Szívesen visszamennénk az időben, hogy versenyezzünk ezzel a Škodával, amit 1957-ben mutattak be, és könnyű építésmódjának köszönhetően apró motorjával is megfutotta a kétszázas tempót. Mára tökéletes állapotba hozták, és már készül a kupéváltozat is belőle.
1957-et írtak, amikor a Škoda bemutatta a legújabb versenyautóját, amelyet hosszú távú, megbízhatósági pályaversenyekre szánt. A korábbi gépekkel ellentétben az 1100 OHC nem egy utcai modell alapjára épült, hanem teljesen egyedi konstrukció. A prototípus csővázas szerkezetére üvegszálas műanyagból készült karosszériaelemek kerültek.
A lehetőségekhez mérten áramvonalas formát terveztek hozzá, kezdetben bukólámpával képzelték el, végül plexiborítás került a fényszórókra.
Már a pilótájához mérve is látszik, hogy egy kompakt és karcsú autóról van szó: ez a Škoda csupán 3,88 méter hosszú, 1,43 méter széles és mindössze 96 centiméter magas. A könnyűszerkezetes felépítésének köszönheti, hogy 550 kilogrammot nyom a mérlegen, és a hátulra épített ötfokozatú váltójával egy 75 kilogrammos sofőrrel a fedélzeten pontosan fele-fele a súlyelosztása.
A könnyű versenyautót egy apró motor is fürgén hajtotta: az 1089 köbcentiméteres négyhengeres 92 lóerőt teljesített 7700/perc fordulatszámon, amivel akár 200 km/órával is száguldhatott.
Már az első bemutatkozásakor sikert aratott az 1100 OHC, mivel 1958-ban megnyerte az utcai pályán rendezett versenyt Mladá Boleslavban. Az akkori politikai helyzet miatt azonban nem mérhette össze az erejét a nyugati versenygépekkel, hiszen csak a szocialista országokban engedélyezték az indulását.
A két roadster mellé 1959-ben két kupét is építettek alumínium karosszériával, és azok sem voltak sokkal nehezebbek, csak 618 kilogrammot nyomtak. A legjobb az egészben az, hogy még mind a négy autó megvan. A képeken látható példány a cseh Škoda-múzeum büszkesége, a társát a brit importőr őrzi, a kupék egyikét pedig éppen felújítják a gyári restaurátorok, úgyhogy hallani fogunk még róla.