Goldfisch, azaz aranyhal a beceneve annak a 7-es BMW-nek, amit még 1987-ben építettek egy 16 hengeres motor kipróbálására. A prototípus láttán megérted, miért nem került gyártásba.
1986-ban jelent meg a 7-es sorozat második generációja, az E32, és abból készült a következő évben ez a döbbenetes prototípus, ami sosem érte meg a sorozatgyártást. Nem nehéz megérteni, miért, hiszen a hosszú motorházfedél alá, ahová egy 12 hengeres motort még éppen be lehetett zsúfolni, egy 6,6 literes V16-os erőforrást szereltek.
A motor csak úgy fért be a BMW orrába, ha a hűtőt a csomagtérbe költöztették, és nem is egyet, hanem mindjárt kettőt is beszereltek belőle.
A friss levegőt az autó oldalára vágott nyílásokon keresztül kapta, amit üvegszálas anyagból készült idomokkal fedtek le.
A forró levegőt még el kellett vezetni a csomagtérből, ezért a hátfalat és a hátsó lámpákat is át kellett alakítani.
A 16 hengeres motor elképesztő dolgokra volt képes, a teljesítménye 408 lóerő, a nyomatéka 625 Nm.
Nem hangzik soknak, de 1987-ben az akkori csúcsmodell 750iL ötliteres V12-es motorja 300 lóerős volt, 450 Nm nyomatékkal, és még az AMG által tuningolt hatliteres Mercedes is 385 lóerőnél járt. Bezzeg ma az M760Li biturbó 6,6 literes motorja éppen 585 lóerős, de volt már 610 is.
Kettőt fizet, egyet kap. De milyet! – BMW M760Li-teszt
A BMW, ami nemcsak a 7-esek között csúcs, hanem a BMW történelmében is rekorder. Kínzó kérdésekre kerestük a választ, mellesleg élveztük is kicsit.
A legérdekesebb az egészben, hogy a motorhoz hatfokozatú kézi váltót kapcsoltak, ami manapság már elképzelhetetlen lenne.
Az egyetlen példányban készült prototípust aranybarnára fényezték, innen kapta a Goldfisch nevet. Nem ez az egyetlen furcsaság a BMW-től, 1999-ben például az 5,4 literes V12-es motort zsúfolták be az apró Z3-ba.
Amikor a BMW-nél V12-es motort építettek a Z3-ba
Nem sült el jól a kísérlet.
