A huszadik század első felében kiváló luxusautók gyártójaként ismerték a Packardot, amiből az ötvenes években készült el az utolsó. Az ezredfordulón ezzel a retró stílusú csatahajóval támasztották volna fel a márkát, de nem jött be a terv.
1899-ben alapították a Packardot, amely az évek során az egyik legelismertebb márkává vált, a húszas-harmincas években az amerikai elnök, hollywoodi sztárok, gengszterek és a világ uralkodói választották a fényűző luxusautóit. Az ötvenes évekre csökkentek az eladások, és a Packardon az sem segített, hogy egyesült a Studebakerrel, 1956-ban készült el az utolsó autója.
A márka felélesztése 1991-ben egy baráti ebéden került szóba, majd
Roy Gullickson mérnök-vállalkozó megszerezte az ehhez szükséges jogokat, és hozzálátott a modern Packard megtervezéséhez.
A tanulmányautó fejlesztése 1993-ban kezdődött, és évekig tartott, a klasszikus modelleket idéző Twelve névre keresztelt koncepciót 1998 októberében leplezték le.
A retró stílusú formája alatt modern technika rejtőzött,
az alumíniumból készült karosszériával az 5,3 méteres Packard csak 1700 kilogrammot nyomott, ami egészen kevésnek számít ahhoz képest, hogy milyen motorral szerelték. A hosszú orrában egy 8,6 literes V12-es dolgozott 573 lóerővel és 804 Nm-rel, ami 4,8 másodperc alatt gyorsította százra a méretes limuzint.
Az állandó összkerékhajtás a nyomaték 65 százalékát a hátsó kerekekre küldte, a motor erejét négyfokozatú automata sebességváltó osztotta be. Az utastérben bőrkárpit és diófabetétek, automata klímaberendezés és elektromos ülések kaptak helyet.
A cég tervei szerint évente 2000 példány készült volna Amerika új luxusautójából.
Roy Gullicksonnak nem sikerült befektetőket találnia, ezért végül ez az egy példány készült el.
A működő, de forgalomba nem helyezhető Twelve még 2014-ben kelt el az RM Sotheby’s aukcióján, ahol 143 ezer dollárt fizettek érte, ez ma 43 millió forintnak felel meg. Nem is sok ahhoz képest, hogy a prototípus kifejlesztése annak idején 1,5 millió dollárt emésztett fel.
