Komolyan sportos kívülről, az erősebb változata tényleg nem gyenge. Ugyanakkor az ígéretes GR Sport név csak egy felszereltségi szint, a hibrid Toyoták lényege pedig nem az élvezetes csapatás szokott lenni. Szóval?
Ha valaki ráérez a karakterére, szürkét vegyen! – valami ilyesmit írtam a Toyota Corolla tizedik generációjáról szóló írásom végére tizenegynéhány éve. Ha az unalomnak lenne mértékegysége, az akkoriban az egységnyi Corolla lehetett volna, egy Corolla értéke hat társasházi közgyűlés, tíz parlamenti öninterpelláció, vagy tizenöt szabadon választott oldal Anne Reboul–Jacques Moeschler: A társalgás cselei. Bevezetés a pragmatikába c. könyvéből.
Most pedig nézzünk egy szürke Corollát 2020-ból!
Van, amiben előnyére változik a világ. A Corolla tizenkettedik generációja vagy tetszik, vagy nem – a jelentős többségnek alighanem igen –, de észrevehető, és ez mindenképp pozitívum. Hát még a képen látható változat, a GR Sport! Ehhez sportosabb első lökhárító, (ál)diffúzoros hátsó, spéci küszöbborítás, fekete tető, hűtőrácskeret és tükörborítás, illetve legalább 17 colos kerekek járnak, az összkép igen csinos, főleg ezzel a hirtelen fehérnek tűnő, de menő, halványszürke árnyalatú fényezéssel.
A látvány és a név alapján többre is gondolhatnánk, de a Corolla GR Sport valójában egy felszereltségi szint, amelynek lényege az optikai csomag – ellentétben a GR Yarissal, amely összkerekes, 261 lóerős és elég őrült –, az ilyen pedig könnyen válhat kellemetlenné, ha alulmotorizált autó kapja. A kizárólag hibridhajtással elérhető GR Sportnál is van ilyen opció: a 122 lóerős változat is alkalmas a haladásra, ahogyan egy lusta macska is, aki viszont rögtön nevetségessé válik, ha gepárdnak öltözik. Oké, a tesztautót sem fair a gepárdhoz hasonlítani, de a kétliteres, négyhengeres benzines és a villanymotor 184 lóerős összteljesítménye már illik a sportos külsőhöz. 7,9 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra, a végsebessége viszont csak 180 km/h, ami persze már így is jelentős gyorshajtás a világ útjainak 99%-án, csak hát ugye a sportos imidzs…
Sokkal lényegesebb, hogy megy, mint az, hogy mennyivel, főleg, hogy a hibrid Toyoták általában nem vezetési, hanem alacsonyfogyasztási-élményt okoznak, és tulajdonképpen ez is a feladatuk. Itt viszont mégis várnánk dinamikát és ebből fakadó örömöt – meg is kapjuk, ha nem esünk túlzásokba. Jól kell feltenni a kérdést. Sportkocsi? (Rossz kérdés, a válasz: nem.) Jobban megy, mint ahogy a hibrid Toyoták menni szoktak? (Valamivel ügyesebb kérdés, a válasz: igen.) Ahhoz képest, hogy hibrid Toyota, mondható elég gyorsnak és élvezetesnek? (Egész jó kérdés, a válasz: igen.)
Ennek az autónak az értelme, hogy azok is élvezhessék a piac egyik legjobb hibrid rendszerének előnyeit, akik ezért nem akarnak mindenféle klasszikus vezetési élményt feláldozni, illetve fordítva: szeretnének a szükségesnél és az átlagosnál dinamikusabb kocsit, még jóval a tényleg sportos kompaktoktól innen, de ezért nem akarják vállalni a magasabb fogyasztást, a városi használatnál jelentkező hátrányokat.
Kevésbé gyorsulásgyilkos az e-CVT nevű váltó, mint a fokozatmentesek lenni szoktak, keményebb a futómű, a hátra szerelt akku miatt jobb a tömegelosztása, mint az orrnehéz csak-benzineseknél, a motorhang nem kiábrándító, hanem ösztökélő, elég a fék. Különösebb igyekezet nélkül hat liter körül tartható a fogyasztás, ami igazán baráti.
Az ötajtós Corolla inkább helykínálatával bukhat el vásárlókat – vagy terelheti őket a Sedan vagy a Touring Sportsnak nevezett kombi felé –, mert bár elöl elég, hátul viszont inkább szűkös az utasok mozgástere, a csomagtartó pedig 313 literes, ami kevéske.
A 184 lóerős, hibrid csúcs-Corolla ára GR Sportként akciósan 10,31 millió forint – ha valaki megvenné, próbálja ki előtte, hogy biztosan azt kapja tőle, amit nyújtani tud.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Tóth István)