A túraautó-világkupa idei második hétvégéjét a Hungaroringen rendezték, ami talán nem úgy alakult Michelisz Norbi számára, mint ahogyan tervezte, de a második helyével annyira azért nem lehet elégedetlen. A csapatával együtt követtük a versenyt, és még egy gyors kör is belefért.
A Hungaroring régóta a túraautó-világbajnokság, és újabban világkupa rendszeres helyszíne, és idén már túl is vagyunk a magyarországi futamon. A hétvégén több magyar versenyző is rajthoz állt, az Európa-bajnokságban Nagy Dániel a M1RA csapatával pole pozíciót, majd a két futamon harmadik és ötödik helyet szerzett, amivel a negyedik a bajnokságban, Tassi Attila pedig a Honda gyári támogatású pilótájaként megmutatta, hogy érdemes komolyan számolni vele, de természetesen ezúttal is Michelisz Norbert volt a favorit.
Norbi miatt még akkor is zsúfolásig telnek a lelátók, amikor olyan rossz idő van, mint április utolsó hétvégéjén. Az erős szél és a gyakran eleredő eső sok nézőt távol tartott, de aki ott volt, azért szorított, hogy Michelisz lehetőleg győzelmet söpörjön be a hazai közönség előtt. A dolgok nem úgy indultak, ahogyan reméltük,
épp a mezőny kiegyenlítését szolgáló súlyozási rendszer tolt ki a csapattal, a többi autóhoz képest túl lassúak lettek a Hyundaiok.
A szombati első futamon csak a tizenharmadik rajthely jutott Norbinak, aki a tizedik helyen ért célba. A második napra azonban újult erőre kaptak az i30 N-ek, és Michelisz nemcsak az időmérő edzés legjobb öt pilótája közé, a Q3-ba fért be, hanem meg is szerezte az első rajthelyet, mindössze 8 ezredmásodperccel a hondás Guerrieri előtt.
Norbinak már csak meg kellett tartani ezt az első helyet a futamon, még ha ez nem is annyira egyszerű, mint ahogyan hangzik.
A szombati rossz forma nyilván nyomasztotta a csapatot, de Micheliszt azért is szeretjük, mert akkor is hihetetlenül barátságos, amikor éppen egészen biztosan máshol járnak a gondolatai.
Ez már vasárnap délben derült ki, amikor még arra is jutott idő, hogy elvigyen egy körre a Hungaroringen.
Ugyan nem a versenyautójáról volt szó, hanem az utcai i30 N-ről, ami 275 lóerővel és kézi váltóval az egyik legjobb élménygép, amit mostanában vezettünk.
Norbi ekkor már tudta, hogy megvan a pole pozíció, és csak néhány óra választotta el a két futamtól,
mégis olyan profin oldotta meg az autóztatást, mintha csak egy hétvégi rajongói találkozóra jöttünk volna.
A Hungaroring aszfaltján állni akkor is különleges élmény, ha éppen nem történik semmi, de itt már járt a motorja az i30 N-nek, amiben ezúttal a leginkább hozzá illő pilóta nyomja majd a gázt. Bukósisakot fel, indulunk!
Az i30 N-ről éppen azt emeltük ki a tesztjében, mennyire bátor a hangja a konkurensekhez képest, de itt, a túraautó-világkupa versenygépei között egészen szerénynek hangzik.
Nem úgy az ereje, ami bőven elég ahhoz, hogy kapaszkodni kelljen szinte végig. Norbi olyan természetesen fűzi a kanyarokat, mintha csak egy szimulátorban gyakorolna, és a jól érezhető sodródás elárulja, hogy közel járunk az utcai autó határaihoz, még ha a gyári helyett spéci Dunlop gumik is voltak rajta.
Nem állítanám, hogy kímélte volna Norbi az autót, rendesen kihasználta a pálya teljes szélességét, úgy tette rá minden rázókőre, ahogyan azt tanítják. Mondani sem kell, hogy pillanatok alatt véget ért a kör, és át kellett adni a helyet a következőnek.
Ha vezetői fogásokat nem is tudtam ellesni Michelisztől, a stílusával mégis példát mutathat mindenkinek.
– Örülök, hogy megismertelek – nyújtotta a kezét, pedig ismerkedésről szó sem volt, pár perc alatt alig tudtunk néhány szót váltani.
A versenynapot aztán Norbi csapatával, a Hyundaijal követtem végig, és láthattam, mennyire profi háttér van Michelisz mögött. Igazából nem gyári csapatról van szó, hiszen a világkupává alakult sorozatban az esélyek kiegyenlítésére ilyenek már nincsenek, de aki látja a bokszok mögött a Hyundai-emblémás épületet, ami a főhadiszállásnak helyet ad, ezt meg nem mondaná róla.
Maradjunk annyiban, hogy Norbi és csapattársai így is a márka teljes támogatását élvezik.
A csapat, a BRC Hyundai N Squadra Corse egyébként hivatalosan olasz,
ezért isteni olasz menü az ebéd, és akkor is olasz szavakat hallani lépten-nyomon, amikor benézhetünk a bokszokba. De olasz lezserségről szó sincs, minden rendben sorakozik, a csapat tagjai jól tudják, mi a dolguk. Szükség is van rá, egyszerre ugyanis csak tízen dolgozhatnak a kocsin, ők karszalagot viselnek, és ha bárki más az autóhoz ér, annak akár rajthely-büntetés is lehet a vége.
A stratégák és a mérnökök laptopok mögül figyelik a csapat teljesítményét, ide csak egy pillantást volt szabad vetnünk. Még a gumival is taktikázniuk kell, egy hétvégére összesen 26 darab abroncsot használhatnak fel, és abból csak 18 lehet az új, a többit egy előző futamról kell újrahasználni. Be kell osztani az autót is,
a vasárnapi első futamon Norbi a fordított rajtsorrend miatt a tizedik helyről indult, és épségben kellett bevinnie a Hyundait a célba a következő verseny előtt.
Mindez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik, a túraautó-világkupán ugyanis
az első 15 versenyző kap pontot, a hátsó helyeken is olyan ádáz a küzdelem, mintha legalábbis a győzelemért menne.
Vasárnap az első futamon ráadásul eleredt az eső, ezért mindenkinek csúszkált az autója, a verseny hevében elkerülhetetlenek voltak a koccanások. Norbi óvatosságában egyre hátrébb csúszott, és egy kisebb ütközés után inkább kiállt, hogy mentse az autóját a győzelmet ígérő második futamra.
A start előtt tehettem egy sétát a rajtrácson, és a legnagyobb érdeklődés persze a pole pozícióban álló Michelisz körül volt. Norbi, mint mindig, az autóban ülve már a futamra összpontosított, elég kihívás volt a szerelőknek a nyüzsgés közben elvégezni az utolsó simításokat. A rajt nem úgy sikerült Norbinak, ahogyan elképzelte, a hondás Guerrieri és
a csapattársa, Tarquini is eléje férkőzött már az első kanyarokban, de a dobogós helyét még tartotta a többiek előtt.
A futam akkor fordult egyet, amikor mindketten megelőzték Guerrierit, akinek a versenye a gumifalban ért véget. Norbinak nem volt más hátra, mint végig ott lenni Tarquini nyomában, hátha történik valami.
Az F1-et is megjárt olasz azonban a mezőny egyik legrutinosabb pilótája, aki nem szokott hibázni, be is hozta a Hyundait az első helyre,
Michelisznek meg kellett elégednie a második hellyel a hazai közönség előtt.
– Norbi most biztos utál ezért – mondta a győzelméről Tarquini, de hát ilyen az autóverseny, Micheliszt ezzel együtt is éltették a dobogón,
még ha kicsit csalódottnak is tűnt. A szurkolók rajta kívül Tassi Attilát buzdíthatták, aki mindhárom versenyen pontot szerzett, és a vasárnapi első futamon nyolcadikként ért célba, a korábbi világbajnok Rob Huff ellen olyat vívott, hogy bőven lesz még helye az élmezőnyben, a legjobbak közt.
A Hondát vezető argentin Nestor Girolami két győzelmet is szerzett idén a Hungaroringen, ezzel átvette a vezetést a bajnokságban, Michelisz csak a nyolcadik helyen áll, de két hétvége után még korántsem dőlt el semmi.
Ennyire szoros mezőnye már régen volt a túraautó-világszériának, és a hétvége után úgy véljük, Norbinak aligha lehetne jobb helye a jelenlegi csapatánál – ha a súlyozási rendszer nem hátráltatja majd, idén is komoly esélye lehet a bajnoki címre.
(Fotók: Hrotkó Bálint és WTCR)