Városban és országúton jól teljesít a fullhibrid Suzuki Vitara, de autópályán csak ordítva szenved szegény.
A Suzuki Vitarát Magyarországon igazán senkinek nem kell bemutatni. Nyolcadik éve ontja az esztergomi gyár ezeket a praktikus kis SUV-okat, rendőrautóként is gyakran találkozunk velük, statisztikailag szinte kizárt, hogy ne legyen minden, három generáció mélységben és unokatestvéri széles sávban definiált családban legalább egy belőle. A dizájnt utoljára 2018-ban frissítette a Suzuki, szóval már a jelenlegi külsőhöz-belsőhöz is bőven volt már időnk hozzászokni. De akkor miért írunk most mégis az egyik legrégebbi, legunalmasabb ma kapható kocsiról? Mit tud ez az egyébként csinos, selymes bézs fényezésű Vitara, hogy címlaplány lehet belőle a Playeren?
Azt tudja, hogy fullhibrid. A Vitara tavaly óta kapható olyan hibridrendszerrel, ami nem csak egy, a szokásosnál valamivel erősebb önindítóval segít bele tessék-lássék a hajtásba (mild hibrid), hanem
akkora akkuja és villanymotorja van, ami ténylegesen képes is hajtani a kocsit. Egy kicsit.
A 140 volt feszültségű, 0,84 kWh kapacitású lítium-ion akku kapacitása még elméletben is legfeljebb csak pár kilométerre elég. A hajtó villanymotor 24,6 kW (kb. 33 lóerő) teljesítménye városi forgalomban is kevés, inkább csak alkalmi segítség a másfél literes benzinmotor számára gyorsításnál, vagy klímabarát alternatív hajtási megoldás dugóban vánszorgásnál, hogy a benzines technika nyugodtan alhasson, amíg nem lesz rá megint igazán szükség.
A manapság különböző Toyota modelleket saját márkanév alatt, emblémacserével forgalmazó Suzukinál bizonyára dolgozik valamiféle kisebbrendűségi komplexus, ezért dönthettek úgy a fejlesztésen, hogy a saját modellbe saját full hibrid technológiát fejlesztenek ki az évtizedek óta tökéletesített Toyota-rendszer átvétele helyett.
A Vitarában az elektromos motor egy hatfokozatú, robotizált váltóval dolgozik össze. A mérnökök jópofa ötlete az volt, hogy hibridüzemben az elektromos motor nyomatékával mintegy elkenik az átmeneti hajtási kihagyást: amíg a rendszer kuplungol és vált, a villanymotor tovább hajt, az eredmény pedig sima haladás, nem érzékelhető váltás, öröm és boldogság lesz majd. Ez amúgy egész jól sikerült is, normális, finom haladás, gyorsítás mellett tényleg nincsenek váltási megtorpanások. Városi-elővárosi, sík országúti üzemben a hibrid Vitara nyugodt, komfortos technikájú kocsi. Minden összeomlik viszont, ha jön egy emelkedő, vagy ha kimegyünk a sztrádára.
Ha nő a tempó, még ez a hatalmas tetőablakos, igényesen kárpitozott ülésű, jól felszerelt csúcs-Vitara is azonnal olcsó kiskocsivá válik. A motor- és a szélzaj bántóan felerősödik, a keskeny, magas kasztni billegős, instabil lesz. De ez még csak a Vitaraságból jön.
Nagyobb baj, hogy a másfél literes szívómotor ezzel a tömeggel, légellenállással és váltóáttételezéssel csak folyamatos szenvedés mellett tud megbirkózni és ebből a szenvedésből zajon, vibráción keresztül bőségesen juttat az utasoknak is.
A Vitara-katalógus szerint az 1,4 literes turbómotoros változatban hasonló hatodik fokozati váltóáttétel mellett a hajtáslánc végáttétele jóval hosszabb a hibridénél: 4,059 a 4,688-cal szemben. A hibridben a benzinmotor tehát többet pöröghet 130-nál, mint a turbóban, de még így se bírja szuflával szegény. A váltó állandóan visszakapcsol hatodikból ötödikbe, mert a motor nem bírja lassulás nélkül tartani a tempót, ha jön egy pici szembeszél, emelkedő, akármi. A Suzuki így a saját, a Toyotához képest egészen máshogy működő rendszerének működésében sikeresen másolta le a korábbi Toyota hibridek legkellemetlenebb sajátosságát: a legkisebb motorterhelés-növelésre is bekövetkező szomorú bőgést.
A Suzuki érdekes modellstratégiája szerint a full hibrid hajtással kötelezően együtt járó automata váltó jelenti „az” automata Vitarát, míg az 1,4 literes turbómotor csak kézi váltóval rendelhető. Városi autózás, rövid távú ingázás, gyakori földutas használat a magas építésű, 4x4-es opciót is kínáló full hibrid hajtással: ez rendben van, erre tényleg megfelel a legújabb esztergomi Suzuki. Hosszú autópályázásokra viszont a szívó benzin-elektromos kombót használó hibrid Vitara már nem jó, oda a turbós való.
A végre pedig van még egy viccem. Mehet? Tessék: míg a fronthajtású, 140 lóerős turbós Vitara 8,5 milliós listaárról rajtol, a 115 lóerős rendszerteljesítményű, kisebb csomagterű, kisebb vontatási kapacitású, gyakorlati tapasztalataink szerint alig vagy nem is takarékosabb alapkivitelű hibrid, 4×4-es Vitara katalógus szerinti ára e pillanatban 12,34 milla. A fullos, üvegtetős, kéttónusú festésű tesztautó pedig listaáron 13,48 millió forintba kerül. Nem is olyan jó vicc ez, ugye?
A Suzuki Fronxról hallottál már?
- Nagy, nyitható üvegtető
- Jól kezelhető, sokgombos HMI
- Autópályán hangos, diszkomfortos viselkedésű technika
- Komolytalanul magas listaár