Gyorsan terjedő divat a SUV-gyűlölet. Pedig önmagában csak attól, hogy egy SUV SUV, még nem feltétlenül rossz ember. Izé, autó.
Európa-szerte tapasztalható, főleg a leggazdagabb, legfejlettebb nagyvárosokban erős, de a végeken is erősödő társadalmi jelenség a SUV-ok gyűlölete. A szabadidő-autók sok ember szemében a környezetkárosítás, az egyre kevésbé tagadható veszélyeket, tragédiákat hozó klímaváltozás, az erőforrások önző pazarlásának tárgyi jelképeivé váltak, bár nem kizárt, hogy némi egyszerű irigység is van a SUV-ok és SUV-osok utálatának hátterében. Mindegy is; akármiért is gyűlöljük a SUV-okat, gyűlöljük őket okosan!
Az általunk is próbált Rolls-Royce Cullinant 6,75 literes, 600 lóerős, 12 hengeres benzinmotor hajtja. 5,34 méter hosszú, 2,7 tonnát nyom, és 15-20 liter benzint eszik száz kilométeren. Városban, araszolva ez lehet jóval több is. Ez az autó ízig-vérig klasszikus luxus-SUV. Hatalmas, pazarló autó, nem való a városba – rendben van, gyűlöljük. No de:
A Rolls-Royce e másik modelljét már nem utálják a SUV-gyűlölők. Pedig a fent látható, hosszított tengelytávú Ghost 5,7 méter hosszú, tehát több helyet foglal a városi forgalomban. Motorja ugyanaz a hatalmas tizenkét hengeres, fogyasztása alig kisebb, hiszen ez a kocsi is két és fél tonna. De a Ghost nem SUV! És hát nyilván ez a lényeg, ha jól értem a hivatalos ideológiát.
A brit Tyre Extinguishers nevű mozgalom aktivistái ugyanis ennek a jól specifikált SUV-gyűlöletnek a jegyében engedik le a SUV-ok kerekeit a nagyvárosokban, a szélvédőre pedig tájékoztató cetlit tesznek arról, hogy pontosan mi is a bajuk a szabadidő-autókkal. A mozgalom úgy általában minden SUV és 4×4-es autó ellen irányul, oktatóoldalukon számos példát is mutatnak arra, hogy mi a SUV.
És itt kezd az egész átmenni értelmes társadalmi kezdeményezésből ostoba méregzöld baromsággá.
A Tyre Extinguishers ugyanis háborút esküdött kábé mindennek, ami akár csak hunyorítva SUV. A Land Rover Discoverytől kezdve a Volvo XC90-en át egészen a Toyota RAV4-ig, sőt: a Nissan Juke-ig. De tényleg, ezekről a kocsikról mindről van fotó is a weboldalon, hogy segítse az aktivistákat a barát–ellenség-felismerésben. Vagyis ez a 4,21 méter hosszú szubkompakt autó, amelyből ma már kapható hibridváltozat, amely vegyes üzemben 5,2 liter benzint fogyaszt katalógus szerint száz kilométeren:
És ha már Nissan, bizonyára a márka új, teljesen elektromos, soha semmilyen káros anyagot ki nem bocsátó autója, a marketingokokból SUV-os dizájnt viselő Ariya tulajdonosai is készülhetnek rá, hogy leeresztve találják a kerekeiket, mert hát SUV.
Szerencsére a brit taxisok nem kerültek a szeleptekergető öko-szoftterroristák és általában a SUV-gyűlölők célkeresztjébe. Hiszen mondjuk ez a magas építésű, hatalmas légellenállású LTI TXII, amely ma is tízezerszám rohangál London utcáin, de igazából mindenhol egész Angliában, nem SUV:
Ha ezt a primitív, zsigeri, minden gondolkodást nélkülöző és sajnos gyorsan terjedő SUV-gyűlöletet a magyar valóságban próbálnánk meghonosítani, szegény rendőreink is biztosan folyton leengedve találnák SUV-jaik, a füstokádó szörnyeteg új hibrid vagy mild-hibrid Euro 6-os Suzuki Vitaráik kerekeit. Az Átlagos Magyar Autónak, a 15 éves, 300 ezer kilométert futott, fél méterrel hosszabb, kivert katalizátorú dízel Passatnak viszont még tisztelegnének is a mozgalom hívei, amint elegáns koromcsíkot hagyva maga mögött áthúz az Alagútban. Hiszen az nem SUV.
És ott vannak a plug-in hibrid, sőt: elektromos, sőtsőt: hidrogénüzemű SUV-ok is. Az ő kereküket is le kell engedni?
Én már láttam a saját szememmel olyan Gazdag Embert, aki nemcsak megvette a konnektorról is tölthető óriási, gonosz luxus-SUV-ot, hanem tényleg töltögette is, mert elvi kérdés volt neki, hogy a sűrűn lakott városban ne rongálja mások egészségét. Ő akkor egy gonosz ember, akit gyűlölni kell, mert nem mondjuk 7-es BMW-t vett zöld rendszámmal, hanem egy Range Rovert?
Az pedig örökké mesélhető saját sztorim, hogy egy sajtóbemutató kapcsán egy Mercedes SUV-ot vezetve Frankfurtban egy ideges bácsi talán egy Polóval 30-40-nel cammogva nem engedett előzni, folyton sávot váltott előttem, amikor elmentem volna mellette. A piros lámpánál azért sikerült melléhúzódnom, lehúztam az ablakot és kérdőn felvontam a szemöldököm. – Ne menjek olyan gyorsan a városban ezzel a SUV-val, ne szennyezzem a levegőt! Jogos – lett volna, ha nem a Mercedes hidrogénhajtású, tiszta vízpárát kipöfögő GLC F-Cell prototípusát vezetem éppen.
De mi is a SUV valójában?
A betűszó a Sport-Utility Vehicle rövidítése. Igazán jól magyarra fordítani nem lehet, a közkeletű szabadidő-autó kifejezés se fogja meg jól ennek az Amerikában keletkezett kategóriának a lényegét. A lényeg: a SUV olyan kocsi, ami néhány ember A-ból B-be szállítása mellett egy csomó minden egyébre is használható, például lehet vele szörfdeszkát vinni a tengerpartra, lakókocsit felhúzni a hegyre, telepakolni kempingcuccokkal és elmenni vele a vadonba egy hétre.
A SUV magas építésű, földutak leküzdésére is alkalmas futóművű autó, gyakran, de nem kötelezően összkerékmeghajtással és persze elég erős motorral ahhoz, hogy a nagy, nehéz testet megpakolva, vontatmánnyal terhelve is képes legyen dinamikusan mozgatni.
A számomra legszimpatikusabb eredetmítosz szerint az első igazi SUV az 1963-tól '83-ig gyártott Jeep Wagoneer volt, amely a hatalmas amerikai családi kombik kényelmét hozta össze a durva terepek leküzdésére is alkalmas 4x4-es technikával. Az első európai SUV pedig az 1970-es Range Rover.
Nagyon sok olyan mai kocsi, amit SUV-ként emleget akár még a gyártó is, tökéletesen alkalmatlan mindarra, amire a klasszikus amerikai SUV-ok és az első európai SUV-ok, a BMW X5, a Mercedes ML-osztály képesek. Ezeknek a SUV-nak nevezett autóknak egy része pusztán méretei miatt is megcsúfolása a SUV-kategóriának. Extrém példa a 3,7 méter hosszú Suzuki Ignis, amit a gyártó itthon ultrakompakt SUV-nak kommunikál, pedig aztán az Ignis akárhogy is ágaskodik, nem több, mint egy (amúgy nagyon praktikus és jópofa) klasszikus kisautó.
Sok modell csak simán identitászavarban szenved, és valójában nem SUV, hanem crossover, vagyis a klasszikus kategóriákat így-úgy összemosó, terepes, sportos és családias jegyeket egyaránt mutató, én úgy mondanám: Tipikus XXI. Századi Autó. Tökéletes példa erre a brit gumileeresztgető mozgalom által is kipécézett Toyota RAV4, melynek legújabb generációjából már a városban semmilyen káros anyagot nem eregető plug-in hibrid változat is készült, de a sima hibridek fogyasztása és emissziója sem vethető össze egy nehéz, komoly terepre is alkalmas, a városban esetleg joggal gyűlölt valódi SUV-éval vagy terepjáróéval.
A 4,6 méter hosszú, másfél tonnás RAV4 semmivel sem okoz nagyobb kárt a városban, mint egy klasszikus középkategóriás autó. Ha valahol el lehetne kezdeni leengedgetni a kerekeit környezetvédelmi okokból, az pont az autópálya lenne, ahol a hagyományos, de a divat nyomása miatt a gyártásból lassan kiszoruló, hasonló belső méretű középkategóriás kocsiknál (VW Passat, Ford Mondeo, akár pont a néhai Toyota Avensis) vagy kompakt kombiknál (Golf, Focus, Corolla kombi) kicsit magasabb építése, kicsit rosszabb légellenállása miatt valóban valamivel többet fogyaszt.
A városi forgalomban egy SUV vagy egy SUV-nak nevezett autó önmagában csak azért még semmivel sem okoz nagyobb kárt, mert SUV.
Ha igazán megalapozottan, tudományos igényességgel szeretnénk gyűlölni autókat vagy autósokat Földanyánk védelmében, tegyünk egy kis munkát ebbe a gyűlöletbe! Gyűlölködjünk a feleslegesen nagy mozgatott tömeg, az indokolatlanul sokat fogyasztó, korszerűtlen vagy túlméretezett motor, a helyfoglaló, parkolást nehezítő extrém méretek miatt. De csak azért utálni egy kocsit, mert SUV vagy SUV-nak látszik? Ne már, az olyan butaság!