Minden idők egyik legismertebb Rolls-Royce-a az a versenyautó, amit a nyolcvanas évek elején a Párizs-Dakar-ralira építettek, és ami valójában nem is Rolls-Royce, a goodwoodi gyártó pedig egyáltalán nem akarta, hogy elkészüljön. A neve Jules, és ez itt az ő története.
1978-ban, december 26-án a párizsi Trocadéro téren egy sereg színes autó sorakozott fel, hogy legénységükkel elinduljanak életük eddigi legnagyobb kalandjára. 182 jármű, köztük motorok, autók és teherautók vágtak neki a hat országon keresztül tartó, 3168 kilométeres túrának. Ekkor született meg a Párizs–Dakar-rali, ami a világ egyik legkeményebb autóversenyévé nőtte ki magát, és bár sokáig azt hittük, hogy elválaszthatatlanul kötődik az afrikai kontinenshez, később Dél-Amerikába, majd az utóbbi években már Szaúd-Arábiába költözött.
Népszerűsége rendkívül gyorsan nőtt, hiszen míg a nyolcvanas évek elején alig több, mint kétszáz, addig az évtized végére már hatszáz jármű állt rajthoz. A Párizs–Dakar-rali korai éveinek szépségét éppen az adta, hogy egyaránt részt vettek rajta profi autóversenyzők és gyári csapatok, valamint kalandvágyó amatőrök is, akik szentül meg voltak győződve róla, hogy a legmegfelelőbb autót építették erre a kimerítő eseményre. 1981-ben ebben a forgatagban állt a rajtnál Thierry de Montcorgé, a rali történetének egyik legemlékezetesebb versenyautójával.
Rolls-Royce-szal a Szaharába
Két gazdag francia playboy, Thierry de Montcorgé és Jean-Christophe Pelletier fejéből pattant ki az őrültségnek hangzó ötlet, hogy az előbbi négykerék-meghajtásúra alakított Rolls-Royce-ával vágnak neki a Dakarba vezető útnak. Fantasztikusan hangzik, és szerencsére később sem gondolták meg magukat, így készült el a nyolcvanas évek egyik legismertebb Rolls-Royce-építése, ami még a márka jelenlegi szabadidő-autója, a Cullinan megszületéséhez is ihletet adhatott, bár a gyártó ezt hivatalosan sosem ismerte el.
Eredeti tervük szerint Thierry autója, egy Rolls-Royce Corniche alá építettek volna négykerék-meghajtást, de a luxusautó karosszériája egyszerűen túl nehéz volt ahhoz, hogy az eredményt versenyképesnek lehessen nevezni. A két férfi ezért úgy döntött, hogy csővázas szerkezetre építik fel az autót, és az eredetire hasonlító karosszériaelemeket üvegszálas anyagból formálják meg, amihez a Corniche adta a mintát. Csak egy pár alkatrész, például a szélvédő, a krómozott lökhárító, a műszerfal és persze a jellegzetes hűtőmaszk származott valóban egy Rolls-Royce-ról.
Igazi versenyautó lett
Michel Mokrycki vezette a projektet, akinek a nevéhez több versenyautó, köztük a Citroën prototípusok építése fűződik. Mindenekelőtt szükség volt egy strapabíró terepjáró alapra, és a hasonló tengelytávja miatt a Toyota Land Cruiser ideálisnak tűnt erre a célra. Az acélból készült alvázat, a felfüggesztést, a fékrendszert és az osztóművet is ebből vették át, de a Toyota motorját egy jóval izmosabbra cserélték. A Corvette-ből származó 5,7 literes V8-as azért is tűnt jó választásnak, mert a Corniche eredeti motorja is V8-as volt.
Mint a Párizs–Dakar-ralin induló minden versenyautót, úgy a Rolls-Royce-nak kinéző gépet is rendesen felkészítették a sivatagi kalandra.
Bukócsövet építettek be, fehér lemezkerekeire vaskos off-road abroncsok kerültek, és alsó védelmet is kapott a technika. Mindezt versenyautós kormánykerékkel és kagylóülésekkel egészítették ki, és hogy Párizs és Dakar között ne kelljen sűrűn tankolni, az eredeti üzemanyagtartályt 332 literes tankra cserélték.
Amikor a Rolls-Royce-nál értesültek a projektről, szellemi tulajdonra hivatkozva azonnali lépéseket tettek annak leállítására. Szerencsére a Corniche építőinek volt egy adujuk, ugyanis egy luxusmárka, a Christian Dior lett a csapat főszponzora, akik aztán sikeresen megbékítették a Rolls-Royce-t. A Dior éppen akkor vezette be egy új termékét, egy férfiaknak szánt parfümöt, és nem is találhattak volna menőbb reklámhordozót az összkerék-meghajtású Rolls-Royce versenyautónál. Mivel a parfüm neve Jules volt, hamarosan az autót is így emlegették.
Versenyképesnek bizonyult
Jules tehát ott állt a Párizs–Dakar-rali rajtjánál 1981-ben, és óriási érdeklődés vette körül, Thierry de Montcorgé és Jean-Christophe Pelletier pedig rá is játszottak az imázsukra, állítólag nagy rekesz pezsgőt és osztrigát vittek magukkal a kalandra, ezeket ugyanis a sivatagban elég nehéz lett volna beszerezni. A Rolls-Royce pedig nemcsak feltűnésben jeleskedett, hanem meglepően jól teljesített magán a versenyen. Sokáig az első húszban autóztak a futamon induló 291 jármű között, ami egészen meglepte a profi csapatokat.
Féltávon éppen a 13. helyen álltak, amikor beütött a balszerencse, és egy fának ütköztek.
Megsérült a kormánymű, és bár egy helyi szerelő meg tudta javítani, a munka annyi időt vett igénybe, hogy diszkvalifikálták a csapatot. Thierry Sabine, a Párizs–Dakar-rali alapítója azonban – vélhetően a nagy publicitás miatt is – végül engedélyt adott Jules legénységének, hogy versenyen kívül befejezzék a távot, és becsülettel végig is mentek rajta. Kifizetődött a Christian Dior bátorsága is, hiszen a kis anyagi befektetésért cserébe óriási megjelenést kaptak.
Még érdekesebb, hogy miután Jules képei elkezdtek megjelenni a magazinokban szerte a világon, a Rolls-Royce-hoz számtalan érdeklődés érkezett, akik négykerék-meghajtású Corniche-t akartak vásárolni. A tehetőseknek azonban egészen a közelmúltig kellett várniuk ahhoz, hogy olyan Rolls-Royce-t vásároljanak, ami a sivatagi homokban is elmegy, a Cullinan ugyanis meglepően jól teljesít ebben a feladatban is. Jules pedig nemrég teljes felújításon esett át, és 250 millió forintnak megfelelő összegért adták el az Aguttes aukcióján.
(Képek: Getty Images, Aguttes)
Ez is érdekelhet:
