Oké, hogy csak 92 lóerős, viszont alig 555 kilót nyom, szóval tud menni rendesen. És most tényleg megint tud menni, mert a Škoda restaurálta a két legyártott példány egyikét.
Ez az igazán látványos Škoda kupé sajátos módon egy eredetileg nyitott karosszéria bezárásával készült az '50-es évek végén. Alapja a 968-as gyári kódú fejlesztés, az 1100 OHC nevű, 1956-57-ben hosszú távú megbízhatósági versenyekre készült nyitott versenyautó volt. Ebből az autóból fenn is maradt két legyártott példány. Az egyik kocsi a Mladá Boleslav-i Škoda Múzeum féltett kincsei között szerepel és rendszeresen megmutatja magát veteránbemutatókon, a másikkal a brit Škoda-importőr szokott menőzni márkarendezvényeken.
A zárt tetős 1100 OHC Coupéból is két példány készült, 1959-60-ban, de mindkettő megsemmisült egy-egy balesetben az idők során. A Škoda gyári múzeuma és prototípus-műhelye úgy döntött, szerveznek egy nagy, közös szellemidézést és a Škoda Motorsport fennállásának 120-adik évfordulójára újraalkották a különleges és extrém ritka sportmodellt.
Az 1100 OHC csövekből hegesztett könnyű vázában a motor az első tengely mögé került a jó súlyelosztás érdekében. A kocsi elöl-hátul független, egyedi konstrukciójú kerékfelfüggesztést kapott.
A soros, négyhengeres motor a 440 Spartakból érkezett, de az alumínium dugattyúkkal, hengerenként két gyertyával felszerelt sportverzió 9,3:1-re növelt kompressziójával, két karburátorával és jócskán megemelt maximális fordulatszámával jóval erősebb lett. A motor, ami a Spartakban 40 lóerőt tudott, a versenyautóban 92 lóerőt küldött 7700-as percenkénti fordulatszámon az ötfokozatú váltón keresztül a hátsó kerekekre.
A maximális fordulatszámot rövid időre 8500-ig is el lehetett engedni. A mindössze 555 kilós, alumínium karosszériás autó hosszú váltóval-diffivel akár 200 km/h feletti végsebességet is elérhetett. A hátsó dobfékeket az Alfákhoz hasonlóan a féltengelyek belső oldalára helyezték, a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében.
A két Škoda 1100 OHC Coupé hivatalos versenykarrierje 1960-tól '62-ig tartott. A kocsik ezután nem indulhattak versenyeken, mert 1,1 literes kategóriájuk megszűnt. Az autókat eladták, de új tulajdonosaiknak nem volt szerencséjük velük: mindkét példány megsemmisült egy-egy balesetben. Az egyik roncsból viszont legalább a motor épségben megmaradt, ugyanis a tulajdonos egy Felicia OHV-motorját építette az érzékeny sportmotor helyére. Az eredeti motor egy tanműhelyben vészelte át az elmúlt több mint fél évszázadot és ez került most be az újjáépített autóba.
Az eredeti autók karosszériája teljesen tönkrement a balesetekben. Az egyik kocsiból az egyedi építésű hátsó tengely a cseh Nemzeti Műszaki Múzeum tulajdonába került, az intézmény viszont 25 évvel ezelőtt átadta az alkatrészt a Škoda gyári múzeumának. A három részre vágott csővázat a komplett első futóművel 2014-ben szerezte meg a múzeum egy magángyűjtőtől.
Ebből a sok fémdarabból állították össze újra a Škoda szakemberei az egykori 1100 OHC vázát. A váz, a hűtő, a benzintank és néhány egyéb elem rekonstrukciója már 2015-ben elkészült, az autó „csontváza” sokáig a gyári múzeumban pihent az egyik fennmaradt nyitott 1100 OHC mellett. Miután megszületett a döntés, hogy feltámasztják a Coupét is, ezekre az alapokra készült el az új alumíniumkarosszéria. Az egykori karosszériaépítő mester, Jaroslav Kindl megmaradt tervei alapján készült fa modellekre hajlított, 0,8 illetve 1 milliméter vastag alulemezeket szegecseléssel és hegesztéssel állították össze illetve szerelték a vázra.
A restaurációhoz az autó alkatrészeit számítógépen is lemodellezték, összeillesztették, majd méretarányos kis makettek illetve egyes elemekről 1:1 arányú fizikai modellek is készültek. Valójában úgy készült az autó, mint egy új modell, azzal a nehezítéssel, hogy nem lehetett szabadon szárnyalni a tervezéssel, hanem a kész járműnek végül hűen reprodukálnia kellett a muzeális értékű eredetit.
Szerencsére a Škoda egykori versenyautó-építői sok kisebb alkatrészt inkább átemeltek más szériamodellekből egyedi tervezésű-gyártású elemek készítése helyett. A kilincsek, kapcsolók és a háromküllős kormány mind létező sorozatgyártású Škodákból származnak, ezekből a gyári múzeum viszonylag könnyen tudott találni egyet-egyet a projekthez.
Az egykori versenyautók eredetileg anodizált karosszériával szerepeltek a versenyeken, de az 1962-es szezon derekán a gyár az érdekes, de nem igazán szép fémes felületeket inkább látványos pirosra festette. Piros lett tehát az újjászületett 1100 OHC Coupé is.
Lassan ez a fura Škoda is veteránná válik: