Saját autómárkát alapított a Bugatti és a Koenigsegg korábbi dizájnere, és mi mást alkothatott volna elsőre, mint egy szupersportautót. 1000 lóerős V12-es szívómotorjával és manuális váltójával a vezetés szűretlen élményét ígéri a Nilu27.
Sasha Selipanov neve ismerős lehet számodra, korábban a Bugatti, a Genesis és a Koenigsegg formatervezője volt, olyan autókon dolgozott, mint a Bugatti Chiron, a Lamborghini Huracán és a Koenigsegg Gemera. Most pedig megalkotta a saját autómárkáját, és a Nilu27 első modellje mi más lehetett volna, mint egy szupersportautó, méghozzá a nyersebb fajtából.
Míg az utóbbi években a Koenigsegg, és nemrég a Bugatti is a villamosítás felé fordult, a Nilu érdekessége, hogy nincs elektromotorja, és nincsenek benne vezetéstámogató rendszerek sem, csak a vezetés tiszta, szűretlen élményét ígéri.
A szuperautók klasszikus receptje szerint készült, szénszálas anyagból épült a monocoque, és alumínium segédkeretre került a V12-ese.
Méghozzá nem akármilyen V12-es, hiszen nem elégedtek meg egy másik autógyártó motorjának átalakításával, hanem saját erőforrást terveztettek az új-zélandi Hartley Engines műhelyében. A 6,5 literes V12-es szívómotor nagy furatával és kis löketével állítólag
olyan közvetlenül pörög fel, mint egy elektromotor, és egészen 11 ezres fordulatszám fölé lehet kihúzatni.
1070 lóerős teljesítménye mellé 860 Nm nyomaték tartozik, ami hétezres fordulaton érhető el, a nyolcvanas-kilencvenes évek Formula–1-es motorjai által ihletett erőforrás erejét pedig a klasszikus módon, hétfokozatú manuális váltóval lehet beosztani.
Csak sejteni tudjuk, hogy mit lép vele az 1200 kilogrammos Nilu, aminek 400 km/óránál korlátozott a végsebessége.
Nem lehet elmenni szó nélkül a dizájn mellett, már csak azért sem, mert a Nilu alapítója eredetileg formatervező, aki már 2006 óta csiszolgatja álomautójának alakját. Azt mondja, hogy a hatvanas évek Le Mans-i versenyautói legalább annyira inspirálták, mint az amerikai izomautók és driftautók,
Sasha szerint a Bauhaus építészet és a metálzene is ott van az ihletforrásai között.
Sirályszárnyas ajtóin egészen lényegre törő utastérbe lehet beszállni, ahol a hátsó szélvédő híján szükséges kamerás visszapillantó az egyetlen kijelző. Óriási számlapjai jól láthatók, ötpontos övek feszítenek a kagylóülésekbe,
nyitott kulisszás váltókarja legalább annyira láttatni engedi a technikát, mint a fedél nélküli motortér a műalkotásnak beillő leömlővel.
Ülései fixen rögzítettek, mint egy versenyautóban, és a pályagépeket idézik a Brembo karbonkerámia fékekkel lassított 20 és 21 colos kerekek Michelin Pilot Sport Cup 2 R abroncsai is. A Nilu ezen változata valóban nem mehet közútra, az első 15 darabos széria csak zárt pályán használható, de már készül az utcai kivitel is, amiből 54 darabot gyártanának majd.
Ez is érdekelhet: