 centivel hosszabb, 3-mal szélesebb nála) és picit kisebb, mint egy új Kia Niro. Az első ülés ülőlapja kicsit rövid, hátul nincs középen lehajtható könyöklő, de négy ember kényelmesen elvan a kocsiban hosszabb úton is. A 448 literes csomagtartó nem kisautós, egyértelműen kompaktos méret, a padló alatt pedig még ott a hely egy teljesértékű pótkeréknek is.

Az MG-élmény, ha az ember olyan előítéletesen ül be a kocsiba, mint én, főként abból áll, hogy folyamatosan csodálkozunk: nahát, minden működik!

Törlöm az ablakot, váltom a sebességet, rányomok a tempomatra és minden olyan, mint egy autóban. Semmi kínaiság, semmi bántó gagyi, semmi akadás, semmi hiba, és egyetlen alkatrész sem maradt sosem a kezemben. Az alapáron is LED-es világítás pedig meglepően, sőt: kiemelkedően jó; erős, a tompított is, a távfény is.

Máskülönben a ZS egy teljesen hétköznapi, az Euro-6 által kissé megnyomorított, szívómotoros, kézi váltós, egyszerű futóművű, érezhetően magas építésű, billegős, orrtolós, könnyű, de nem veszélyesen instabil kocsi. Próbáltam kinyomozni, mit jelent a neve, de nem találtam megfejtést, szóval kitaláltam egyet: Zero Sport. A másfél literes, négyhengeres szívómotort nagyon pörgetni kell, ha azt akarjuk, hogy a kocsi menjen, de a kanyarvadászat, a kicentizett féktáv se a ZS világa.

A motornak hidegen minden baja van: reggeli mínuszban indítva pár percig dadog, remeg, meg-megtorpan, fuldoklik. Felmelegedve se lesz belőle versenygép. Az alacsony fordulatszám-tartományokban érezhetően gúzsba köti szegény motort az Euro 6-os megfelelési kényszer, ilyenkor lusta és nyomatékszegény. Ha pörgetjük, elindul, de nem igazán jó érzés állandóan négyezer fölé forgatni szegényt, még akkor sem, ha a leszabályzás lehetetlenül későn jön: kettesben bőven száz fölé gyorsul a kocsi. Ha az ilyesmit nem nagyon erőltetjük, de azért nem mondunk le némi dinamikáról, városi-elővárosi használatban 6-6,5, de autópályán se sokkal 7 liter feletti fogyasztással el lehet járni a kocsival. Teljesen reális érték ez és kis odafigyeléssel, több türelemmel még jócskán le lehet szállítani, ha valaki spórolni akar.

Az MG ZS 6,7 milliós listaárral rajtol,  gazdag alapfelszereltséggel (a tesztautó az alapkivitelű, Comfort jelzésű modell). És van rá hét év garancia, amit az MG-n kívül csak a Kia biztosít, viszont a legolcsóbb Stonic is 6,85 millióról indul a maga 84 lóerejével és szűkebb belterével. A Suzukinál 7,44 millió forint most a legolcsóbb Vitara listaára és a ZS a Vitaránál jóval nagyobb kocsi.

Szóval a kínai autóipar nem csak megérkezett, hanem nem is akárhogy érkezett meg. Nagyon nehéz lenne racionális érvekkel megindokolni, hogy a maga kategóriájában miért ne a ZS-t válassza, aki épp egy egyszerű új autót keres. Ha valaki sokat megy, sokat ül a kocsiban, nagyon fontos neki a takarékos üzem vagy vannak olyan igényei, amelyek meghaladják a legkisebb MG képességeit, az más. De ha ebben a méretben csak egy használós kocsi kell rutinutakra, a ZS is pont úgy megtesz, mint bármi egyéb. Csak olcsóbb.

És van ott még, ahonnan az MG jött: