Féltem tőle, hogy egy túlfújt geg lesz, de nem. A Hyundai Ioniq 5 a retrós, kockás dizájnmáz alatt egy kiváló, élhető, jól használható mindennapi villanyautó.
Nahát, ez olyan, mint egy Egyes Golf, gondoltam, amikor először megláttam a képeket a Hyundai Ioniq 45 koncepciómodellről, amely végül Ioniq 5 néven vált valódi szériamodellé. És nem is tévedtem nagyot, mert a dizájn ihletője az a Hyundai Pony, amit ugyanaz a Giorgietto Giugiaro tervezett, mint aki a Volkswagen Golf első szériáját. És mindkét modellt 1974-ben mutatták be. És most, csaknem fél évszázaddal később itt van ez az új modell, ami formájában simán lehetne bármelyik '74-es kocka modern utóda.
Az autóról február óta minden adatot tudunk már és a hazai árait is ismerjük. Fogalmunk se volt viszont ezidáig, hogy milyen ülni benne és milyen vezetni. Most már ezt is tudjuk - legalábbis ami az egymotoros, hátsókerék-hajtású, 218 lóerős verzió vezetési élményét illetve az alapszintű Comfort kivitel hangulatát, kényelmét illeti. (A menetpróbán ezt az egy változatot próbálhattuk ki, a 170 lovas alapmodellt illetve a 235 vagy 306 lovas 4x4-est valamint a Premium, Executive és First Edition felszereltségeket nem.)
A kocsi legalább egy fél mérettel nagyobb annál, mint amekkorának gondolná az ember. Az utastér helykínálata nem egy kompakt autóé, sokkal inkább egy középkategóriásé. A magasan futó tető alatt a hátsó fejtér is kellően tágas, a kabin meglepően széles, az 527/1587 literes csomagtér pedig messze kilóg az alsó-középkategória átlagából.
Az ajtók természetesen túldizájnolt kilincsekkel nyílnak, ez valamiért kötelező elem a mai villanyautóknál. A megoldás olyan, mint az Aston Martinoké, de az alapmodellnél kicsit kényelmetlen, hogy nem tolja villanymotor az ember keze alá a nyitókallantyút.
A torkomban dobogó szívvel nyitottam fel a; na, hogy is mondjam: szóval azt a fedelet, ami egy hasonló megjelenésű normális autónak a motorházteteje lenne, az Ioniq 5-nek viszont csak valamiféle nyitható karosszériaeleme. Vajon a Hyundai mérnökei is ellustálkodták a lehetőséget, hogy kialakítanak egy töltőkábel-tartó dobozt a motor híján amúgy kihasználatlan elülső térben? De nem! Ebben a kocsiban van elülső doboz, van külön hely a koszos, porban-sárban huzigált kábeleknek. Gratula, Hyundai!
Az Ioniq 5 készül sötét és világos kárpitozással is; a világos látványosabb (és szerintem szebb is), aminek persze megvan az ára a jobban érzékelhető koszolódásban. Jópofa, hogy a műszeregység illetve a központi kijelző választhatóan világos vagy sötét hátterű, így a képernyőket harmóniába vagy éppen izgalmas kontrasztba lehet hozni a kocsi belvilágával.
A kétküllős kormány jó fogású, a vezetői környezet jól áttekinthető. Szokni kell viszont, hogy a menetirány-választó kapcsoló más rendszerű, mint általában az elktromos autókban. Vagy az autókban egyáltalán. A Hyundaiban egy óriási extra bajuszkapcsoló végén lévő tekerentyűvel kell kapcsolni a D-t, N-et, R-t vagy P-t. Fura.
Az országúti vezetésen stabil, erős, nyugodt és nagyon csendes autónak bizonyult az Ioniq 5. A menetstabilizáló teljesen kikapcsolható, de a nagy tömeg és a jól tapadó, széles gumik miatt száraz úton nem igazán játékos a kocsi. Földúton viszont remekül el lehet mókázni a hátsókerék-hajtással és a precízen a kerekekre adagolható nagy nyomatékkal. A kormányzás pontos, a fék hatásos, a futómű pedig szerethető átmenet a feszes-sportos és a családias-barátságos között. De azért inkább az utóbbi.
Bár a kézi ülésállítású, hátul hagyományos izzólámpás indexekkel csúfoskodó alapkivitelű autó érezhetően egy lebutított változat, még így sem tűnt fapadosnak, túlságosan olcsónak. A 15 millió alá pont beférő, tehát az esetleges állami támogatásra épp jogosult verzió is kényelmes, igényes, elegáns, szerethető autó.
A 800 voltos rendszer, a nagyteljesítményű gyorstöltés örömeit ez alkalommal nem volt módunk kipróbálni, de nagyon kíváncsian várjuk, mit mutat majd a kocsi egy hosszabb teszten. A rövid menetpróbán mindenesetre a Hyundai Ioniq 5 jól megcsinált, alaposan átgondolt, masszív, kiforrott villanyautó hatását keltette. Pont ezt vártuk volna a Volkswagentől, de az ID.3 nem ilyen tömör, nem ilyen egyben lévő, nem ilyen kész kocsi. És nem is sikerült ilyen mutatósra. A Golf sikereinek a Pony a közelébe sem érhetett annak idején, de 48 évvel a nagyon hasonló Giugiaro-kockák bemutatása után most mintha a koreai márka lenne előnyben: az Ioniq 5 minden szempontból sikerültebb modell, mint az ID.3.
Taxinak kiváló lenne, családi autónak viszont nem mindenkinek jó – Volkswagen ID.3-teszt
Érdekes, jól használható, tágas és komfortos Golf-méretű kocsi, de a minőségérzete tömegközlekedési eszközöké, nem egy 17 milliós autóé.
