Az egyszeri niós begurul a kocsijával ebbe a dobozba, a robotok öt perc alatt kicserélik a lemerült akkut egy feltöltöttre és már lehet is menni tovább.
Az elektromos autók újkori krónikájában a kezdetektől téma volt az akkumulátorcsere lehetősége. A csereakkurendszerre épülő elektromos autózásnak számos előnye van. A legnyilvánvalóbb, hogy hosszú utakon pár száz kilométerenként egy gyors akkucsere sokkal kellemesebb dolog, mint egy félórás–órás töltés az autópálya-pihenőben. A villanyautós infrastruktúra is könnyebben kiépíthető, ha csak néhány nagy elektromos hálózati teljesítményigényű akkucserepontot kell létrehozni sok-sok gyorstöltő helyett.
Az első Tesla Model S-ek és az első Renault villanyautók még úgy készültek, hogy fel voltak készítve a gyors, gépi akkucsere lehetőségére,
időről időre pedig újabb és újabb startupok mutatják be akkucsererendszeren alapuló elektromos mobilitási ötleteiket. Az európai és az amerikai villanyautó-piacon valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy ez nem terjedt el. A vásárlók vonakodtak belemenni a csereakkurendszerben szükséges akkubérleti konstrukciókba. Valahogy jobban bejött az embereknek a klasszikus modell, inkább kifizetik az akkut is az autóval együtt, és inkább kínlódik mindenki külön-külön a maga egy szem akkujának töltögetésével, semmint hogy folyamatosan fizessen valamiféle rendszerhasználati díjat a csereállomások és a csereakkuk használata után.
Akkucsere Kínában a gyakorlatban. Maga a csere 4,5 perc, a videón még a csúcsidős sorbanállással együtt is kábé félóra alatt sikerült töltöttre cserélni a lemerült akkut.
Kínában viszont nagyon is terjed ez a praktikus, bár az elektromos mobilitás infrastruktúrájában extra rendszerelemeket igénylő megoldás. Az akkucsere-hálózat kiépítését a kínai kormány is támogatja. A kínai autógyártók pedig cserélhető akkujú kocsikat gyártanak és ezeket adják el külföldre is, tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor próbálkoznak meg újra egy külpiacon a csereakkurendszer bevezetésével.
A Nio egészen konkrétan most próbálkozik. Legfőbb európai piacán, Norvégiában a héten megnyitotta az első akkucserepontot. Az eseményről számos videó is készült. Érthetetlen okból mind álló formátumú és rendkívül semmitmondó, de hát ez van: ha valamiben gyengék a kínai villanyautó-gyártók, hát az a a nyugati piacos marketing és PR.
Hogy kerek legyen a történet, azért megmutatjuk az egyik ilyen dokumentumfilmet az első norvég villanyautó-akkucserepont átadásáról:
A Nio cserepontjain a teljesen automatizált, konténerszerű állomáson 13 akkumulátor fér el, és van egy extra tárolóhely a már nagyon legyengült, kapacitásvesztett akku számára.
Felhasználói oldalról a rendszer használata nagyon egyszerű: bejelentkezek a mobilappban, begurulok, várok öt percet, kigurulok és kész – a számlázás, fizetés megy automatikusan a háttérben.
Szolgáltatói oldalról persze jóval bonyolultabb a történet: gondoskodni kell megfelelő mennyiségű akkumulátorról, üzemeltetni kell az elszámoló-fizető rendszert, a versenytársakat is figyelve ki kell kalkulálni a lízingdíjakat és persze folyamatosan bővíteni kell a cserepont-hálózatot.
Utóbbihoz a Nio kvázi hirdetésben keres ingatlantulajdonos partnereket. 2022 év végéig húsz cserepontot szeretnének üzembe helyezni. Akinek esetleg van Norvégiában frekventált helyen lévő telke, benzinkútja, szupermarketje, ahová le lehetne tenni egy csereakkuállomást, itt jelentkezhet!
A Nio legújabb, Európának szánt autója pedig ilyen, ni: