1600 kilométer, nagyrészt autópálya 7,8 literből százon egy ekkora busznál még akkor is remek érték, ha többnyire csak 125-ön volt a tempomat. Teszt: Ford Tourneo Custom 170 LE M6 MHEV- 2021
Feltűnt, hogy milyen sok gyártó milyen sok modellje visel már büszke HYBRID feliratot a fenekén? Jó, ha tudod, hogy ez a gyanúsan gyorsan terjedő hibridesítés nem azt jelenti, hogy mindenki a Toyota által kitaposott full hibrid autók gyártásának útjára lépett. Ezek az újdonsült hibridek a leggyakrabban úgynevezett mild hibridek, vagyis egy régi benzin- vagy dízelmotor kapott maga mellé egy erősebb, rendszerint 48 voltos önindítót és egy nagyobb akkumulátort, amik egy iciripicirit besegítenek a hajtásba az elindulásoknál, kigyorsításoknál.
Így le lehet faragni pár decit a belsőégésű motor fogyasztásából, vagyis pár grammot a száz kilométerre eső CO2-kibocsátásból. Ez pedig javítja a gyártó flottájának emissziós mérlegét és csökkenti az EU által kiszabott határérték-túllépési büntetéseket. A mild hibridek terjedése tehát nem is annyira egy új technológia terjedésének, sokkal inkább a régi, hagyományos benzines és dízelmotoros technológia kihalását lassító életmeghosszabbító kezelésnek fogható fel.
Na de aki ma vesz autót, azt nem a múlt és nem is a jövő érdekli, hanem az, hogy mire számíthat, ha itt és most beül egy ilyen mild hibrid motoros kocsiba. Kevesebbet fog enni, mint a régebbi motoros modell? Többe kerül majd a szervizelése? Tartósabb lesz a technika a nagyobb önindítóval, masszívabb elektromos rendszertől, vagy épp ellenkezőleg? Az első kérdésre határozott igennel válaszolhatok.
Utoljára 2013-ban volt nálam Tourneo Custom tesztautó, még a 155 lóerős, 2,2 literes TDCi motorral. Az 8,9 liter gázolajat kért százon, főleg országúti használatban. Ez a narancsmetál új kocsi a 185 lóerős, kétliteres dízellel főként autópályán már beérte 7,8 literrel.
Kicsit tartottam a magas, nehéz (2,4 tonna!) autó fogyasztásától, ezért a tempomatot az autópályán a szokásos 130 meg egy pici helyett inkább csak 120-125-re állítottam. Így mentünk 1600 kilométert az idei családi nyaralás során, négyen, kevés csomaggal és így jött ki ez a 7,76 liter. Az első tankolás után ugyan már látszott, hogy a Ford nem fogja elenni előlünk a fagyik és grillezett tintahalak árát, de addigra kitapasztaltam, hogy ez a 120-125 igazából elég is. A motor ilyenkor megnyugtatóan keveset forog, valahol 2000 körül. Az utastér hihetetlenül csendes, ráadásul a Tourneo Custom mentes az ilyesfajta furgon-buszoknál gyakran tapasztalható kongó dobozhangtól is, tehát remekül tudtunk beszélgetni is menet közben, hiába ültünk vagy két és fél méterre a gyerekektől. És ezzel a tempóval a horvát sztráda kanyarjaiban se nagyon kellett lassítani és a kamionelőzések is komfortosak voltak. Azt ugyanis jó tudni, hogy ez a kocsi nagy sebesség mellett gyorsan irányt váltani nagyon nem szeret.
A Ford személyautói híresek jó vezethetőségükről, agilis futóművükről. Ez viszont nem személyautó, hanem egy olcsó furgon, amit szépen berendeztek busznak és kényelmes rugózást tettek alá. A Tourneo Custom tehát úgy kanyarodik, hogy a könnyű, de egész precíz kormány elfordítására az alváz elkezd irányt váltani, a karosszéria viszont ettől megijed, meglepetten megbillen és hosszirányban kicsit megvonaglik, mielőtt követné a kerekeket. Gyors tempójú, kis amplitúdójú szlalomban (félarasznyit ide-oda játszva a kormánnyal) szinte ellenfázisban van a karosszéria az alvázzal, a busz úgy mozog, mintha egy tál kocsonyát lötyögtetnénk egy fazékban.
Ez egyébként egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kocsit vezetni ne lenne nagy élmény - egyszerűen csak egészen más jellegű élményről van szó, mint egy személyautónál. A Tourneo Custom vezetési élményét a méretei, a súlya, a magas üléspozíció és a nagy test ügyes, pontos navigálásának kihívása adja. Az autó 17-es kerekekkel 13 méteres körön fordul meg: egy szűk utcácskás horvát üdülőfaluban izgalmas kaland egy ilyennel kódorogni, már ha az ember szereti az ilyesmit.
A kézi váltó viszont ehhez az élményhez nem sokat ad hozzá, sőt. A kis lökettérfogatú motor alapjárat-közelben nagyon erőtlen, ezért kanyargós úton vagy városban nagyon sokat kell kapcsolgatni, a bal láb pedig nem tud kényelmesen pihenni, mert a kuplungpedál mellett a nagyon benyúló kerékdob miatt egyszerűen nincs neki hely. Jobb lenne a váltogatás, kuplungolás munkáját is a gépre bízni. Érdemes lenne automatát rendelni a kocsihoz - ha lehetne, de pillanatnyilag a mild hibrid motor csak kézi váltóval társítható, az automata váltó viszont csak MHEV-komponensek nélkül rendelhető. (Ez valószínűleg átmeneti állapot, a Ford utal is erre a hazai weboldalán, mert arra kéri a vevőket, hogy érdeklődjenek a mild hibrid - automata váltó viszonyáról megrendelés előtt.)
Egy ilyen mild hibrid busz a komplikáltabb technikával vajon kényesebb, szervizigényesebb jószág, mint egy sima dízel? Az első években biztosan nem, sőt. Az elindulásokat segítő nagy villanymotor-generátor egység valamicskét még kíméli is a motort, a fogyasztás csökkentésével pedig értelemszerűen az üzemanyag-ellátó rendszer és más segédrendszerek terhelése is csökken. A mild hibridrendszer még a fékeket is tehermentesíti egy kicsit, azáltal, hogy a generátor töltése is besegít valamelyest a lassításokba.
Majd csak a garanciaidő leteltével lehet egy kicsit kezdeni aggódni, hogy az első utasülés alá szerelt lítium-akkumulátor mikor tervezi megadni magát. A Tourneo Customra egyébként két év, öt évre kiterjeszthető, 200 ezer kilométerig érvényes garancia vonatkozik.
A mild hibrid Tourneo Custom jópofa szuperképessége, hogy stop-start rendszere nem csak megálláskor, de már gurulás közben, 12 km/h alá lassulva képes leállítani a dízelmotort, így csökkentve a felesleges motorjáratások időtartamát és üzemanyag-igényét. Aki valamiért ettől ideges lesz, a kismenüben három fokozatban beállíthatja, mennyire lassú gurulásnál is álljon le a motor.
Normál piros lámpáknál a busz nagy belső terének hőtehetetlensége segít abban, hogy ne kezdjünk azonnal fulladozni a nyári melegben a motorral együtt leálló klíma miatt a kocsiban. A teszt során viszont bekerültem egy olyan dugóba egy hülye baleset miatt (két motoros turista összeakadt, ráadásul pont egy híd előtt, tehát választhattam a 40 kilométeres kerülő vagy a félórás vánszorgás között), hogy ha nem akartunk elpusztulni, sajnos járatni kellett a motort.
Rájöttem, hogy a leálló dízelmotor újraéleszthető, ha kinyomom a kuplungot és megpöccentem a gázpedált. Sima kuplungra, fékezésre vagy kormánytekergetésre ugyanis ez a stop-start rendszer nem reagál. Így hát félórán át rugdostam a pedálokat és szidtam a Fordot, amiért nem szereltek egy stop-start kikapcsoló gombot a műszerfalra. Aztán hazaértünk, kiporszívóztam és áttöröltem a kocsit és meg is találtam ezt a gombot a középkonzol jobb oldalán. Ezek szerint az én képességeimmel egy hétre van szükség ahhoz, hogy fel tudjak dolgozni egy EKKORA műszerfalat.
A hosszú tengelytávú, kényelmesen berendezett Ford Tourneo Custom tesztautó ezen a hosszú nyaraláson remekül demonstrálta, hogy az MHEV-rendszer segíthet még túlélni azt a pár évet a dízelmotoros furgonoknak, ami egyáltalán hátravan a belsőégésű motorok számára Európában. Csaknem két és fél tonna, egy lángososbódé aerodinamikájával nyolc liter alatti fogyasztással a sztrádán - ehhez bizony kell egy kis elektromos varázslat is a klasszikus dízelcucc mellé!