Ha a Seat mindenre olyan sebességgel reagálna, mint a szabadidő-autók piachódítására, akkor talán már végeztek volna a céges dokumentumok cédére írásával, a felsővezetőik mostanában szoknák a mobiltelefont, a dolgozói szakszervezet pedig büszkén hirdetné a faliújságon, hogy öt éven belül minden részleg kap saját e-mail címet.

Persze a Seat főhadiszállása sem egy vízmosásokon keresztül megközelíthető világvégi bunkerben van, csak úgy alakult, hogy a Volkswagen-konszernen belül a Seat került a SUV-k bevezetési listájának végére: a Porschétől a Škodán át a Bentleyig mindenki előbb elkészítette a saját SUV-ját, mire megjelent az Ateca.

Azt is tudjuk viszont, hogy a konszernstratégiával nem csak a prémiummárkák nyerhetnek, így lett minden idők legjobb Seatja az Exeo, ami ugye Audi A4-esként élte az előző életét. Ha tehát ügyesek, az Ateca friss belépőként is lehet kiforrott autó. Nézzük.

Az Atecába közvetlenül egy Q2-es Audiból szálltam be, ami nem túl sportszerű a Seattal szemben. Így alakult, és az akaratlan összehasonlítás rögtön meg is kezdődött, amint a dizájnos, bár csak részben igényes anyagokból építkező belsőből a – legfinomabb jelzőt használva – letisztult környezetben találtam magam. Nem sok jelét látni, hogy korábban latinos, élettel teli márkaként próbálták pozicionálni a Seatot, bár igaz, hogy az élettel teli latinok is elálmosodnak néha.

A Leonból származó dögunalmas műszerfal szerencsére nem jellemzi az autó stílusát. Bár a külseje sem kelt azonnali vágyat, hamar meglátható benne a rideg szépség, észrevehetők a jó arányok, az pedig biztosan büszkeséggel tölti el a seatosokat, hogy az emblémákat négy karikára cserélve is hihető lenne az eredmény.

Tulajdonosai pedig úgysem fogják hasonlítgatni, mint ahogy az újságírók, valószínűleg nem gondolkoznak majd azon, hogy anyaghasználatában és extráiban is szándékosan a VW Tiguan alá korlátozzák – ők csak egy jó autót akarnak. És az Atecával azt kapnak.

Egyrészt meglepően tágast: bár a Seat SUV csak 4,36 méter hosszú, tehát pár milliméterrel rövidebb, mint egy Astra, elöl-hátul kényelmes, négy normál méretű felnőttnek akár hosszabb távon is, miközben még majdnem fél köbméternyi cuccot is vihetnek magukkal.

Méretéhez és másfél tonnás tömegéhez alighanem az általunk is próbált kétliteres, 150 lóerős dízelmotor ideális az összkerékhajtással. Normál használat során minden helyzetben elég az ereje, amit sokkal jobban útra is tud vinni, mint például az azonos teljesítményű, de csak elsőkerekes Q2-es – lám, mégsem sikerült mindenben tartani a hierarchiát.

Nehéz lenne megmondani, a beltér sivárságát leszámítva miben kiemelkedő az Ateca. Összességében viszont rendesen összerakott, jól teljesítő autó, tényleg érződik rajta, hogy nem új a műfajban, még ha a Seat-időszámítás szerint az is. Ha nem latinságot, hanem jó SUV-t szeretnél, gondolj rá.

(Fotó: Nagy Gergely)